A vízilabdás hősöké az arany

A magyar vízilabda-válogatott betetőzte a szovjetek elleni tegnapi bravúros győzelmét a mai jugoszlávok ellen vívott döntővel. A fiúk 2:1-re győztek, és ezzel megszerezték Magyarország kilencedik aranyát. A valaha volt egyik legjobb magyar vízilabdacsapat melbourne-i aranyérme rövid, de frappáns epilógust írt az 1956-os forradalom történetéhez. 

"Jeney László játékának az óriási rutin adott jellegzetes vonást. Feladatát ő is kitűnően, a csapat színvonalához méltóan látta el. Gyarmati Dezsőt, a 'szívjátékost', ezen a tornán is a hallatlan lendület jellemezte. Megmozdulásaikor szinte forrt a víz körülötte. Labdatechnikája a legfinomabb megoldásokra is képessé teszi, mégis lendülete és küzdőképessége révén marad meg emlékezetünkben. A védelemben és a támadásban egyformán fáradhatatlannak bizonyult. Hevesi István az erő megtestesítője volt. Bámulatos munkabírással, s emellett a legnagyobb megbízhatósággal oldotta meg a reá bízott feladatot."

"Markovits Kálmán mozgása, helyzetmegoldásai tükrözték nagy játékkultúráját. A legnagyobb zűrzavarban sem veszítette el a fejét, és mindig megtalálta a legjobb megoldást. Robbanékonysága és lövőkészsége még további előnyt jelentett játékában. Mayer Mihály a kemény és amellett a tiszta játék példaképe. Újonc létére olyan érett, nyugodt játékot mutatott, mintha már több olimpia lenne a háta mögött. Védelemben és támadásban egyaránt gyors és határozott volt. Kárpáti György higanymozgásával és szemfülességével hagyott maradandó emléket. Játéka igen hasznos volt, bár nem mutatta be a tőle megszokott csillogó bravúrokat. Ezt azzal ellensúlyozta, hogy a csapatjáték érdekeinek szinte áldozatosan alárendelte magát."

"Zádor Ervinre, a csapat másik újoncára nagy feladat hárult, a középcsatár helyének betöltése. Ezt a feladatot jól oldotta meg, annak ellenére, hogy nemegyszer a világ legjobb védőjátékosaival állt szemben. Hogy nem játszott végig egyenletesen, az főleg rutinhiányának tudható be. Bolvári Antal ismert erényeit csillogtatta. Kitűnőt nyújtott a védőjátékban is. Ez eddig sebezhető oldala volt. Kanizsa Tivadar is megbízhatóan illeszkedett a csapatba. Rá mindig lehetett számítani. Szívós István megtestesítője volt a magyar vízilabda-kultúrának. Óriási technikája, művészi labdakezelése a közönségnek nem mindennapi élvezetet, a szakembereknek pedig valóságos oktató példát jelentett" - értékeli a játékosokat Rajki Béla.

A csapat olimpiai sikeréhez nagyban hozzájárult a zónavédekezés, amit Markovits Kálmán ötlete nyomán próbáltak ki először a szovjetek ellen. "A retesz kétségtelen a nevemhez fűződik" - ismeri el Markovits. "Ez a taktika meghatározó volt a magyar csapat győzelmében, ugyanis egyetlen ellenfelünk sem jött rá, hogy mit kellene játszani a zónavédelem ellen." A ma már elterjedt védekezési módszer a melbourne-i olimpia idején újdonság volt. "Mit kellett volna ellenünk játszani? Először is kellett volna két-három olyan átlövő, aki öt-hat méterről át tudja lőni a zónafalat. Azok, akik tudták ezt, többségükben nálunk játszottak. A másik fontos dolog, a retesz-technika alapfeltétele: a kapus. Boros Ottó nélkül nem sikerült volna" - mondja Markovits.

A vízilabda-bajnokság bronzérmét a tegnap a magyarok ellen meccset vesztett Szovjetunió vitte haza. A Szovjetunió csapata Németország ellen játszott ma, és kemény küzdelemben 6:4 arányban győzött. Ezzel a harmadik helyen végzett. Este a magyar pólósok tiszteletére estélyt rendeztek, ahol a fiúk megünnepelhették győzelmüket. Holnapra maradt a labdarúgás döntője, de utána lezárulnak az olimpiai játékok. A magyar vízilabdások hazaindulnak - Jeney László, Zádor Ervin, Kárpáti György, Martin Miklós és Domján Árpád kivételével. Ők úgy döntöttek, nem térnek haza Magyarországra.