Az ér biomechanikai paramétereinek megváltozása angiotenzin II-hipertónia során és azt követően

Kocsis Adrienn kutató diák beszámolója kutatási eredményeiről

Az ATII-nek olyan hatásai vannak, mint az általános vazokonstrikció (erek szükülése), az aldoszteronszekréció (Na+-, és H2O-reabszorpció), szomjúságérzet- és NaCl-étvágy fokozódása (központi idegrendszerre kifejtett hatás), érfalsimaizomsejt-proliferáció (érfal vastagodása), érfal- és érhálózat-átrendeződése, a NO katabolizmusának fokozódása (vazorelaxáció gátlása). Ezek a hatások mind emelik a vérnyomást, így ez a szervezet vérnyomás-szabályozásában fontos szerepet játszó anyag alkalmas arra, hogy nagy mennyiségben, hosszabb időn keresztül adagolva (krónikus ATll-infúzióval) hipertóniát, azaz magasvérnyomás-betegséget alakítsunk ki vele.

A krónikus ATII-infúzió biztosítására egy speciális ozmotikus pumpát (ALZET) ültettünk a háti bőrlebeny és az izomfascia közé, mely 160ng/perc/ttkg mennyiségben adagolta az ATll-t a kísérleti állatok (Wistar patkány) szervezetébe. A pumpa működésének lényege a következő: Kívülről szemipermeáblis membrán burkolja, belül pedig ozmotikusan aktív anyag található. A féligáteresztő hártyán keresztül intersticiális folyadék jut a pumpa belső terébe, mely megnöveli az ozmotikusan aktív anyag térfogatát. Ezáltal a pumpa űrtere összeszűkül, a benne lévő ATII pedig kipréselődik a pumpából és az állat szervezetébe jut.
A kísérleti állatokat célszerűen négy csoportba különítettük el: 4 hetes ATll-infúziós kezelés; 4 hetes álműtött (plasztik fecskendővel transzplantált); 4 hetes ATll-infúziós kezelés, majd 4 hetes restitúció; 4 hetes álműtött (plasztik fecskendővel transzplantált), majd 4 hetes restitúció. A restitúciós időszak előtt a pumpákat eltávolítottuk. A megfelelő csoportok eredményeit összehasonlítva vizsgálni tudtuk az általunk kialakított hipertónia és a restitúció hatásait, illetve a kor előrehaladtával jelentkező változásokat.

A 4 illetve 8 hetes kezelés után in vivo méréseket végeztünk. Mértük az állatokban a jobb oldali arteria saphena in vivo átmérőjét illetve az itteni áramlást, a pulzatil vérnyomást a carotisban, valamint az áramlást az aorta ascendensben (szív-perctérfogat). Az áramlásméréshez Doppler-effektus alapján működő áramlásmérő fejet (Transonic) használtunk.

Ezután hemodinamikai méréseket végeztünk. Kipreparáltuk a bal oldali arteria saphenát, majd két kanül segítségével a képen látható szervfürdőbe helyeztük. A szervfürdőben 50 Hgmm-en normál Krebs-oldattal inkubáltuk az eret, majd 0-200-0 Hgmm-es nyomásciklusok során mikroarteriográfiás berendezéssel vizsgáltuk az egyes biomechanikai paramétereket noradrenalin, acetilkoloin és Ca2+-mentes oldatokban.

In vivo mérések eredményei:
A korral valamelyest nő a vérnyomás, de ez patkány esetében (az emberrel ellentétben) nem szignifikáns változás. Az ATll - a már korábban ismertetett hatásainak köszönhetően - jelentős vérnyomásemelkedést okoz.
A szervezet a magas vérnyomásnál is igyekszik az eredetei szív-perctérfogatot megtartani, ennek megfelelően fokozódik a rezisztencia. A perctérfogat korral történő változása a tömegnövekedés miatt nem szignifikáns változás.
A saphenában mért áramlás korral történő jelentős csökkenése valószínűleg az anatómiai átrendeződésnek tudható be.

In vitro mérések eredményei:
A szervfürdőbe helyezett érszakasz Ca2+-mentes oldatban mért belső sugara nem csak a hipertónia, hanem a kor hatására is csökken. A hipertónia elmúltával a kezelés következtében kialakult változás visszafejlődik, és alig van különbség a megegyező korú kezelt és kezeletlen egyedek között.

Falvastagodás következik be mind a hipertónia hatására, mind a kor előrehaladtával, azonban a hipertóniát kialakító pumpák eltávolítása után ez az elváltozás mérséklődik, sőt, a kialakuló új falvastagság a fiatalabb egyedekre jellemző falvastagsággal fog megegyezni.

A falfeszültség mindkét hatásra csökken, azonban az érfal-regeneráció után itt is minimális különbségek maradnak fenn.