A grúzok egymást, a nagyhatalmak Grúziát fojtogatják

A magát győztesnek kikiáltó grúz ellenzék péntek estére újabb tömegtüntetést szervez, Eduard Sevardnadze elnök lemondását követelve. Egy kisebb vidéki tüntetésen délután ismeretlenek lövöldözni kezdtek. A szervezők szerint az elnök elcsalta a vasárnapi választásokat. Sevardnadze felháborodottan azt válaszolta, hogy még össze se számolták a szavazatokat. A volt szovjet tagköztársaságban nemcsak a szavazatok összeszámolása tűnik megoldhatatlannak: félbehagyott polgárháborúk és nyílt amerikai-orosz katonai vetélkedés teszik nehézzé a szegénységgel küszködő állam helyzetét.

Az elnök külpolitikáját legalább annyit támadják ellenfelei, mint tisztségviselői korrumpálhatóságát. Míg a mostani kormány egyértelműen Amerika-barát, az ellenzék az oroszokhoz áll közelebb.

Grúziáért évek óta látványosan vetélkedik az USA és Oroszország. A hidegháborús viszály lezárásában főszereplő politikus mostani országáért a két nagyhatalom kemény küzdelmet vív, és egyelőre döntetlenre állnak a felek. Grúzia azon kevés ország egyike, ahol ellenséges oldalon állnak szemben egy demarkációs vonal mentén orosz és amerikai katonák.

Sevardnadze elkötelezett Amerika-barát politikát folytat. A Tbilisziben működő amerikai nagykövet a kormány szerint "különleges miniszterként" minden fontosabb döntésbe beleszól. Az USA az elmúlt évtizedben egymilliárd dollárt ajándékozott Grúziának, és ezzel az egy főre jutó amerikai támogatás Izrael után Grúziában a legmagasabb a világon.

Grúz-amerikai katonai ünnepség

2002 nyarán amerikai kiképzőtisztek érkeztek az országba, hogy a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelem jegyében NATO-kompatibilis erővé képezzenek ki három grúz hadosztályt. Az oroszok minden létező nemzetközi fórumon hiába tiltakoztak a volt szovjet tagköztársaságban megjelent amerikai katonák miatt.

Amerikának több okból is stratégiai kérdés Grúzia befolyásolása. A 2001 szeptember 11-i terrortámadások után az amerikai kormány sietve úgy döntött, hogy alternatív olajforrásokat kell keresni, hogy a Közel-Keletnek kevésbé legyen kiszolgáltatva. Ezt Azerbajdzsánban, a Kaszpi-tenger partján találták meg, és amerikai pénzből már 2002-ben megkezdődött egy gigantikus kőolajvezeték építése, mely Azerbajdzsánból Grúzián keresztül vezet Törökország nyugati partjáig. A hatalmas vállalkozást Amerikának legalább olyan szinten biztosítani kell, hogy soha ne kerüljön veszélybe egy grúz válság miatt az olaj útja.

Oroszország sem mondana le könnyen Grúziáról. Egyrészt hagyományosan orosz érdekszférához tartozó területről van szó. Ennél is fontosabb, hogy határos Csecsenfölddel, a közel egy évtizede háborús területnek számító vidékkel. Az oroszok évek óta azzal vádolják Grúziát, hogy menedéket és hátországot biztosít a csecsen felkelőknek. Most éppen azt követeli Putyin orosz elnök a grúz kormánytól, hogy adják ki Ruszlan Gelajevet, az egyik legkeresettebb csecsen vezért, akinek grúziai tartózkodásáról a grúz vezetés nem tud.

Most csak diplomáciai nyomással próbálkoznak az oroszok, 2002 szeptemberében azonban bombázókkal nyomatékosították követeléseiket. Akkor a csecsen határ menti, Grúziához tartozó Pankiszi-szorost lőtték, ami szerintük csecsen fegyveresek bázisa. Ez alig néhány hónappal azután történt, hogy az amerikai katonák megkezdték a grúz elitcsapatok kiképzését néhány kilométerrel arrébb. Az orosz támadásnak meglett az eredménye: a grúzok vállalták, hogy saját hadseregükkel számolnak le a csecsen betolakodókkal, és komolyabb akcióba kezdtek a Pankiszi-szorosban.

Az oroszok szintén érdekeltek energiahordozó-ügyben is Grúziában, akárcsak az amerikaiak. A Gazprom nevű orosz óriásvállalat kezében van a teljes grúz gáz-szolgáltatás, míg az áramellátást egy másik orosz óriáscég ellenőrzi.

Az orosz-grúz ellentétet tovább fokozza az abház és oszét konfliktus. Grúzia északkeleti és északnyugati része gyakorlatilag két független, senki által el nem ismert állam helye. Dél-Oszétia az Oroszországhoz tartozó Oszétiával keresi a kapcsolatot, de ez a vidék kevésbé jelentős, így nem okoz nagyobb konfliktust a hegyes terület szakadársága.

250 000 grúz otthonát rombolták le vagy vették el az abházok

Sokkal komolyabb és eddig tízezer életet követelő konfliktus az abházkérdés. Abházia Sevardnadze hatalomra jutásakor kihasználta Grúzia belső ellentéteit, és az ott élő kisebbség kikiáltotta saját államát. 1993-ra kiverték a grúz csapatokat területükről, mely a volt Szovjetunió egyik legelegánsabb üdülőhelyének számított a Fekete-tenger partjára épített kastélyaival. Az abházok a kormánycsapatokkal együtt negyedmillió helyi grúzt is elűztek, akik közül sokan azóta törvényen kívüliek Grúziában. Részben tömegszállásokon élnek Tbiliszi volt szállodáiban és munkásotthonaiban, többgenerációs családok egy szobában, sokszor víz és villany nélkül. A grúz kormány nem segít emberhez méltó új életet kezdeni, mert ébren akarja tartani a reményt és a harci kedvet a visszatéréshez, amire 10 év távlatából egyre kevesebb az esély. Az abháziai menekültek rendszeresen tüntetnek és könyörögnek a grúz kormányhivatalok előtt, teljesen hiába. Utoljára menekült asszonyok egy csoportja fenyegetőzött öngyilkossággal a parlament előtt.

Az abházok államát egyetlen ország sem ismeri el, de Oroszország ahol tud, segít nekik. Az abházok orosz fegyverekkel harcolnak, és aki kéri, megkaphatja az orosz állampolgárságot is. Ezt pedig sokan kérik, mert az abházok csak Abháziában számítanak embernek. Például kizárólag szovjet útlevelük lehet, ha még nem vesztették el a megszűnt birodalom okmányait, amivel már nem lehet utazni sehova. Abháziát senki sem ismeri el, így abház útlevéllel nem mennének semmire, így ilyet nem is gyártanak. Grúz útlevelet nincs kitől kérniük, hiszen Abházia és Grúzia határán mindkét oldalról azonnal lőnek, ha valaki mozogni próbál. Így az orosz útlevél hatalmas csábítóerő ahhoz, hogy állampolgárságot kérjenek Moszkvától, és ha minden az orosz tervek szerint folytatódik, akkor Grúzia e festői vidéke lassan visszatagozódik Oroszországba.

Sevardnadze-ellenes tüntetők Tbilisziben

Sevardnadze eddig nagyon kemény oroszellenes politikát folytatott, Putyint néhány héttel ezelőtt például Hitlerhez hasonlította területszerző ambícióiért. Szerinte a mostani zavargások mögött is az oroszok állnak, akik az abház és az oszét konfliktusok idején már megmutatták, hogy a grúz belbiztonság bomlasztása is szerepel külpolitikai programjukban.

Az amerikaiaknak azonban kezd elegük lenni a hű szövetséges Sevardnadzéből, és már elkezdtek készülni az új hatalomra. A hatalmas segélyprogramot a közelmúltban leállították, mert nem elég hatékonyan költötték el a pénzt. A mindenhatónak tartott nagykövet pedig többször is kritizálta a kormányt a választási névjegyzékek hiányosságai miatt. Így elképzelhető, hogy az oroszokhoz közelebb álló, a 2007-es elnökválasztás legnagyobb esélyesének számító Szaakasvilivel is együttműködnének.

Magyari Péter