Jót s jól - hogy jól is érezzük magunkat...

A választópolgárok jelentős hányada ambivalens érzéseket táplál a közélet szereplőivel szemben: bizalmatlanul tekintenek a politikusokra, gyanúsnak, felettük állóknak tartják őket - ugyanakkor útmutatást, megoldási javaslatokat várnak tőlük. Mitől függ, hogy egy-egy ember lelkében melyik vélekedés kerekedik fölül? Mitől lehet vonzó személyiség sokak számára egy politikus? Erről kérdeztük Bence György filozófust.

Mi a különbség a politika és a politikum között - a hétköznapi ember életében?
- Első hallásra azt gondolnánk, hogy a politikum valami közös nevezőt jelent mindenben, ami politika. Gyakran használják így is, mondhatni iskolás módon: a politika lényege, ami a politikát politikává teszi. De a politikai filozófiában általában sajátos értelemben, szakkifejezésként szerepel. Olyasmit szoktak megfogalmazni a segítségével, hogy nem minden politika, amit annak szoktunk nevezni. Másfelől pedig mindenből politika lehet, ha azt csinálunk belőle. Akár a legszemélyesebb dolgokból is, gondoljunk például arra, hogy milyen fontos szerepet játszanak a mai politikában a nemi identitás kérdései. Vagy az olyan, látszólag kisszerű dolgok, mint a dohányzás körüli ügyek. Amiből aztán mindjárt nagyobb ügy lesz, ha nem dohánylevelek szívásáról van szó. Politikum címszó alatt a filozófiában azokat a nagy döntéseket, választásokat szokták tárgyalni, amelyek a nagy történelmi pillanatokban, forradalmak, rezsimváltások idején mindenki számára megjelennek, de megállapodottabb időkben is ott lappanganak a napi politizálás apró-cseprő ügyeiben.

René Magritte festménye a bécsi Kunstforum időszaki kiállításának anyagából

A politikum tehát visszavezet a politika eredeti jelentéséhez, a polisz, azaz a közösség általában vett ügyeinek az intézéséhez?

S létezett-e ilyen egyáltalán a történelemben?
- Nemigen, de ettől elvben még kívánatos lehetne. A politika azonban valami más, vagy óvatosabb fogalmazva: más is. Létezik olyan felfogás, amely a politikát pusztán harcnak tekinti. Az a politikai filozófus, Carl Schmitt, aki a politikum fogalmát a XX. század első felében bevezette, így is tekintett rá. Szerinte a politikum abban áll, hogy képesek vagyunk megkülönböztetni a barátot és az ellenséget, és ki tudjuk jelölni azt az ellenfelet, akivel már nincs alku. S ebben van is igazság, hiszen még a demokratikus berendezkedésben is léteznek olyan eszmék, irányzatok, amelyek ellen hatalmi, végső soron erőszakos eszközökkel kell fellépni.

A politikumnak tehát része az érdekek képviselete, aztán a konfliktus - s mi még?
- Nehéz fogalomról van szó, a filozófusok is birkóznak vele. Nincs egyértelmű, megnyugtató válasz. Sokféle válasz van, s ezek, illetve, akik az egyik vagy másik válasz hívei, küzdenek egymással. De a filozófia -- az élő, nem a bebiflázható tankönyvekben lecsapódott filozófia -- mindig ilyen. Tehát a politika vita is, kompromisszum-keresés is, harc is és még sok minden más. Hajlamosak vagyunk elfelejtkezni róla (mert az ilyesmi nem kelt különösebb feltűnést), hogy rengeteg kérdés az államigazgatás folyamatában különösebb vita nélkül, mintegy magától, vagy ahogy mondani szokták, "szakmai" alapon dől el. Más ügyekben érdekek, álláspontok ütköznek, de meg lehet beszélni a dolgot, és ha nem is sikerül egyetértésre jutni, kompromisszumot lehet kötni. De vannak olyan ügyek is, amelyeket, ha általában nem is erőszakkal, de erőből szoktak eldönteni. Tulajdonképpen minden többségi szavazásban jelen van ez. A politikával szembeni elégedetlenség ma Magyarországon elsősorban abban nyilvánul meg, hogy a közönség nem szereti, hogy a politikusok folyton veszekszenek, és erőből döntik el a dolgokat. De ha szembenézünk azzal, hogy naivitás azt hinni, hogy minden jó dolog összeegyeztethető, ha tudjuk, hogy az egyik jó dolog elérésének érdekében más jó dolgokról le kell mondani, akkor azt is kénytelenek vagyunk belátni, hogy a végén mindig választani, dönteni kell. Így van ez még akkor is, ha csupa olyan jó dologról van szó, amit mindenki jónak tart. Hát még akkor, amikor az egyik nem tartja jónak, amit a másik igen!

René Magritte festménye a bécsi Kunstforum
időszaki kiállításának anyagából

Nem kerülhető meg tehát az értékválasztás.
- Valami ilyesmire gondolok, de szándékosan kerültem a kifejezést. Mert akik értékválasztásról beszélnek, rendszerint arra gondolnak, hogy a politika csak eszköz politikán kívüli, politikán túli, politika feletti értékek megvalósítására.

Gózon Ákos