Kényeztetik a magyarokat

Vágólapra másolva!
Egy rőf kengurubőrt kapott ajándékba Kassai Farkas András. A sportolókat nem győzték kényeztetni  az Ausztráliában élő magyarok. A közösség nagyon örült az olimpiára érkező sportolóknak, akik mintha egy cseppnyi Magyarországot hoztak volna el számukra. A sportolók örömmel fogadták a kinti magyarok kitüntető kedvességét.
Vágólapra másolva!

"Este, mire visszaértünk az edzésről, mindig ott volt az ágyunkon az ajándék" - meséli Littomericzky Mária. "A legtöbbet azon kacagtunk, hogy valaki vastag bugyikat küldött." A furcsa ajándékok közül Kassai Farkas Andrásé a pálma, ő egy rőf kengurubőrt kapott egy magyar származású szabótól.. Az olimpiai jelvény ingyenes utazásra jogosított fel a melbourne-i járművökön, a kinti magyarok ennek ellenére saját autóikon hordták a sportolókat az edzésekre. "Emlékszem rá, egy magyar ember megmutatta nekünk Melbourne-t" - meséli Marosi József. "Elmentünk az állatkertbe, megnéztük a kacsacsőrű emlőst és a többi nevezetes ausztrál állatot. Annyira örült nekünk, hogy kérésünkre akár a világ végére is elvitt volna. Már '44 óta ott élt."

A magyar sportolók természetesen sokat faggatták vendéglátóikat arról, hogy milyen az élet itt Ausztráliában. Padányi Gyöngyvér, akinek családja szintén többször fogadott otthonában sportolókat az olimpia idején, emlékszik, hogy sokan kérdezősködtek, mert többen is disszidálni készültek. "Anyukáék kétszer-háromszor is nagy-nagy ebédet rendeztek, amelyen sok vendégünk volt - meséli Gyöngyvér, akinek vőlegénye is akadt a magyar olimpikonok közül.

A magyarokat lehengerelte az a jómód, amelyet tapasztaltak Melbourne-ben. Ámuldoztak, ha valakinek autója vagy hűtőszekrénye volt. Szabó Miklós egy magyar származású tyúkfarmerről írt naplójába, akinek van hat holdja, autója, fridzsidere. "Az összehasonlítás az otthoni lehetőségekkel szomorú." Marosi Józsefbe az vésődött bele élesen, hogy mennyire meglepte őt, hogy minden ház előtt autó áll.

Melbourne-ben sok magyar élt, legalábbis az olimpikonoknak úgy tűnt. "Szabadidőnkben áruházakba jártunk" - meséli Marosi -, "de hamar rá kellett jönnünk, hogy nagyon kell vigyáznunk a szánkra és a kötőszavainkra. Mintha még a ruhafogasok is tudtak volna magyarul.