7 kérdés a tudatosabb gyógyszerfogyasztásért

Évről évre egyre kevesebbet költ a magyar gyógyszerre, de a kontinens többi országával összevetve az egy főre jutó gyógyszerköltésünkkel még mindig az európai középmezőnyben vagyunk.

Gyakran hallani: gyógyszerfogyasztó nemzet vagyunk, apró-cseprő panaszainkkal is azonnal rohanunk a patikába láz-és fájdalomcsillapítóért, rosszabb esetben a háziorvoshoz, hogy írjon fel nekünk valamit a bajunkra.

Az elmúlt években bevezetett egészségügyi gazdaságossági jogszabályoknak, no meg talán a tudatosabb egészségmagatartás elterjedésének köszönhetően azonban ma már kevesebb gyógyszer fogy, mint korábban, sőt, az sem ritka, hogy a betegek részletes kérdéseket tesznek fel kezelőorvosuknak a felírt szerrel kapcsolatban. Íme, pár kérdés, amit érdemes feltenni a rendelőben, ha eddig ismeretlen gyógyszer szedésére kényszerülünk.

1. Valóban szükség van gyógyszerre az állapotom rendezéséhez?

Sok esetben, például a premenstruációs szindróma vagy a gyász után fellépő depresszió kezeléséhez nincs feltétlenül szükség gyógyszeres kezelésre, de akár az enyhe magas vérnyomás is karban tartható gyógyszer nélkül. A gyógyszermentes terápiához azonban igen nagy önfegyelemre van szükség, és ezt is minden esetben szakorvosnak kell felügyelnie. Állapotromlás esetén viszont nem biztos, hogy elkerülhető a gyógyszeres kezelés.

2. Mi fog történni, ha elkezdem szedni a gyógyszert?

Kérdezzünk rá bátran kezelőorvosunknál, hogyan is hat pontosan a gyógyszer! Persze ne a sejtszintű hatás után érdeklődjünk, hanem afelől, mi fog történni a szervezetünkkel, hogy reagál majd, milyen hatásokra számíthatunk, ha beszedjük a tablettákat.

3. Milyen mellékhatásai lehetnek a gyógyszernek?

A legtöbb gyógyszernek van mellékhatása is, ezek azonban a legritkább esetben olyan súlyosak, hogy összemérhetőek lennének a kezelt betegség tüneteivel. Azért nem árt tudni, mire számíthatunk, bizonyos mellékhatások ugyanis kihathatnak munkavégzésünkre is (pl. szédülés-autóvezetés).

4. Milyen gyógyszer-kölcsönhatások léphetnek fel?

A legtöbb gyógyszer mellékhatásai önmagában nem súlyosak, azonban előfordulhat, hogy két (esetleg több) gyógyszer felerősíti egymás (mellék)hatását, sőt, akár a szervezetre mérgező együtthatás is felléphet. Mindenképpen kérdezzünk rá, hogy újonnan felírt gyógyszerünk hogyan "dolgozik együtt" egyéb tablettáinkkal!

5. Milyen ételeket-italokat, vény nélkül kapható szereket kell kerülnöm?

Sok készítmény hatását az alkohol kedvezőtlenül befolyásolja, vagy egészen megváltoztatja, de egyéb ételek-italok, vény nélküli szerek is ronthatják a gyógyszer hatékonyságát, vagy éppen erősíthetik a mellékhatásokat.

6. Hogyan kell szednem a tablettáimat?

Az optimális hatás érdekében lehetséges, hogy piruláinkat naponta többször is kell szednünk, vagy éppen egy bizonyos napszakban (pl. este, lefekvés előtt) érdemes. Azt is fontos tudni, hogy étkezés előtt, közben vagy utána kell-e bevenni a tablettákat, mert az emésztés alapvetően befolyásolhatja a hatásosságukat.

7. Mióta alkalmazzák a készítményt betegségem kezelésére?

A gyógyszercégek újabb és újabb készítményekkel jelennek meg a piacon, és üzleti sikerük érdekében reklámozzák is őket az orvosoknak, valamint már a forgalomba hozatali engedély birtokában is végeznek vele kísérleteket. Egy készítmény újdonsága még nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem kell benne bízni, de nem árt tudni, hogy régi, kipróbált szerről van-e szó, vagy egyelőre kevéssé ismert hatóanyagról.

Nyugtalanító kérdések a gyógyszerengedélyezés körül

A gyógyszerengedélyezés átfutási idejével kapcsolatban tavaly jelent meg egy érdekes tanulmány a British Medical Journal című orvosi szaklapban. A tanulmány szerint káros lehet a betegekre nézve, hogy a gyógyszer-engedélyező hatóságok - engedve a fokozódó nyomásnak - egyre rövidebb idő alatt adják ki a forgalomba hozatali engedélyeket.

A közlemény szerzője, David Kao (Colorado Egyetem, USA) rávilágít arra, hogy az USA Élelmiszer- és Gyógyszerhivatala (FDA) nem ritkán két hónappal a megszabott határidő lejárta előtt kiadja egyes gyógyszerekre a forgalomba hozatali engedélyt. A szerző szerint az ilyen készítményeket később nagyobb eséllyel kell majd visszavonni a piacról, gyógyszerbiztonsági okokból kifolyólag. Példaként a Merck & Co vényköteles nem-szteroid gyulladásgátlóját, a Vioxx-ot (rofecoxib) említi, amelyet becslések szerint mintegy 20 millió betegnek írtak fel, mielőtt megjelenését követően öt évvel kivonták volna a forgalomból. A gyógyszerhez köthető mellékhatások "száma több tíz- vagy akár több százezer is lehet".

Az Egyesült Államokban a receptköteles gyógyszerek díjáról szóló törvény (PDUFA) 1992-es hatályba lépésének eredményeként az FDA által egy termék törzskönyvezésére szánt átlagos időtartam 33,6 hónapról (1979-86) alig néhány év alatt 16 hónapra (1992-2007) csökkent. Ráadásul az amerikai és európai hatóságok "díjazásuk szempontjából valamelyest az ipartól függnek", mivel például az FDA gyógyszerfelügyeleti költségvetésének 43 százalékát a gyógyszerforgalmazóktól származó díjak teszik ki. Ugyanez az arány még inkább számottevő az Európai Gyógyszerügynökség (75 százalék), valamint az Egyesült Királyság gyógyszer-engedélyező hatósága (MHRA; 100 százalék) esetében.

A szerző ugyancsak megemlíti, hogy a gyógyszergyártók marketingmódszerei mára olyan szofisztikálttá váltak, hogy akár már másfél órával a törzskönyvi engedély kiadását követően megjelenhet az adott termék hirdetése a cég honlapján.