Amerikai turnén a magyar vízilabdacsapat

Az amerikai Sports Illustrated magazin szervezésében a magyar olimpikonok egy csoportja több hónapos körútra indult az Egyesült Államokba 1956 december végén. Ünnepelt vízilabdaválogatottunk és az aranyérmes tornacsapat néhány tagja is körülnézett a lehetőségek hazájában. A hívogató tanulmányútból groteszk haknizás lett - ki járt jól a fél magyar olimpiai csapat utaztatásával?

Lassan végéhez ért az amerikai túra, Jeney és Kárpáti időközben dezertáltak - vissza, Magyarországra. "A hazaérkezésünk után két vagy három napra Hegyi Gyula telefonált, hogy menjek be a sporthivatalba" - meséli Jeney, akit állapotos felesége várt haza. "Megrótt, mondván, hogy nekem több eszem lehetett volna. Mert a Kárpáti Gyuri még csak egy fiatal gyerek, neki még könnyebb megbocsátani. 'Vegyétek fel a pénzt meg a ruhát, és menjetek le edzésre' - ezt mondta, és ennyi. Semmi elmarasztalás" - meséli Jeney. A körút végén többen visszaszállingóztak Magyarországra: a Sákovics-Dömölky-házaspár, Dobai. "Az első hazai rántott szelet íze fantasztikus élmény marad a mai napig" - mondja Dobai.

Tábori és Iglói is szerettek volna hazatérni, de az amerikai szervezők nem igazán örvendtek volna ennek a fejleménynek. "Az ő visszatérésük óriási nyereség lenne a kommunista rezsim számára, melyet, mint fényes győzelmüket ünnepelnék" - írta maga Jackson. Végül Tábori és Iglói is az Egyesült Államokban maradt, jóllehet a kormány nem segítette őket álláshoz.

Az amerikai imázs javítása és a szovjet propaganda ellensúlyozása érdekében az amerikai kormány buzgólkodott, de a kommunista blokk megszégyenítésére kínálkozó ígéretes lehetőséget nem tudták kihasználni. A Fehér Ház agytrösztje és a Külügyminisztérium nem tudtak együttműködni az ügyben: a külügyminisztérium szóvivője nyilvánosan szembehelyezkedett C. D. Jacksonnal és a mögötte álló Time magazinnal. Nem sokkal később Eisenhower is visszalépett: az elnök sajtószóvivője szerint a Sports Illustrated elhamarkodottan cselekedett a disszidáló olimpikonok "táncba hívását" illetően. Andrew Strenk szerint a kormány az ügyet félvállról, ad hoc jelleggel kezelte. A magyar disszidensek támogatása nem illeszkedett egy átfogó - a Külügyminisztériummal közösen vezényelt - politikai stratégiába. Egy hatásvadász, propaganda-ízű ötlet volt csupán a magyarok csalogatása. Az Egyesült Államoknak azt a bénultságát, amellyel a kelet-európai szovjet érdekszférát figyelte, nemcsak az '56-os forradalomra adott hiányzó válaszában mérhetjük le, hanem - pars pro toto - a körbeutaztatott magyar olimpikonok ügyében is.