A jövő energiája

A Népszabadság újságírója Meskó Attila professzorral, az MTA főtitkárával beszélgetett.

Meddig elegendőek a hagyományos, fosszilis energiahordozók?
- Valóban ez az egyik alapkérdés, de egyértelmű választ nehéz rá adni. A szén minden bizonnyal még több száz évig elegendő lesz, és az olaj, illetve a gáz is kitarthat 50-100 évig a jelenlegi készletek és technológiák ismeretében. De nem úgy fogy majd el, hogy egyszer csak eltűnik a földbol az utolsó csepp, hanem annyira drága és nehezen kitermelhető lesz, hogy lesznek majd kifizetődőbb alternatívák.

Mekkora szerephez juthatnak a közeljövőben a megújuló energiaforrások?
- Hogy megnő a szerepük, azt biztosra vehetjük, és ezt nem csak a fosszilis tüzelőanyagok eltűnése vagy megdrágulása sürgeti, hanem a főként a szénhidrogén-készletek felhasználásával összefüggő klímaprobléma is. A jelenlegi, globálisan mindenképpen 10 százaléknál kisebb részesedés 20 százalékig viszonylag könnyen feltornázható.

Melyik lesz a "vezető" megújuló energiaforrás?
- Valószínű, hogy a jövő energiarendszere nem lesz annyira homogén, mint a mai. Vízerőmű várhatóan nem sok épül majd, ahol megérte, oda többnyire már építettek egyet. A biomasszaszektorban nagy fejlődés várható, a biogáz, a bioetanol és a biodízel ugyanis felhasználható a hagyományos robbanómotorokban és erőművekben is. A szél már problémásabb, de a gyakorlat bizonyította, hogy működik. A napelemek tömeges elterjedéséhez az áramtermelő eszközök új generációjára lesz szükség. A geotermikus nergia hasznosításában a hőszivattyúk jövoje látszik a legbiztatóbbnak.

Csökkenhet-e a világ és az egyes országok energiafüggősége a megújuló források bevonásával?
- A másoktól való függés az energiarendszer diverzifikálása következtében csökkenhet, de a teljes függetlenség alighanem a jövőben is csak különösen szerencsés adottságok esetén valósítható meg. Ugyanakkor a gazdaság energiaigénye megnő, a belépő új források a belátható jövőben elsősorban ezeket az új igényeket fogják kielégíteni.

Forrás: Népszabadság