Az olvasási szokások változtak meg, nem az olvasók

A Mindentudás Egyeteme idei első klubrendezvényét a néhány éve felújított Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban tartották. A könyvtárak jelenkori szerepvállalását elemző beszélgetésen részt vett Virágos Márta, a Debreceni Egyetem és Nemzeti Könyvtár főigazgatója 1978 óta, Ungváry Rudolf, az Országos Széchényi Könyvtár tudományos főmunkatársa, Fodor Péter, az FSZEK főigazgatója, az Informatikai és Könyvtári Szövetség elnöke, valamint Kovács András Bálint, a Nemzeti Audiovizuális Archívum vezetője, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetének egyetemi docense.

Kovács András Bálint

NAVA Fábri György Kovács András Bálinthoz

Könyv és digitalizálás: az utóbbi időben több hír tudósított arról, hogy nagy könyvtárak állományát teljes egészében digitalizálni kívánják, például a Google keresőmotor is hasonló vállalkozást indított útjára. Fábri György egy "mi lenne, ha" típusú kérdést tett fel minden meghívottnak: Kell-e készülni a könyvtáraknak arra a helyzetre - legyen az öt, vagy tíz év múlva akár -, amikor mindent digitalizálnak, vagy nem érinti a működésüket? Fodor Péter a könyvtárhasználati szokások változása kapcsán kiemelte, hogy a könyvtárak nem csupán készülnek erre a helyzetre, hanem komolyan gondolkodnak a szolgáltatás hasznosabbá tételén és kiterjesztésén. A kérdés tehát nem az, szükség van-e a könyvtárakra. A helyes kérdés: milyen könyvtárakra van szükségünk? Miben tud más lenni egy könyvtár virtuális párjától? A főigazgató úr az FSZEK saját példáját hozta fel: honlapjukat évente több mint 700 000 fő látogatja meg, akiket szintén bizonyos értelemben könyvtárlátogatónak kell tekintenünk. Néhány kiküszöbölésre váró hibára is felhívta azonban a figyelmet, ilyen a párhuzamosságok kiépítésének visszaszorítása. Csupán egyetlen példát mondott: az elmúlt évtizedben folyton előtérbe került a legújabb információs technológiák bekapcsolása a könyvtár életébe, miközben egy már meglévő és működő információs háttérrel nem sikerült azt összekapcsolni. Fábri György példájával élve ez azt jelenti, hogy egy újonnan kialakított eMagyarország pont a már meglévő községi házakban is meg kéne hogy jelenjen.

Adódik a kérdés: a mai intézményrendszer - minden működési feltételét figyelembe véve - mennyiben képes alkalmazkodni a sokat emlegetett új kihívásokhoz? Virágos Márta felhívta a figyelmet a könyvtárak eltérő lehetőségeire. Az a közösség, amelyet egy bizonyos könyvtár szolgál, vajon mennyire igényli az újfajta szolgáltatási módokat? Kovács András Bálint egy korábbi mondatára reagálva hozzátette a főigazgató asszony: bizonyos hordozókat mindenképp meg kell őrizni, nem lehet őket válogatás nélkül elhajítani, hiszen adott esetben éppenséggel maga a hordozó lehet az értékforrás. Természetesen nem a digitális források ellen emelt így szót Virágos Márta, hiszen kiemelte, hogy azokat az ország bármelyik településén könnyűszerrel el lehet érni, szemben a hagyományos adathordozókkal. A hordozók ésszerű mennyiségének megtartása valóban jelentős megtakarításokhoz vezethet.

Ungváry Rudolf

Ungváry Rudolf

Kovács András Bálint folytatta Ungváry gondolatmenetét. A fő kérdés szerinte az, hogy milyen formában fog ezután rögzülni és átadódni a tudás. A tudományos könyvkiadás szomorú és közeli végét vetítette előre az igazgató, hiszen világszerte egyre kevesebbet és egyre drágábban adják ki őket. Miközben e művek példányszáma is folyamatosan csökken, a tudományos világ az interneten kezd publikálni. Hogy miért? Mert ott a gondolat a fontos, nem pedig a forma, a hordozó milyensége. Szerinte hamarosan eljön az idő, amikor a tudományos világban nem a könyv kiadásán, meglétén lesz a hangsúly, hanem újra a gondolat lesz lényeges: nem könyveket akarnak majd kiadni, hanem gondolatokat. Ungváry Rudolf szerint az információs egységek továbbra sem sérülnek, csupán arról van szó, hogy ezekre rátelepszik egy automatizálási szint. Arra is felhívta a figyelmet, hogy bárki létrehozhat egy gondolatot, de ha annak nincs meg a kerete (a médiuma, az információt hordozó egység maga), akkor az megfoghatatlanná válik. Virágos Márta is vitába bocsátkozott Kovács András Bálint gondolataival. Szerinte a könyvtárak éppen a tudományos könyvkiadás terén juthatnak némi előnyhöz. Manapság egy tudományos intézmény kétszer fizet egy tudományos publikációért. Először magáért a megjelenésért, másodszor pedig a könyvtára számára visszavásárolja a cikket egy folyóirat részeként. A könyvtárak és a tudósok összefogása a kiadókkal szembeni új stratégia kialakítását vonhatja maga után.