Mellnagyobbító plasztikai műtétek

Vágólapra másolva!
Magyarországon a plasztikai sebészeti operációk közül a különböző mellműtétek a leggyakoribbak, ezeken belül is a mellnagyobbítás vezet a rangsorban. Cikkünkben bemutatjuk a legismertebb mellnagyobbító műtétek és implantátumok fajtáit, beültetésének lehetőségeit és az esetleges szövődményeket.
Vágólapra másolva!

Számos hölgy súlyos általános vagy párkapcsolati önbizalomhiányban szenved a nem megfelelő mellméret miatt. A szülés-szoptatás után nagyon gyakran előforduló kedvezőtlen esztétikai változások (a terhesség előttinél kisebb-, petyhüdtebb, esetleg megereszkedett emlők) talán a leggyakoribb okok, amit ugyancsak emlőnagyobbítással lehet (szükség szerint emlő-felvarrással kiegészítve) korrigálni.

Dr. Kathó Jenő plasztikai sebész szerint az implantátum méretének kiválasztása a páciens kérése és a plasztikai sebész szakvéleménye alapján, mindig az anatómiai adottságok figyelembevételével történik.

Milyen anyag kerül a mellembe?

Az emlők méretének jelentős növelése mellprotézisek beültetésével lehetséges. Ezek megfelelnek az Európai Unióban érvényes szigorú előírásoknak. Minden ma gyártott mellimplantátum külső fala ún. szilikon-elasztomer, de belül különböző töltőanyagot tartalmazhat. A jelenlegi gyakorlatban használt ún. kohezív géllel töltött implantátumok szilikont tartalmaznak, alakjukat tekintve lehetnek gömbcikk formájúak vagy anatómiai implantátumok (melyek jobban utánozzák a természetes mellformát). Az implantátumok felülete lehet sima vagy érdesített. A páciens személyes adottságaitól függően és elvárásaitól függően mindenki számára más és más alakú és formájú imlantátum ajánlható.

Műtéti technikák

A mellnagyobbítást három különböző műtéti technikával is lehet végezni: a vágások eshetnek a mell alatti redőbe (ez a leggyakoribb), a hónaljsarokba, illetve a bimbóudvarba is. Az, hogy plasztikai sebész a mellműtét melyik technikáját választja az egyes páciensek esetében, szintén személyes adottságoktól függ. Leginkább ugyanis az befolyásolja a műtéti technikát, hogy az implantátumot a mell mirigyállománya vagy a mellizom alá célszerű-e beültetni. Azoknál, akiknek kicsi a mirigyállománya, nem lehet ide operálni az implantátumot, hiszen így a kapott formán legtöbbször egyértelműen látszik a mellplasztikai beavatkozás, így ilyenkor izom alá helyezi be az orvos az implantátumot. Abban az esetben viszont, ha aktívan sportol az érintett, az izom alá ültetett mellimplantátum nagyobb valószínűséggel mozdul el eredeti helyéről, tehát ezt a szempontot is figyelembe kell vennie a szakembereknek.

A mellplasztikára minden esetben altatásban kerül sor, és körülbelül 1-1,5 órát vesz igénybe. A mellműtét végén a mellekre rugalmas kötés kerül, melyet néhány nap elteltével feszes sportmelltartóra kell majd cserélnie a pácienseknek, és további 6 hétig kell viselni a normál melltartók helyett.

A mellimplantátum nem növeli az emlőrák valószínűségét

Széles körű vizsgálatok azt mutatják, hogy az emlőrák előfordulása semmivel nem magasabb a protézisviselők között, mint a kontrollcsoportnál - mondta az [origo]-nak Dr. Kathó Jenő, plasztikai sebész. "A szakma egyértelmű előnyként fogalmazza meg azt, hogy az implantátumot viselő hölgyek sokkal pontosabban végzik a mindenki számára fontosnak tartott önvizsgálatot, fegyelmezettebben járnak a kötelező időszakos onkológiai szűrővizsgálatokra, így az emlőprotézistől függetlenül esetlegesen kialakuló rosszindulatú elváltozások korábbi stádiumban kerülhetnek felismerésre. A protézis egyébként nem gátolja a diagnosztikát, azaz ultrahang, mammográfia, MRI, CT végezhető. A protézisek beültetése az emlő mirigyállománya alá történik, és - a tévhitekkel ellentétben - a mirigyállományt nem károsítja, szinte nem is érinti, emlőprotézis behelyezése után még szoptatás is lehetséges" - emelte ki a szakember.