A média és a tudomány kapcsolata
Egy felmérés szerint az amerikai mainstream filmekben a tudósok: 80 százaléka férfi, 50 százaléka középkorú, 60 százaléka rossz célokra használja felfedezését, 40 százaléka egyedül dolgozik, 60 százalékának felfedezése, kutatása veszélyes, 50 százaléka titokban tartja kutatásait. |
Frankenstein és a GMO összekapcsolása: ügyes marketing fogás |
A következő előadó, Louis-Marie Houdebine francia biokémikus arról beszélt, miként mutatja be a génmódosított élelmiszerek vitáját a gall média. Történeteket mesélt arról, hogy a különféle médiumoktól, napilapoktól, TV-ktől érkezett újságírók hogyan közelítenek a témához. Tapasztalata szerint a többség a szenzációt keresi a témában. (Egyik interjúja azért hiúsult meg, mert az újságíró megtudta, hogy a génsebészettel foglalkozó tudós nem tud kutatása során kitenyésztett szörnyeket mutatni). A kutató úgy vélekedik, sokan vannak, akik nem értenek eléggé a témához, ennek ellenére publikálnak, ezért gyakran megesik, hogy helyreigazítást kell kérni. De ki olvassa a helyreigazításokat? - tette fel a kérdést Houdebine. Vannak jó példák is, a kutató a Washington Post-ot említi, amely körültekintően járt el a nemzetközi hírűvé váló foszforeszkáló, Alba nevű nyúl eseténél. (A nyulat egyébként Franciaországban tenyésztettek ki.) A francia tudós elismerte, hogy a hibás tájékoztatás nem csupán a média hibája, hiszen a témával évtizedek óta foglalkozó tudósok gyakran képtelenek tömören és érthetően összefoglalni gondolataikat. Houdebine arra ösztönözte kollégáit, hogy mindenképpen vegyenek részt ebben a kommunikációban, máskülönben a GMO-kutatásokról továbbra is a most jellemző negatív kép marad meg a társadalomban.
Balázs Ervin, a Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont professzora főleg a civilek (NGOs) professzionális tevékenységére hívta fel a hallgatóság figyelmét. A GMO-ellenes kampányokban a nemzetközi civil mozgalmak regionális kampányokkal igyekeznek meggyőzni a társadalmat. Afrikában például kampányuk szerint azért kell ellenezni a génmanipulált termékek termesztését, mert az Európai Unió nem fogadja be az ilyen árut és meg fogja tiltani az importot ezekből az országokból. Európában ezzel szemben az GMO-élelmiszerek termesztése esetén meginduló amerikai kolonizáció és az egészségi ártalmak állnak a demonstrációk és sajtóhadjáratok központjában. A civilek szeretnek híres embereket megnyerni kampányaikhoz, valamint sokszor olyan bejáratott marketingeszközökhöz nyúlnak, mint a képregények és állatfigurák (pl. torz szörnyek). A kifinomult kampányokkal gyakorlatilag vezetik a GMO körül kialakult vitát, így a társadalom is inkább az ő véleményükre hallgat. Balázs Ervin szerint ebben jó partner a média, amely inkább a szenzációt, az érzelmekre ható híreket keresi ahelyett, hogy informálná vagy nevelné a társadalmat.
A média és a tudomány kapcsolatának egy fontos aspektusát jelenítette meg Palugyai István, az Európai Tudományos Újságírók Szövetségek Uniójának (EUSJA) elnöke. A legtöbb országban nincsenek meg a megfelelő feltételek ahhoz, hogy a tudományos újságírás szárnyra kapjon, pedig a minőségi ismeretterjesztésnek kiemelt szerepe van a tudomány társadalmi megítélésében. Sok európai országban - főleg Közép-Európában, így Magyarországon is - a 60-as, 70-es években még jelentős pénzzel támogatott tudományos ismeretterjesztés válságban van. Kevés a műsor, és ha van is, a színvonal lényegesen visszaesett a korábbiakhoz képest. Ez annak is köszönhető, hogy egyre több az olyan újságíró, akinek nincs tudományos előélete. Nincs mindenhol így: a példakép Nagy-Britannia lehet, ahol a legtöbb napilapnak saját tudományos rovata van, és rengeteg, különböző szintű ismeretterjesztő magazin jelenik meg. Palugyai István szerint a műfajnak meg kell újulnia a jövőben, egyfajta "sciencetainment"-t (tudományos szórakoztatást) kellene kifejleszteni.