POLITIKAI SZEMLE

18. sz.

Az országgyűlés bizottságai most egy felette fontos tárgyról, »a képviselőválasztási törvény kijavításáról« tanácskoznak, s maholnap az országgyűlésen is erről lesz szó. Az alkotmányos államéletben a legnagyobb horderejű kérdések egyike kétségtelenül ez. Mert sok, majdnem minden attól függ, miként választja a nép azokat, kik a törvényhozásban képviselik. A magyarországi pártok között ez a kérdés olyan, mint a taplóba dobott égő üszög, egyszerre meggyújtja a pártviták kanócát. El lehetünk készülve ismét zajos jelenetekre, miket csak ritkán a meggyőződés, gyakrabban a divatos népszerűséghajhászat idéz fel. Tökéletesen meg vagyunk róla győződve, hogy a legdemokratikusabb, legszebb elv az lenne, ha minden ember szavazhatna képviselőjére, s ezáltal minden parányi élőlénye az országnak részt vehetne a törvényhozásban. De vajon elérhető volna-e ez Magyarországon, hol mint tudva van, a kevés válogatott választók sem bizonyultak olyanoknak, kik meggyőződésük szerint, az igazság s becsület sugallatából teljesítenék szavazási polgári kiváltságukat. Aki a múlt idők tapasztalatait meghányja s figyelembe veszi, az bizonyosan azt fogja mondani, hogy a választási alapnak nem szélesbítését, hanem szűkebbre szorítását kellene inkább eszközölni. Az azonban mindenesetre szükséges, hogy szorosan és világosabban, mint eddig volt, határozzák meg, ki a választó, nehogy az összeíró bizottságok ismét annyi igazságtalanságot kövessenek el a közügy rovására, mint eddig. A korteskedésnek is nem ártana végképp útját állani. Azt megnyugvással hallottuk, hogy a 48-iki törvény lesz az alap a választási törvény módosításában, illetve javításában, mert adja isten, hogy az igazán javítás legyen.

[...]

/mikszath/20060406amegyekrol.html/mikszath/20060406politikai1.html