Beszoktatás az oviba

Egyszer minden kisgyermek életében eljön az a pillanat, amikor ha nem is teljesen, de el kell szakadniuk a családtól. Jelentős lépés ez minden csöppség életében, hiszen a család után most először kerülnek kapcsoltba más közösségekkel. Bekerülnek életükbe családtagjaik mellett a barátok, vagyis elérkeznek a társadalmi szocializáció második fokára. Életük harmadik szeptemberében a kisgyermekek oviba indulnak.

Ez azonban nem csak a gyermekeknek nehéz, a szülőknek is hozzá kell szokniuk, hogy nincs mellettük az, aki eddig egész napjukat kitöltötte. Így az elválásnak fokozatosnak kell lennie, amit egyes intézmények speciális időrenddel illetve programokkal tesznek lehetővé. Van olyan óvoda, ahol csak fél napot van bent kezdetben a kicsi, más intézmények lehetőséget adnak a szülőknek, hogy kezdetben ők is bejárjanak bizonyos fogalakozásokra. Az elszakadás senkinek nem könnyű, a legfontosabb azonban, hogy a szülő ne érzékeltesse gyermekével, hogy ő is szomorú, mert ebben a korban a kicsik még nagyon függnek a szülői érzelmektől, és ez csak megnehezíti számukra a "búcsút".

Barátkozás az ovi gondolatával

Óvodába menni nagy lépés, ahogy az iskolára, erre is fel kell készülni. Jó, ha a kicsi már az ovi előtt találkozik korcsoportjával játszótéren, játszóházban, és nem az oviban kerül először kapcsolatba idegen gyerekekkel. Tudnia kell, hogy az ovi az első lépcsőfok a tanulás útján, hogy oviba járni jó dolog, és hogy jó lesz neki, ha vele egykorúakkal ismerkedhet, barátokat szerezhet. A kicsinek fontos, hogy éreztessük vele nem örökre hagyjuk el, pusztán pár órára szakad el édesanyjától. Ezt kell tudatosítani benne, amikor az ovi előtt áll. Minden gyermeknek van egy kedvenc tárgya, ami az otthon jelenti neki. Ha ezt magánál tarthatja, úgy érzi majd, egy kicsi otthon mindig vele van. Az ilyen, és ezekhez hasonló apró előkészületek mindenki számára megkönnyíthetik az elválás nehéz napjait.

Először szabályok között

A gyermekek egyénenként másképp élik meg az elszakadást. Van, aki könnyedén búcsút int a könnyes szemű mamának, van azonban, aki hetekig nem képes elfogadni, hogy idegen emberek között, új szabályok szerint kell élnie élete egy részét. Többségükre pedig ez utóbbi a jellemző. A kicsi hetekig sír, hisztizik. Ez egy természetes reakció egy egészséges gyermeknél, aki épp családjától szakad el. Emellett a gyermek a hisztikkel akaratát is próbálgatja, teszteli, hogy meddig mehet el. Nagy próbája ez az otthoni nevelésnek. A szabályokra nevelést otthon kell kezdeni, itt pedig élesben bizonyíthatjuk a folyamat sikerét, vagy kudarcát. Az oviban ugyanis a csöppség rájön, hogy a közösség más tagjaihoz kell igazítania saját akaratát.

Mikor lesz óvodaértett a gyerek

Az se jó, ha túl korán kerül a kicsi szervezett közösségbe, az pedig főleg nem egészséges, ha elszigetelten nevelkedik, barátok, közösségek nélkül. Melyik a legalkalmasabb időszak a közösségbe integrálásra? A szakemberek szerint ez általában három éves korban jön el. Előtte a gyermek számára a legfontosabb az anya, ő jelenti a kapcsolatot a világgal. Ez azonban egyénenként változik, vannak gyerekek, akik még négy évesen sem érettek arra, hogy "elhagyják" anyjukat. Ezért az a legjobb, ha a gyermekek nem mennek bölcsödébe, csak óvodába, ekkora érnek meg ugyanis arra, hogy elváljanak szüleiktől. Vannak persze olyan gyermekek, akiket nem ráz meg különösebben a korai elválás.

Gubás Gabi gyermeke könnyen vette az akadályt

Gubás Gabi kisfia, Attila négy éves. Az oviba szoktatás náluk nem jelenthet gondot, mert Attila már a bölcsiben megszokta a mama nélküli létet. Az elfoglalt anyuka ugyanis már a kicsi három hónapos korában színházban játszott. Attila megszokta, hogy a mama nem lehet mindig mellette. Gabinak ilyenkor férje, vagy anyósa segített vigyázni a kicsire. Gabi szerint megfelelő családi háttér nélkül egy újdonsült anyuka nem tud dolgozni. Attila megérti, ha a maminak dolga van és úgy tűnik könnyen barátkozik az idegen környezettel. Attilát az első napon az egész család elkíséri és remélik, hogy a búcsú mosolygósra sikerül.