Jazzmesék a múlt századból

Vágólapra másolva!
Több szempontból is rendhagyónak volt tekinthető a Benkó Dixieland Bandnek a Mindentudás Egyeteme klubsorozatában történt november 9-i fellépése. Azonban ha jobban belegondolunk, valójában nem is volt olyan sok különbség egy nemzetközi hírű akadémikus és a művészi karrierjét öt évtizede folytató Benkó Sándor Kossuth-díjas előadóművész előadása között.
Vágólapra másolva!
Benkó Sándor

Benkó Sándor

Ezekből a példákból kitűnik, hogy Benkó Sándor milyen utat választott előadásában. Olyan zenetörténeti érdekességeket válogatott egymás mellé, melyek a jazzhez kevésbé közel állókat is megragadják. Képtelenség lenne teljes tablót rajzolni az elmúlt több mint száz év jazztörténetéről, így inkább súlypontokat, jelentős alkotókat mutatott be néhány találó mondattal, könnyed anekdotával. Megtudtuk például, hogy Louis Armstrong egyszer fehérre mázolt arccal nyert meg egy énekversenyt. Vagy azt, hogy az Irving Berlin és Scott Joplin közötti, életre szóló személyes ellentétnek köszönhetjük az Alexanders Ragtime Band című világhíres melódiát. Benny Goodman például családját kergette őrületbe, amikor seregnyi nádfúvókát próbálgatott az ideális hangzás keresgélése közben. Az is kiderült, hogy a már említett Armstrong karrierjében áttörést jelentett, amikor egy fehér férfi először gratulált neki. Az már talán a tömeglélektan asztalára tartozik, hogy Satchmo csak ezután lett igazán divatos előadó.

Előttem az utódom...

Előttem az utódom...

New Orleans Storyville

Időbe került, amíg kialakult, milyen körülmények között lehet igazán jó jazzt játszani. 1938-ban a tekintélyes és díszes Carnegie Hall színpadán egy pillanatra elbizonytalanodtak a füstös lebujokhoz szokott zenészek. Villámgyorsan feltalálták magukat, s olyan koncertet adtak, amit élete végéig emlegetett, aki jelen lehetett. A fényűző koncertteremben való fellépés csak egyik jele volt a kanonizálás folyamatának. Alig egy évtizeddel a műfaj születése után már megjelentek az első kották is, amelyek természetesen szigorúbb mederbe terelték az addig kizárólag rögtönzésre épülő műfajt. A zenekar száma is növekedett, ami szintén újabb kötöttséget jelentett. Aligha kell részletezni, mennyire más egy negyven fős csapatot együtt tartani, mint két utcai örömzenészt.