Bush: Ne drogozz, matekozz!

George W. Bush amerikai elnök a törvényhozás előtt megtartotta idei évértékelő beszédét. Az amerikaiaknak szóló üzenetét foglalta össze, amikor egy 10 éves kislánynak adott tanácsot a helyes viselkedésről : "Tanulj sokat, fogadj szót a mamádnak és a papádnak, segíts a rászorulókon, és ha egyenruhást látsz, mondd neki, hogy köszönöm."

A beszéd első felében Amerika háborúiról szólt. Az afganisztáni és iraki konfliktusokat egyetlen háború, a terrorizmus elleni csatáiként jellemezte, és jelezte, a harc még nem ért véget. A háború Amerikában kezdődött, de azóta sikerült a hadszíntereket távoli vidékekre vinni, említette az egyik legnagyobb eredményét az elnök, emlékeztetve, hogy 2001. szeptember 11. óta egyetlen terrortámadás sem érte közvetlenül az Egyesült Államokat. Közölte, hogy ez csak a sokat támadott szigorú szabályoknak (beutazási feltételek szigorítása, belső elhárítás megerősítése, háborús politika) köszönhető.

Bush szerint a világ jobb lett a háborútól

Az Irak elleni háború jogosságát alapvetően három érvvel támasztotta alá: 1. Irak veszélyes volt a külvilágra. Itt említette, hogy Irak tömegpusztító fegyverek kifejlesztésén dolgozott. A háború előtt még úgy fogalmazott az elnök, hogy vannak ilyen fegyverei Iraknak. Mostani megfogalmazásával jelezte, hogy akkor ugyan túlzásokba esett, de a lényegen ez semmit sem változtat. 2. Sikerült példát statuálni más veszélyes rezsimek diktátorai előtt. Konkrét példaként említette Kadhafi líbiai diktátort, aki a közelmúltban önként lemondott fegyverkezési programjáról, Bush szerint csakis azért, mert megrettent Irak esetét látva. Így hosszú távon a békét hozhat a mostani háború. Bush egyben megfenyegette Iránt és Észak-Koreát is, hogy válasszák ők is az együttműködést. 3. A Szaddám-rezsim nyomorúságot hozott saját népére. Hangsúlyozta az elnök, hogy felszabadító háborút vívtak az amerikai katonák, nem az irakiak ellen, hanem éppen az irakiakért. Külön üdvözölte a beszédre meghívott iraki ideiglenes kormányzótanács vezetőjét.

A háborús győzelmet az egyetemes értékek győzelmeként értékelte, többek között kitérve arra, hogy sikerült érvényt szerezni az ENSZ követeléseinek. Ezt többször is elismételte az elnök, ami azért érdekes, mert a háború kitörésekor épp az okozott diplomáciai bonyodalmakat, hogy az ENSZ nem járult hozzá a támadáshoz. E vitára utalt akkor is, amikor számos országot felsorolt, amelyek támogatták a háborút, megemlítve Magyarországot is. Ugyanakkor megismételte háború előtti álláspontját is, miszerint Amerika sohasem fog engedélyt kérni ahhoz, hogy háborút indíthasson.