A Csömöri-patak bioindikációs vizsgálata

Vágólapra másolva!
Türei Dénes kutató diák beszámolója kutatási eredményeiről
Vágólapra másolva!

A vizsgált patakok közül a Csömöri-patakban találtam a legtöbb fajt; ez lehet, hogy azért van, mert ezen a patakon végeztem a legtöbb vizsgálatot. De az egyes fajok egyedszáma is nagyobbnak bizonyult a Csömöri-patakban, egy merítéssel itt akár 10-20 egyedet is kifoghattam, míg más patakokban esetleg csak 5-10-et.

Megfigyeléseim szerint az egyes fajok jelenléte nem csak a vízminőséget, hanem a meder állapotát is jelzi. Például ahol a meder alján nagyon sok a kő, mint a Mogyoródi patakban Káposztásmegyernél, ott rengeteg tegzeslárva van. A vízmérő poloskák az olyan helyet szeretik, ahol egy beton cső vagy beton mederfal a vízbe ér. A ragadozó vízben élő poloska fajok pedig általában olyan helyen vannak, ahol a part közelében a vízinövények között szinte megáll a víz. A legtöbb állat a vízinövények szárain szeret kapaszkodni, az iszapban pedig nagyon kevés állat, főleg vízi ászkák élnek meg. A Mogyoródi-patak homokos medrű szakaszán, ahol a patak fölött zárt a növényzet rendkívül sok bolharákot találni, más fajok viszont ritkák.
A Csömöri-patak Káposztásmegyer felett olyan mederben folyik, amelynek csak az alját burkolták betonlapokkal. Megfigyeléseim szerint ennek a hatása nem jelentős, az élőlények szempontjából inkább az a fontos, hogy legyenek vízbe lógó növényi részek. A teljesen betonozott mederben megtelepedett növénycsomókon például kifejezetten gyakoriak voltak a viszonylag magas pontszámú laposhasú acsa lárvák.
Ezek csupán a vizsgálatok során tett megfigyeléseim, hogy tudományos szempontból is helytálló összefüggéseket mondhassunk ki, ahhoz külön kísérletekre lenne szükség.
A Csömöri-patakból vett vízminták vezetőképessége, ami az összes sótartalommal egyenesen arányos 366 és 1302 mS között változott, de jellemzően 800-1000 mS volt, ami kisvízfolyások esetében magas érték. Ez lehet, hogy az augusztusi kis vízhozammal magyarázható.
Az ammónium ion mennyisége sosem haladta meg az I. vízminőségi osztály határértékét és volt, hogy nem is lehetett kimutatni. A foszfát mennyisége sem volt túl magas, ezeket az értékeket I., II. és III. osztályba sorolhatjuk. A nitrit és a nitrát mennyisége mindig magas volt, sokszor jóval meghaladta a legrosszabb (V.) vízminőségi osztály határértékeit (diagrammok). Ezt én a patak mentén található műtrágyázott mezőgazdasági területekkel magyarázom.