Makovecz Imre

A szerves építészetről, a szerves gondolkodásról

Epilógus

Befejezésül annyit: noha a 70. évemben vagyok, annyira szeretek dolgozni, hogy nem bírom abbahagyni. Minden reggel bejárok, és teszem azt, amit tehetek. A korábbi iroda hét kft-re bomlott, amelyek azonnal újraegyesültek MAKONA Egyesülés néven. Tehát a ház, amelyben dolgozom, körülbelül negyven embernek ad munkát. Ők azt a szerves gondolkodást gyakorolják, amelyben nincs helye a "más a pénz, és más a szerelem" szokásos kettősségének. Az ember természetének, szociális és szellemi helyzetének megfelelő környezetet kell terveznünk. A családi ház tehát legalább annyira fontos építészeti feladat, mint egy nagy templom tervezése. És ehhez ki kell vallatni az asszonyokat arról, hogy hogyan szeretnének élni a gyerekekkel, a családdal - mert ezt csak ők tudják. Ők a legfontosabbak. Nélkülük mi fényes, de üres fiúk maradunk, erővel, szeretettel ők töltik ki a mi ürességünket. Ameddig ezt a szolgálatot lehet folytatni, ameddig vén fejjel érdemes még kikérdezni az életről az asszonyokat, addig fogom is.