Szánkat-hajunkat tépjük

Vágólapra másolva!
Ha kisgyereknél tapasztalunk körömrágást, ujjszopást, abban egészségileg semmi kivetnivaló nincsen. Felnőttek esetében viszont a rossz szokásból kialakult kényszercselekvés ellen mielőbb tenni kell.
Vágólapra másolva!

Régen ördögűzéssel próbáltak segíteni a kényszeres cselekvőkön, a tudomány előrehaladtával objektív magyarázat is született a betegség kialakulására. A pszichoanalízis "atyja", Sigmund Freud különféle fázisokat definiált a fejlődésben - egy felfogás szerint az anális korszakban alakulhatnak ki a kényszerbetegségek okai, rendszerint tudattalan történések velejárójaként (ez visszanyúlik az anya-gyerek viszonyra).

Ha gyereknél észleljük, hogy rágja a körmét, szopja az ujját, ezt természetes jelenségként kell értelmeznünk. Könnyen lehet, hogy csak unalomból veszi szájához a kezét. Ha a fejlődése során minden rendben megy, nyugodt családi környezete van, akkor elhagyja majd ezeket a szokásokat. Pszichológusok szerint a legrosszabb, amit ilyenkor tehetünk, ha drasztikus módszereket alkalmazunk. Ellenhatást érhetünk el dorgálással, megszégyenítéssel, gúnyolódással. Ugyanez az eredmény várható, ha a kellemetlen ízű és szagú szerekkel kenjük be az ujját. (Csak felerősödhet benne a szokás, és ez rendezetlen maradandó fogak kialakulásához vezet.) Ha a gyerek beteg, vagy szorong, óhatatlanul is elkezdi az ujját szopni. Emiatt nem kell aggódni, feltehetőleg kinövi. Ha mégis zavar minket, csak tereljük el a figyelmét, a fizikai aktivitás erre jó módszer, illetve az olyan cselekvések, amelyek lehetetlenné teszik az ujjrágást. Alapvetően az orrpiszkálás/szájtépés sem ártalmas, ám ha kisebesedik az irritált terület, könnyen fertőzések melegágya lehet.

Könnyű másolni mások rossz szokásait

De mi a helyzet, ha már felnőttként is tépjük a szánkat? Genetika, biológia, pszichológia - számos ok állhat a háttérben. Ha közeli rokontól látjuk otthon, gyakorta átvesszük tőle a rossz szokást. Potenciális ok a gyermekkori trauma is. Egy egyszerű rossz szokásból nem ritkán kényszerbetegség alakul ki. Ennek legyűréséhez feltétlenül érdemes szakemberhez fordulni. A diagnózis persze nem ordít, és önvizsgálattal el kell tudni különíteni a két esetet: meg tudunk-e lenni anélkül, hogy hajunkat tépjük / 10 percenként szappannal véresre mossuk a kezünket, vagy nem? Napjában mindössze 1-2 alkalommal rágjuk körmünket, például az izgalmas filmek nézésekor? Netán állandó jelleggel?

A statisztikák szerint a szakszerű kezelés igen jó hatással van a kényszerbetegekre. Létezik gyógyszeres és gondolatterápia, ezek segítenek megbirkózni a társtünetekkel: a depresszióval, fóbiákkal, pánikbetegséggel.

Nem csak egészségügyi és mentális problémákat eredményezhet a rossz szokás, hiszen első ránézésre bizonytalanságot sugall az emberről, rögtön "árulkodik", ezzel pedig alapvetően rontja a róla alkotott első benyomást. "Abból tudom, hogy mennyire ideges, hogy milyen állapotban van a keze" - írja egy internetes kommentelő a párjáról.

Hogyan szabaduljunk meg a rossz szokásoktól?

A kényszeres kézmosás kiváltó oka nem feltétlenül rossz, szokták is mondani: ha megérkezel valahová, moss kezet! A város tele van fertőzést kiváltó kórokozókkal, így a higiénia fenntartására figyelni kell, anélkül, hogy túlzásba esnénk. Ha azon kapjuk magunkat, hogy a kevesebb is elég lenne, hanyagoljuk a túl erős szappan használatát.

A hajtépésnek sokan úgy veszik elejét, hogy frizurát váltanak, vagy összefogják hajukat (legjobb a fonat).

A vásárlási mánia egyre gyakoribb jelenség, apró trükkökkel mégis megelőzhetjük a bajt: a vásárló körútra ne vigyünk magunkkal bankkártyát és sok pénzt, plázalátogatás helyett inkább menjünk el sportolni, sétálni, kirándulni vagy múzeumba, hívjunk magunkkal társakat is.

Nassolni rendkívül kellemes dolog, főként édességet. Mértéktartással semmi probléma nem származik ebből sem, de bizonyos praktikák megfogadásával még el sem hízunk: rágcsáljunk tejcsoki helyett étcsokit, müzliszeletet, zöldséget, gyümölcsöt, rágógumit.

A szájtépés csúnya ajkakat eredményez, ez ellen esztétikai és higiéniai okokból is feltétlenül tenni kell. A szőlőzsír rendszeres használata (mindig legyen a zsebben!), a rágózás, cukorka-evés jótékony hatással lehetnek.