Nagyvilág 2002

Mozgalmas év volt. Először fordult elő, hogy volt államfőt nemzetközi bíróság háborús bűnök miatt felelősségre von, ám Milosevic perére legfeljebb az ínyencek figyelnek. A háborús készülődés kiszorította a hírekből. A terrorizmus ellen hirdetett hadjárat véget sem ért, máris újabb háború készül, ezúttal Irakban.

A 2002-es afrikai mérleg negatív: az év közepére sikerült ugyan lezárni az angolai háborút, és december utolsó harmadában a Kongói Demokratikus Köztársaságban dúló, úgynevezett "első afrikai világháború" résztvevői is megállapodtak a békeszerződés feltételeiről, ám a kioltott tűzfészkek helyén újak lobbantak fel, a régiek pedig változatlan intenzitással izzanak.

Folytatódtak a vallási zavargások (Nigéria), újra éhínség fenyeget (Etiópia), és a külső nyomás sem számolt fel minden vallási alapú polgárháborút (Szudán). Robert Mugabe a választások után is uszította Zimbabwe fekete többségét a fehér farmerek kisebbsége ellen, és bíztatta a földfoglalást. A zimbabwei eljárást másutt is alkalmazni kezdték: az évtizedes békés együttélés után Namíbiában is prés alá helyezték a földtulajdonos fehéreket - a folyamatot nehéz elvonatkoztatni attól, hogy Sam Nujoma elnök bejelentette, nem indul a 2004-ben esedékes elnökválasztáson.

A Közép-afrikai Köztársaságban a "második afrikai világháború" bontakozik ki - szintén több állam csapatainak részvételével, akárcsak a kongói. Az elefántcsontparti zendülés rövid időn belül polgárháborúvá terebélyesedett, és a külföldiek kimenekítésére valamint békefenntartásra érkezett francia alakulatok is részt vettek már a harcokban.

A háborúk és a zavargások mellett az AIDS is tizedeli a lakosságot, a gyógykezelés azonban hozzáférhetetlen. A hangzatos Afrika-programok, a nemzetközi segélyek vagy kifulladtak, vagy elégtelennek bizonyulnak.

Paradox módon Afrikát - pontosabban Afrika egy részét - az al-Kaida jelentette veszély mentheti meg. A hálózat jelenléte miatt az USA nem engedheti meg magának, hogy a kontinens teljesen kikerüljön látóköréből.

A terrorellenes koalíció hadihajói már 2002. januárjában megjelentek a francia érdekeltségű Dzsibutiban. Az egyébként is stratégiai fontosságú kikötő még jobban felértékelődött, amikor bizonyossá vált, hogy az al-Kaida Jemenben számottevő kapacitással bír.

Az USA már az ősszel bejelentette, hogy "Afrika szarvának" különleges szerepet szán a terrorizmus elleni harcban: Dzsibuti az a pont, ahonnan a térséget ellenőrizni lehet. A novemberi kenyai akciók után - amikor izraeli érdekeltségű szállodába rohantak az öngyilkos merénylők és evvel egy időben sikertelen rakétatámadást hajtottak végre izraeli utasszállító ellen - különlegesen hangsúlyossá tették ezt a tervet. (A kenyai támadás másik nyertese az ellenzékével csatározó Daniel Arap Moi elnök: csillaga leáldozóban volt, ám a merényletek ismét felértékelték őt.)