A Descartes-díj döntője lépcsőfok az ME számára

Az ME az idei Descartes-díj finalistái között végzett. Ennek apropóján beszélgettünk Kroó Norbert akadémikussal, az MTA alelnökével, az ME előadójával.

Mint arról már korábban beszámoltunk, az ME döntős lett a Descartes-díj tudománykommunikációs kategóriájának 2006. évi versenyében. Az erről szóló elismerő oklevelet 2007. március 7-én adták át Brüsszelben. Ennek apropóján Kroó Norbert fizikus professzorral, az MTA alelnökével, az Európai Unió Tudományos Tanácsának tagjával, az ME korábbi előadójával beszélgettünk a tudományos kutatás, a kutatásfinanszírozás és a tudományos eredmények elismerésének kérdéseiről.

- Professzor úr! Ha számba vesszük, hogy hány területen hasznosulhatnak a tudományos kutatás eredményei, ha nem is törekszünk teljességre, akkor is legalább öt ilyt felsorolhatunk. Ezek: a gazdaság, az oktatás, a tapasztalatcserék-konferenciák, a tudományos pályázatok-versenyek, valamint az eredményeket maga is továbbhasznosító tudomány. Van-e és milyen a kutatási eredmények hasznosítási színtereinek szinergiája?
Persze. A modern világ rendkívül bonyolult, rendkívül összetett. Egy fizikus úgy mondja: nemlineáris. Ez azt jelenti, hogy minden paraméter függ az összes többitől. Ha a gazdaságot nézzük, ott az innovációs lánc első eleme az alapkutatás, az utolsó a piac. Az első elem is hat a másodikra és az összes többire, amelyek egymással szoros kapcsolatban vannak. De ez a szabály nem csupán a gazdaságra igaz, hanem önmagára a szellemi életre is. Akárhova néz az ember, minden mindennel összefügg.

- Ha betekintünk ebbe a 'kis világba' a magyar tudomány, a magyar kutatás eredményei felől, miben vagyunk igazán jók, és hol vannak adósságaink?
Ismert, hogy a magyar tudomány nagyon jó az alapkutatásokban. Ha megnézzük, hogy a különböző tudományterületeken a magyar tudomány hol áll ma a világban, akkor azt látjuk, hogy úgy a 15. és a 25. hely között, ami igen előkelő. Különösen, ha figyelembe vesszük az anyagi ellátottságot is. Hol vagyunk gyöngék? Ott, ahol Európa is; csak talán mi még inkább. Európa nagyon jó abban, hogy az eurókat hogyan költse kutatásra, de gyönge abban, hogy a kutatásból hogyan csináljon eurókat. És ebben Magyarország egyelőre sajnos az európai uniós átlag mögött foglal helyet.

- Tehát a gazdasági értékteremtő folyamatokba nehezen fordulnak át a tudományos eredmények.
Igen, de ennek elsősorban nem a tudomány az oka. Egy kutatót az izgalmas feladatok érdeklik. Az alapkutatás és az alkalmazások közötti határok egyre inkább elmosódnak. Vagyis egyre több olyan kutató van, aki hajlandó "kirándulni" abba az irányba is, ahol a kutatási eredmények aprópénzre válthatók.

- Egy sporthasonlattal élve: mozdulni kell a labda felé, nem lehet azt állva várni.
Így van. De hát ahhoz kapu is kell, ahová a labdát be lehet rúgni. Magyarul a gazdaságnak húznia kell a tudományt. Vonzóhatásnak kellene érvényesülnie a gazdaság részéről, és ez ma még nem igazán van így, aminek bonyolult okai vannak. A rendszerváltás előtt a kutatás és a gazdaság között - kis túlzással - baráti kapcsolatokon keresztül volt átjárás. Ha én jól ismertem a vezérigazgatót, akkor megbeszéltük, hogy...

- ...fogadja be az adott kutatási eredményt.
Igen, így van. Mi történt később? Ezt a hatásmechanizmust egy másik váltotta fel. Bejött a nemzetközi nagytőke, a nagyvállalatok, a "multik", amelyeknek megvolt, megvan a saját kutatási hátterük. A kis- és középvállalkozások pedig nem elég erősek, nem elég innováció-érzékenyek. Most ebben a helyzetben kell helytállni. De erre nem az a válasz, hogy vissza kell fejleszteni a kutatást, hanem az, hogy a kutatást és vele együtt a fogadókészséget is erősíteni kell. Én azt hiszem, hogy egy néhány jó lépést tettünk ebbe az irányba. Például az Innovációs Alap egy ilyen dolog. És ehhez kell járulnia még annak, hogy ugyanúgy, ahogyan máshol is, a szükséges változások a fejekben is bekövetkezzenek. Ez pedig lassan megy, türelem kell hozzá.