Melbourne után, itthon és idegenben

1956. december 18-án a csapat hazaérkezésével mindenki számára véget ért a melbourne-i olimpia. Van, aki visszatért Budapestre, van, aki külföldön próbált szerencsét. Sikerült-e a kinnmaradóknak megvalósítaniuk álmaikat? A hazatérőknek érdemes volt-e hűségesnek maradniuk? Következzék az epilógus, néhány a legérdekesebb élettörténetek közül, kiragadott példák arról, hogy mi történt Magyarország tehetséges sportolóival Melbourne után.

Zabi a vízben

Pajor ÉvaZáborszky Sándor naplója

Rerrich Béla rövid washingtoni kitérő után 1957-ben Svédországba ment, és felfutatta a svéd párbajtőr-sportot. "Jó állást kapott Póci Washigtonban, de hirtelen eszébe jutott, hogy az oroszok Washingtonra atombombát dobnak, és elindult Svédországba, ahol hihetetlen karriert futott be" - meséli a vívótárs, Magay Dániel. A magyar vívó álmai a párbajtőrözés csúcsáról Svédországban teljesedtek be, ahol iskolát teremtett. Nyolcvanon túl is oktatott, tanítványai olimpiai bajnokságokat nyertek.

Többeknek sikerült edzőként, tanárként a sport világában maradni: a híres Zádor gyerekeket tanított úszni az Egyesült Államokban, Keleti Ágnes Izraelben fejlesztette fel a tornasportot, a nagy Tábori Amerikában oktatott atlétikát, Rozsnyói az osztrák atlétikai válogatott edzője volt, majd Ausztráliában testnevelő. Bodó Andrea az Egyesült Államokban szép sportvezetői karriert futott be, a ritmikus sportgimnasztika ágában tevékenykedett szervezőként.

A nagy vízilabdacsapat egyik tagja, Martin Miklós az amerikai körút végeztével tanulni kezdett. A Princeton Egyetemen doktorált, disszertációjához Párizsban végzett kutatómunkát. Egyetemi oktató lett előbb Princetonban, majd a dél-karolinai egyetemen. A sporttól sem szakadt teljesen el: Pasadenában a francia mellett vízipólót is tanított. Takács Attila elektronikával kezdett foglalkozni. A vívó Magay Dániel vegyészként végzett a Berkeley Egyetemen. "A Boeing repülőgépeibe a mi polimerünk került" - meséli Magay. "Abban a kutatásban elég nagy részem volt, elég gyorsan haladtam előre a vállalatnál, mígnem igazgató lettem. Az első 15-20 évet imádtam. Majdnem ugyanolyan jó volt, mint a vívás..."

Nem mindenkinek sikerült jól a külföldi út. Sokan közülük hazatértek Magyarországra, amikor úgy látták, reményeik nem igazolódtak be. Róka Antal gyalogló, Bolvári Antal vízilabdázó is hazatértek. Mások kint maradtak: Galántai Bálint 25 évig kenyeret szállított - természetesen közben amatőrként birkózott is. Magyarországra visszatérni sem feltétlenül jelentett egyet a lehetőségek elvesztésével. Sokan itthon futottak be nagy karriert: Kárpáti Rudolf Magyarországon lett a vívás pápája, Krasznai Sándor pedig gerelytervező mérnökként emelkedett ki.

Az olimpia végén szétszaladt a nagy lehetőségeket tartogató csapat, anélkül, hogy megmutatta volna, a magyar sport történetében nem volt hozzá hasonló. Elmúlt egy olimpia, ígéretes tehetségek szóródtak szét a világban. Egy soha meg nem mászott csúcs tövében egy korszak visszahozhatatlanul lezárult.