Edzés vagy forradalom? - visszaemlékezések, 1956. október 24.

Vágólapra másolva!
A forradalom napjaiban az olimpiai csapat tagjai számára komoly dilemmát jelentett, hogy szerepet vállalhatnak-e az eseményekben. Ha civilként szimpatizáltak is a forradalmi ifjúsággal, sportolóként meg kellett gondolniuk, hogy teljesítik az edzéstervet, vagy az utcára mennek a felkelőkkel.
Vágólapra másolva!

Kassai Farkas András:

"Még az események kezdetén, Kutas István elővett a farzsebéből egy pisztolyt, és azt mondta: 'Innen, gyerekek, senki sem mehet ki'. Volt fegyverviselési engedélye, és úgy érezte, egyben kell tartania a társaságot. Elve az volt, hogy a cél szentesíti az eszközt."

Vagyóczky Imre:

"Összehívták a csapatot, és közölték, hogy senki sem hagyhatja el az edzőtábort, még saját felelősségére sem. Bármilyen veszélyes is volt, azért akadt, aki lelépett megnézni, mi van a Széna téren, itt-ott. Gyarmati Dezső és Moldrich, az öttusázó gyakrabban járt lent, ők hozták a híreket. Én is leléptem egy fél napra, mert édesanyám bent volt a Baross utcai kórházban, ott műtötték, és nem tudtam róla semmit. Valahogy elevickéltem a Baross utcához, de ott annyira lövöldöztek, hogy nem tudtam bemenni édesanyámhoz. Nagy letolásban részesültem, Kutastól megkaptam a beosztásomat."

Wieland Károly:

"Néhányan elmentünk egy kocsmába, ahova épp akkor betértek az évfolyamtársaim is. Szemrehányást tettek, hogy miért nem tüntetünk velük."

Hernek István:

"Gondolkoztunk, hogy mit tegyünk, végül abban maradtunk, hogy többet érünk azzal, ha az olimpiára megyünk, ahol a jelenlétünk segíthet a forradalomnak. Persze voltak olyan hangok is, hogy maradjunk otthon, és harcoljunk. A többség azt hangoztatta, hogy menjünk, és a magunk módján próbáljunk valami nagy 'zajt' csapni."

Parti János:

"Kutas atyaisten savanyúan megkérdezte tőlem: 'Te mitől vagy ilyen boldog, te hülye?" Mondtam neki. 'Ma, október huszonnegyedikén van a születésnapom.' Az öttusázók lejártak a városba lövöldözni, a vízipólósok kifosztották egy közeli rendőrőrs fegyverraktárát, a sógorom a Hillmanommal hordta a fegyvert a Corvin közbe, csak én ültem részegen, a születésnapomat ünnepelve Kutassal, aki pedig komcsinak tartva magát, telefonon szervezte, hogy a magyar csapat valahogy mégiscsak menjen ki Ausztráliába."