Mellnagyobbító plasztikai műtétek

Magyarországon a plasztikai sebészeti operációk közül a különböző mellműtétek a leggyakoribbak, ezeken belül is a mellnagyobbítás vezet a rangsorban. Cikkünkben bemutatjuk a legismertebb mellnagyobbító műtétek és implantátumok fajtáit, beültetésének lehetőségeit és az esetleges szövődményeket.

Bár a műtétet követő években is ajánlott rendszeresen ellenőrző vizsgálatra járni, a tizedik évtől fokozottan ajánlják a rendszeres kontrollon való részvételt, és az orvos az ott tapasztaltak fényében ajánlhatja az implantátum cseréjét.

Az utóbbi évtizedekben a folyamatos fejlesztések hatására az implantátumok egyre biztonságosabbak, elviselik az erős behatásokat, kisebb a gélszivárgás lehetősége. Az implantátum nem lökődik ki, de a szervezet vékony kötőszövetes tokot képez köré.

Az esetek egy kisebb részében a tok megvastagszik, zsugorodik, s a képlékeny mellimplantátumot deformálhatja, benne gyűrődéseket okozhat, illetve helyéről elmozdíthatja. A folyamat különböző súlyossági fokozatainak megfelelően az emlő keményebb tapintatúvá válhat, deformálódhat, súlyosabb esetben feszülő kellemetlen érzés jelentkezhet. Ez a szövődmény nem közvetlenül a műtét utáni hetekben jelentkezhet, hónapok, sőt inkább 1-2 év múlva okozhat panaszokat. Megoldása újabb műtéttel lehetséges, melynek során a tokosodást megelőző állapot visszanyerhető. A mellimplantátumot ilyenkor nem feltétlenül kell kicserélni. Bár nincsenek biztos módszerek a mellnagyobbítás utáni kapszulaképződés megelőzésére, a rendszeres kontroll alkalmával a plasztikai sebész időben észlelheti a problémát.

Megrepedhet a külső szilikonfal

A külső szilikonfal megrepedése ritka szövődmény, amelynek oka komolyabb mellkasi sérülés lehet, és ilyenkor a kitöltő anyag a szövetek közé kerülhet. Ha ez sóoldat, akkor nyomtalanul felszívódik, de a szilikongél sem okoz károsodást, újabb műtéttel eltávolítható, és új anyagra cserélhető. Érzészavarok 4-5 %-ban fordulhatnak elő, aminek eredményeképpen a bimbóudvaron vagy a környező bőrön jelentkezhet érzéketlenség, megváltozott érzés. Szerencsére a regeneráció legtöbbször magától bekövetkezik, de lehet hosszú, akár egy évig is eltarthat.

Az emlőrák utáni helyreállító műtétek ingyenesek

Dr. Gresz Miklós, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) főosztályvezetője az [origo]-nak elmondta, hogy az emlőrák eltávolítása utáni helyreállító műtét ingyenes Magyarországon, és az OEP állja az implantátum költségét is. "A döntés azonban - az adott műtét indokoltságáról, típusáról - mindig a kezelőorvos és a kórház joga. Az intézmények ugyanis egy évi keretösszeggel gazdálkodhatnak, amelyből ők maguk döntik el, hogy mennyit tudnak és akarnak helyreállító beavatkozásokra - így emlőrák utáni plasztikai műtétekre is - költeni - emelte ki a szakember.

A végleges eredmény 3-4 hónap múlva érhető el

A mellplasztika után rendszeresen kell járni az érintettnek kontrollra, és közvetlenül a mellplasztikai beavatkozás után nagyon kell vigyázni arra, hogy az implantátum el ne mozduljon a helyéről. Ennek érdekében nem szabad nehéz tárgyakat emelni, a műtétet követő egy hónapban nem szabad sportolni sem. Varratszedésre a mellnagyobbítást követő 10-14. napon kerül sor, de a speciális melltartót még varratszedés után is hetekig hordani kell, mert a mellek végleges formájukat csak 3-4 hónap alatt veszik fel. Néhány hónapig azonban még továbbra sem javasolják a szakemberek az intenzív sportokat, főleg a karok szélesebb mozdulatait igénylő teniszt, úszást, valamint a nagyobb rázkódással járó testmozgást, pl. torna, tánc, aerobik, de a szexuális életben is nagyobb óvatosság szükséges. A mellplasztika után 2-3 hétig feszítő érzést fog érezni a páciens a melleiben, egészen addig, amíg az implantátum okozta feszülést és súlytöbbletet meg nem szokja.

Szilikon-generációk

A szilikon-gélt tartalmazó implantátumok jelentős fejlődésen mentek keresztül az elmúlt 40 év alatt, az orvostudomány öt generációjukat különíti el - mondta az [origo]-nak Gróf Emese, az Aesthetica Orvosi Központ tanácsadónője. Az 1960-as években használt első generáció maga az implantátumot kifejlesztő két houstoni orvos, Thomas Cronin és Frank Gerow által kitalált, sűrű, viszkózus szilikongélt tartalmazó, meglehetősen vastag (0,25 milliméteres) szilikontasak volt, amely külsőre egy könnycsepphez hasonlított. A második generáció (1970-es évek) "héja" már vékonyabb, 13 mm volt csupán és a belsejében lévő zselé is folyékonyabb volt, viszont sok peres eljárás indult a gyártók ellen, hiszen számos esetben kiszakadt. Az 1970-es években terjedt el a kettős implantátum is, amely sóoldatot tartalmazó implantátumba egy szilikongélt tartalmazó implantátumot helyeztek.

A harmadik generációs implantátumok az 1980-as években terjedtek el, számos fejlesztést követően, a negyedik generáció esetében szigorú gyártói standardokat betartva készültek: az implantátumok anyaga sokkal erősebb, elasztikusabb lett, a sűrűbb zselé nagymértékben csökkentette külső borítás sérülésének esélyét. Megjelentek a kerek, illetve a testhez jobban illeszkedő elvékonyodó, kúpformájú implantátumok. Az 1990-es évek közepétől Európában elterjedt ötödik generációs implantátumok formatartó, összetartó, ám a korábbiaknál kevésbé szilárd zselét tartalmaznak, amely esetében nagymértékben csökkent a sérülés és elmozdulás veszélye.