Szabadulás a valóság burjánzásától

Vágólapra másolva!
Gondolatok egy novella kapcsán egy nemlétező könyvtárról, amely ennek ellenére a legismertebbek közé tartozik.
Vágólapra másolva!
Borges öregkorában
Borges öregkorában


A borgesi kör másik értelmezésben a nulla, vagyis az érték nélküli, tehát legtökéletesebb számjegy - ami a valóságban nem is létezik. Borges gyakran merült el a Tarot misztikájában, ahol a nulla a Bolond, vagyis a magát a valós világból kivonó, abszolút szabad, mindent újrakezdeni képes ember száma. Borges hosei pedig szinte egytol-egyig ilyenek, sot, alkalmasint magát is szerette volna ilyennek tudni. A nulla - vagyis a kör - ellenpólusa az egyes - vagyis a vonal -, ez a Tarot-ban a mágust jelenti: nem véletlen, hogy Borges mágusai mindig egyedül vannak.

Az eddigiekből kitűnik: a Könyvtár végtelen és tökéletes, minden könyvet magában foglal, minden létező, kihalt, vagy még meg sem született nyelv is benne van. Ennélfogva a "tökéletes nyelv" is, amelyben a Bábel előtti állapotok őrződtek meg. A végső szó kiérezhető a törekvésekből, ez Isten neve. Amikor Borges hamis írókról és hivatkozásokról beszél, egyszerűen újracsoportosítja a valóság elemeit. 'Így is lehetne, s van egy lehetséges világ, ahol így is van.' Az univerzalizmus elfogadása, feltétlen imádata, s a változatlanság, a mozdulatlanság megvetése tükröződik Borges írásaiból. Többen úgy látták, hogy írásai csupán hiányzó szócikkek, melyek helyet kaphatnának egy másik világ Encyclopaedia Britannicájában. Nem tesz kísérletet a világ sokszínűségének megragadására, csupán bemutat egy-egy szeletet a végtelenből, de a kis mozaikdarabok mind-mind az örökkévalóságba és a végtelenbe mutatnak.

Ha keresünk egy könyvet, "az A könyv lokalizálásához szükséges a B könyv, amely megmutatja A helyét; a B könyv lokalizálásához előbb meg kell nézni C könyvet; és így tovább a végtelenségig ..." Nem más ez, mint Akhilleusz és a teknősbéka példázatának egy új, a bábeli könyvtárra alkalmazott variációja: a leggyorsabban futó sosem érheti utol a leglassabban menőt, mert az üldözőnek előbb oda kell érnie, ahonnan az üldözött megkezdte futását, a lassúbb tehát valamennyivel mindig előrébb van. A folyamat elméletileg a