A röntgen tulajdonságai és felhasználhatósága

 

Röntgensugárzás alkalmazhatósága

Röntgen felfedezéséről tett bejelentése után a sugarakat szinte azonnal betegségek diagnosztizálására kezdték alkalmazni. Egy amerikai kórházban állítólag már 1896 januárjában egy röntgenfelvétel alapján kezelték egy vadászbaleset sérültjét. (A felvételt a Columbia Egyetemen készítették.) Az ilyen felvételek lényege, hogy mivel a csontot alkotó atomok átlagrendszáma nagyobb a húst alkotó atomok átlagrendszámánál, ezért a csont jobban elnyeli a sugárzást, mint a hús. A csontváz emiatt marad fehéren a fotólemezen. A röntgenvizsgálatoknál sokszor segédanyagot, kontrasztanyagot juttatnak a szervezetbe, amely a röntgenfelvételeken láthatóbbá teszi az adott testrészt. Például a bélbe juttatott báriumszulfáttal az orvos sokkal biztosabb diagnózist tud felállítani. Az orvosi diagnosztikára használt röntgen előállításánál vékony elektronnyalábbal és aránylag kis feszültséggel dolgoznak, mert ebben az esetben a röntgen roncsoló hatását minimalizálni kell.

A fémet könnyen észreveszi...

Ipari keretek között a minőségellenőrzésben, egyes anyagok - elsősorban fémek - anyaghibáinak kiszűrésére használják. Az orvosi röntgenezéshez hasonló röntgen-átvilágítással, roncsolásmentes anyagvizsgálattal mutatják ki a kész termékeken szabad szemmel nem látható anyaghibákat. Ugyancsak röntgent használnak elem-analitikára egyes restaurálásokon, ahol radiográfiás és diffrakciós vizsgálatokkal végeznek például kormeghatározást. De képekről készült röntgenfelvételekkel kideríthető az is, hogy egy festő hányszor festette át az adott képet.

Röntgent használnak kristályok finomszerkezetének vizsgálatakor. A kristályokon áthaladó, az elektronokon elhajló röntgensugarak interferenciájából következtetni lehet egy-egy anyag szerkezetére (ld. Laue, Bragg, Moseley munkássága), így például a kristályban levő atomok közötti távolságra (ld. Faigel Gyula előadása). A finomszerkezet-vizsgálatokhoz szintén nagy feszültségű röntgensugárzásra van szükség, melyet a kezdetleges röntgencsövek helyett lineáris gyorsítókban, újabban pedig szinkrotronforrásokban állítanak elő. A röntgensugárzás szerepe egyre növekszik a nanotechnológia századában. A szinkrotronforrásnál a részecskegyorsítók melléktermékeként előállított különféle hullámhosszú röntgensugarakat használják fel, mellyel a modern diffrakciós anyagvizsgálat-technikát lehet magasabb szintre emelni.