Csökkent a magyarok száma a Vajdaságban

A statisztikai adatoknál nagyobb mértékben csökkent a vajdasági magyarok száma a demográfus szerint. Mirnics Károly ugyanakkor úgy látja, az asszimiláció mértéke csökkent.

A közzétett statisztikák szerint 49 ezer fős csökkenésben közel 33-35 ezret tesz ki a természetes népességfogyás, amiből az következik, hogy 14 ezer fő vándorolt ki az országból. Mirnics szerint ez az adat manipuláció eredménye. A demográfus szerint 50-60 ezer vajdasági magyar vándorolt ki.

A szerbek lakta vajdasági településeken kétszer kisebb a volt kivándorlók száma, mint a magyarok lakta településeken, mondta Mirnics Károly. A demográfus szerint ez a nemzetiségek ellen irányuló "etnocídium" eredménye.

Mirnics szerint ugyanakkor megindult egyfajta visszaasszimilálódási folyamat: magyaroknak vallották magukat sokan azok közül, akik korábban szerbeknek vagy jugoszlávoknak tartották magukat. A szakértő szerint ennek oka, hogy az elmúlt évek politikája miatt taszító hatást gyakorolt a szerb civilizáció, míg vonzóvá vált a magyar kultúra.

Míg Szerbiában 69,5 ezerrel csökkent az össznépesség, az 5,5 milliós Közép-Szerbiában - a Vajdaság és Koszovó között fekvő területen - a lélekszámcsökkenés 127,6 ezres volt, mondta Matuska Márton publicista, magyarságkutató.

Ugyanezen idő alatt a kétmilliós Vajdaságban a bevándorlások és betelepítések miatt 58,1 ezerrel gyarapodott a lakosság lélekszáma. A legnagyobb arányú betelepítések Nyugat- és Dél-Bácskában, Bánátban és a Szerémségben voltak.

A magyar lakosság legnagyobb lélekszámbeli csökkenése a Dél-Bánátban és Szerémségben élő szórványmagyarság körében történt: míg Bácskában 13,2 százalékkal csökkent a magyarság lélekszáma, a Bánságban 18,5, a Szerémségben 17,7 százalékos volt az arány.

Matuska szerint a Vajdaságban jórészt a Tisza-mentén maradtak meg a magyar többségű területek. Kanizsán 86,5, Zentán 80,46, Adán 74,4, Csókán 51,44, Topolyán 58,9 százalékos a magyarok aránya (az adatok a városokra és közigazgatásilag hozzájuk tartozó településekre vonatkoznak). A 148 ezer lakosú Szabadkán 57, a 299 ezres Újvidéken 15 ezer magyar él.

Matuska három példával illusztrálta, miként hatottak a betelepítések.

Temerinben az összlakosság 3,37 fővel gyarapodott, a szerbség lélekszáma 4,85 ezerrel nőt, míg a magyaroké 1,3 ezerrel csökkent.

Újvidéken közel 35 ezerrel nőtt az összlakosság lélekszáma, a szerbek 52 ezerrel lettek többen, a többi nemzetiséghez tartozók száma viszont 17 ezerrel - ezen belül a magyaroké 4,2 ezerrel - csökkent.

Szabadkán kétezer fővel fogyatkozott a lakosság, a szerbség lélekszáma viszont 13,4 ezerrel nőtt, miközben a magyaroké 6,4 ezerrel csökkent.

Matuska szerint a betelepítés nemzetközi támogatással történt úgy, hogy megszegték lakosság nemzetiségi arányainak megváltoztatását tiltó nemzetközi előírásokat.