Egy csésze tudomány

Magyarországon első ízben jelentkezett a világszerte nagy sikerrel futó Science Café sorozat. Beszámolónkat itt olvashatják.

Január 25-én délután Budapesten a Merlin Színház kávézójában adott randevút egymásnak a tudomány iránt érdeklődő közönség és a tudósok - egy csésze kávé és némi sütemény mellett. A Science Café, vagy franciásan Café Scientifique mozgalom már több országban vált a tudománykommunikáció egyik legfontosabb műfajává. A családias hangulatú találkozókat kávéházakban rendezik meg, ahol egy-egy tudományos előadás elhangzása után a jelenlévők feltehetik saját kérdéseiket, vagy akár vitába is szállhatnak az előadóval. Az ilyen és hasonló kezdeményezéseknek köszönhetően egyre kevesebb kutatót címkéznek őrült tudósnak, s ritkábban szól a közbeszéd a tudomány elefántcsonttornyáról.

Magyarországon a British Council és a Merlin Színház kezdeményezésére született meg az első találkozó. Ahogy Magács László, a Színház igazgatója bevezetőjében elmondta, régi álma valósult meg azzal, hogy az angolszász országokban népszerű kezdeményezés magyarországi házigazdája lehet. A kávézó zsúfolásig megtelt, s a nyitóelőadás meggyőzhette a résztvevőket arról, hogy legközelebb is érdemes lesz ellátogatni ide. Az első alkalommal Kate Soper a Londoni Metropolitan Egyetem oktatója, az egyetemen működő Institute for the Study of European Trasformations munkatársa tartott előadást Towards Post-consumerism: Nature, Culture and Politics of Consumption címmel. Az angolul nem értők a szinkrontolmácsolás segítségével követhették az egy órás, számtalan témát érintő, nagyívű előadást, melynek központi témája a fogyasztói társadalom éles kritikája volt.

Az előadó rövid felvezetőjében a kultúra és természet között feszülő, évezredes teoretikus vita legfontosabb állomásait idézte fel. Kérdésfelvetései a probléma lényegére világítottak. Az emberi környezet bizonyos részeit esztétikusabbnak érezzük, mint másokat, de vajon egy erdő-e a szebb látvány, vagy egy zsúfolt nagyváros horizontja? Míg egyeseknek egy tisztás közepén pompázó virág, másoknak egy mérnöki bravúrt jelentő építmény jelent nagy élményt. Míg a művészetnek (amit egyértelműen az emberi kultúra részeként kezelünk) van olyan ága, amely a természeti környezet kisebb-nagyobb módosításával, befolyásolásával hoz létre sajátos műtárgyakat, maga a természet is képes az emberi szemnek csodás lényeket előállítani - gondoljunk csak az ékszerekhez hasonlatos bábokhoz, melyek később szemkápráztató lepkékké alakulnak át. Az ember sosem tudja magát teljesen függetleníteni a természettől, hiszen a róla való beszéd megalkotása révén a jelenléte örök időkre biztosítottnak tűnik.

Több szempontból tanulságos lehet Karl Marx idézete, aki szerint a természet megelőzi az emberi történelmet. Már a 19. században azt írta Marx, hogy talán csak Ausztrália néhány eldugott vidékén szembesülhet az ember a sértetlen tájjal. Azzal a tájjal, amely például a romantikusok képzeletében a vadság és fenségesség megtestesítője volt. Caspar David Friedrich festményein a parányi ember a zord sziklák, a háborgó tenger vagy a szörnyű vízesések mellett végtelen magányban leledzik. A napjainkban virágzó ökoturizmus számos kedvelt desztinációja közül fontos csoportot alkotnak a hasonló, "civilizáció előtti" tájakra szervezett utazások. Az egzotikus vidékeken különleges élményeket garantálnak a városi létbe fásult menedzsereknek.