Összeomlások, talpra állások, ital, aljas kommunisták meg a rock and roll

Kossuth-díjas, érdemes művész Tátrai Tibor  Tátrai Tibor CSELEKVÉS FOGLALKOZÁS FOTÓ ÁLTALÁNOS gitár HANGSZER koncert MŰVÉSZETHEZ  KÖTŐDŐ SZEMÉLY zenél zenész
Budapest, 2008. szeptember 27. Tátrai Tibor gitározik a Hobo Blues Band harmincéves jubileumi koncertjén 2008. szeptember 27-én a Papp László Sportarénában. A zenekar mai tagjain kívül fellépett egyebek között Tátrai Tibor, Deák Bill Gyula és sok más élvonalbeli zenész, aki valaha együtt játszott Hobóval. MTI Fotó: Kovács Tamás
Vágólapra másolva!
Kossuth-díjas, érdemes művész, aki sosem a díjakra, anyagi előnyökre koncentrált. Tátrai Tibor számára ma is az a legfontosabb, hogy örömet szerezzen a közönségnek. Sráckorában a honi gitáros legenda, Radics Béla hatására dőlt el a sorsa, később a világsztár B. B. Kinggel is együtt gitározhatott. Pályafutása során olyan meghatározó együttesek tudhatták tagjaik között, mint például a Tűzkerék, a Syrius, a Generál, a Skorpió, a Hobo Blues Band. Gitárosként és nem énekes frontemberként lett a Tátrai Band névadója, amely a rock és a blues világában ritkaság, ám esetében természetes: játéka, színpadi jelenléte, karizmatikus személyisége emblematikussá teszik a nevét. Idén ugyanakkor a Godfather nevű, fiatal zenészekből álló formációban bizonyította be, hogy a hetvenedik évén túljutva is képes örömet szerezni a közönségnek. Az Origónak adott interjújában felidézi pályafutása karcosabb és fényesebb szakaszait, azt sem elhallgatva, hogy a rock and roll életnek megvannak a maga buktatói.
Vágólapra másolva!

Volt konkrét konfliktusa a hatalom képviselőivel, lemezgyári figurákkal?

Már a képem is konfliktus forrása lehetett, mert látszott rajta, hogy mit gondolok róluk. Az Interkoncert és az ORI is az ÁVH utódintézményei voltak, onnan szalajtott figurákkal. Perig jutó konfliktusunk azzal a lemezkiadóval volt, amelyiket annak a zenekarnak a tagja gründolt össze pár perccel a rendszerváltás után, amelyik Erdős Péternek, a Kádár-korszak könnyűzenei mindenhatójának volt a szív közeli együttese. A Tátrai Band is leszerződött velük, aztán amikor jeleztük, hogy lejárt a szerződés, másik kiadóval folytatnánk, ők mutatták, hogy kisbetűvel oda volt írva, hogy további két évre opciójuk van ránk. Ráadásul úgy, hogy attól kezdve a mi jogaink megszűnnek, a kiadóié meg bővülnek. Mondtuk, kizárt, hogy mi ezt ebben a formájában aláírtuk volna. Végül csak arra jutottunk, hogy csinálunk nekik még egy lemezt. Ez lett a Tejleves blues, amin én megpengettem egy hangot, ami hetven percig kitartott, a végén pedig Charlie hörgött egy artisztikusat. A kiadónál majdnem infarktust kaptak, mert azt hitték, hogy majd behúznak a lemezünkkel ötven-százmillió forintot, de ez az anyag nem arra tendált. Perre mentek, hozták tanúnak Bors Jenőt, aki 1990-ig vezette a Magyar Hanglemezgyártó Vállalatot, és Erdős Péternek volt a pandantja. Amúgy meg Landler Jenő, tanácsköztársasági népbiztos unokája, amiért nyilván nem lehet elítélni, ugyanakkor mégiscsak üvöltött róla, hogy milyen közegben szocializálódott. Ám hiába volt részükről a nagy felvonulás. A tárgyalás harmadik fordulóján az ügyvédünk észrevette, hogy a dobosunk, Solti János nem írta alá a szerződést. Nem előre megfontolt szándékkal, hanem linkségből. Azonban a szerződés csak úgy volt érvényes, ha szerepel rajta az összes zenekari tag aláírása. A ügyvéd mutatta a papírt a bírónőnek, aki kapásból elvetette a kiadó minden igényét, mehettünk haza.

Sejtve, hogy szóba kerül az eset, előkerestem néhány hajdani cikket. Pásztor László, az említett kiadó ügyvezetője azt mondta, hogy az ítélet a magyar jogrend megcsúfolása. Ön pedig közölte, hogy teljesen logikus döntés. Egy akkori interjúban fejtette ki a következőket: „A Warner még két évig azt akarta, hogy ők döntsék el, hogy mi mit csinálunk. Ez egyszerűen röhej. Mi a Tejleves lemezt azért csináltuk meg, mert sírva fakadt a Pásztor Laci. Egyébként a szerződésben foglalt kritériumoknak megfelelt, úgyhogy innentől kezdve nem is értem, miért pereskedtünk. A Warner meg akart bennünket szívatni, és ez nem jött össze. Pedig az összes multi lemezkiadó képviselőjét beidézték tanúnak, hogy megmondja, mi a frankó." A tárgyalás alatt is ez a derűs irónia jellemezte?

Úgy kellett visszatartania a bandatagoknak, hogy rá ne vessem magam Pásztorra, de Bors Jenő miatt is viszketett a tenyerem. Nem lett volna tisztességesebb, ha akkor, ezerkilencszázkilencvenhétben azt mondja: „Fiúk, nekem már lejárt az időm, nem szeretnék részt venni ebben." Most is ingerült leszek, ha vissza gondolok az akkor történtekre. Velem soha nem fordult elő, hogy a környezetemben, munkakapcsolatomban bárkit bármire rá akartam volna kényszeríteni. Meghallgattam az eltérő véleményt és konszenzusra törekedtem.

Van egy lánya, aki a felesége, Kovács Éva első házasságából született, valamint két fia. Jó apa volt, konszenzusos?

Szerintem a világ legjobb apja voltam, nagyapának is kiváló vagyok, még ha ezt a család többi tagja nem is tudná ilyen lényegre törően megfogalmazni. 1970-ben házasodtunk össze a feleségemmel. Hogy ilyen csoda szépen együtt maradt a család, az persze elsősorban Éva végtelen toleranciáján múlott. Valamint, ha jobban belegondolok, az enyémen.

A Kossuth-díjas Tátrai Tibor és Földes László, valamint az Artisjus-díjas Deák Bill Gyula zenél a színpadon Forrás: MTI/Cseke Csilla

Miként döntött a házasság mellett a dübörgő rockkorszakban?

Nagyon szerettük egymást, de technikai okok is sürgették a dolgot. Vártuk az első gyermekünket, miközben Évának még zajlott a válópere. Ha nem kapcsolunk minden szempontból magasabb fokozatba, akkor megtörténhetett volna, hogy az előző férje nevére kerül a gyermekünk. Mindent gyorsan kellett csinálni. Az utolsó előtti pillanatban kimondták a válást. Gondoltuk, akkor minden oké, de kiderült, hogy nekünk, az ifjú párnak, még részt kellene vennünk egy többfordulós házassági tanácsadáson. Attól végül eltekintettek, mert belátták, hogy semmi értelme, hiszen az arának már volt egy házassága, van egy négyéves kislánya, s mindez feltételez némi tapasztalatot. Az utolsó pillanatban sikerült összeházasodnunk.

A felesége civil?

Igen. Amúgy az ő édesapjának élete sem mentes a tanulságoktól. Summa cum laude végzete el anno a jogi egyetemet, de 1956 után eltiltották az ügyvédi hivatástól. Akkor hídmérnökként is lediplomázott. Egyebek között az egyik pozsonyi híd is az ő tervei alapján készült.

A gyermekeiket nem fertőzte meg az ön hivatása?

A nevelt lányunk édesapja a dzsessz-zongorista Fogarasi János volt, aki Póka Egonnal együtt egyik alapítója a kőbányai zeneiskolának. Bernadett lányunk egy ilyen apa, s egy magamfajta nevelőapa mellett sem lett zenész. Az ő harmadik gyereke, Márkó viszont gitározgat időnként, csakhogy mindemellett élsportoló, többszörös magyar bajnok az egyik vitorlázó szakágban. Ki tudja még, mit hoz számára a jövő? Az idősebb fiunk, Tibor kormányőr, a Sándor-palotában teljesít szolgálatot. A fiatalabb Marci pedig kommunikációs szakember, sikeres a hivatásában, amit ma már tanít is.

Az ön pályájához visszatérve hosszan lehetne sorolni a különböző formációkat amelyeknek tagja volt, az azokhoz köthető meghatározó albumokat. Az ifjabb generációk számára azonban alighanem a Tátrai Band az önnel azonosítható legemblematikusabb együttes. Gondolom, nem bánja, hogy a Tátrai Band mára felülírta a múltat.

Nem gondolom, hogy végképp el kell törölni a múltat, de természetes, hogy így alakult. Abban exponálódtam a legdurvábban, ráadásul úgy, hogy nem is énekelek. Nem könnyű olyan frontvonalba került gitárost mondani, aki nem énekel.

Van Halen nem énekelt, de tény, hogy Jimi Hendrix énekelt, Eric Clapton énekel, Mark Knopfler ugyancsak. Még Keith Richards is énekel időnként, bár nem nagyon tud.

Keith Richards gitárosnak is véleményes, de azzal együtt őt nagyon csipázzuk. Az egész Rolling Stones bűbájos volt, ahogy kitárulkoztak Scorsese Shine a ligth című filmjében.

Ha már pályafutása karcosabb korszakairól is szó esett, pár szót megérdemel az a pillanat is, amikor B. B. King-el játszott együtt. Az, ha jól emlékszem, nem sokkal a Tátrai Band megalakulása után történt.

Igen, és több is volt egy pillanatnál. B.B. Kingnek szokása volt, hogy ha érdemesnek talált valakit a helyi zenészek közül – miután meghallgatta az illető cd-jét, amelyet a menedzsere juttatott el hozzá –, akkor felengedte maga mellé a koncertjén. Láttam olyan felvételt, amelyen sztárgitáros vallott mellette kudarcot, nem is sokáig pengettek együtt. Én nagyon felkészültem belőle, tudtam, mit és miként akarok játszani a budapesti koncertjén. Előtte felkerestem az öltözőjében is, láttam, érzi, értékeli a tiszteletet. A köszöntés, bemutatkozás után megkérdeztem, a nem túl acélos angolságommal: „Dága mester, mit fogunk játszani?" Kacagva felelte: „Te is bluesgitáros vagy, én is bluesgitáros vagyok, úgyhogy bluest fogunk játszani." Aztán, már fent a színpadon, a harmadik hangnál elégedetten legyintett egyet. Öt kört játszott velem, pedig kettőnél-háromnál senkivel sem szokott többet. Mindezek után, megtörve az eredeti produkciót, négyesben folyattuk még egy ideig a bandájának a gitárosaival. Fantasztikus élmény volt, lényegében bevettek maguk közé.

Tátrai Tibor gitáros és Charlie Forrás: MTI/Máthé Zoltán

Tavaly nyáron újabb formációval állt a közönség elé. A Godfatherben fiatal zenészekkel játszik együtt. Az új felállás a Tátrai Band végét jelenti?

Azt jelenti, hogy idősebb korára mindenkinek csökken az energiája. Öt-hat öregember meglehetősen trottyos látványt nyújt a színpadon. Unalmasnak éreztem már, hogy egy nyugdíjas klub tagjaként muzsikálok. Vannak korombeli kollégák, akiket nem zavar, hogy gyönge, minden izgalmat nélkülöző produkciót nyújtanak. Ha megveszik, nekik úgy is jó, csak adják oda a lóvét. Esetemben sosem a pénz volt az elsődleges motiváció. Számomra kínos volt, hogy kezdtem érezni: ez már nem az, ami régen volt. A közönségünk persze elfogad, mert a nosztalgia megemeli dolgot. De az kevés. Az összes eddigi bandám megöregedett. Vannak egykori tagok, akik meg is haltak. Nem is tudom, hány évet nyomtunk le Bendzsivel, Póka Egonnal, és egyszer csak elmegy. A kiváló basszusgitárossal, Szappanos Györggyel az egyik délelőtt még itt horgásztunk a parton, délben hazament, délután kettőkor hallottam, hogy meghalt. Fogynak, idősödnek azok a társak, akikkel annyira nyitottak voltunk egymásra, hogy a varázslat is létrejött, nem csak a tisztességes produkciók. A muzsikálásban a varázslat túl van a zenén. Akkor jön létre, ha a zenélés során érzett saját örömöd és a másik zenésszel érzett közös örömötök a közönségnek is örömet okoz. Ha ez a szokott módon már megoldhatatlan, mást kell megpróbálni. Régóta mondogattam a nálam legalább egy generációval fiatalabb, zseniális dobosnak, Borlai Gergőnek: találjunk ki valamit, mert mindenáron szeretnék fiatal titánokkal csinálni egy olyan bandát, amelyikben én vagyok az egyetlen „vén trotty". Nagyon izgatott, hogy milyen lenne, hogyan működnék benne? Végül kitaláltuk ezt a formációt. Nem ment egyik napról a másikra, de a legideálisabb felállás jött össze. Megtörtént a legfontosabb. Nem csak szuper zenészek muzsikálnak együtt, hanem olyanok, akik képesek rezonálni egymásra. Zenélnek és létrejön a varázslat is. Nem tudtunk sokat próbálni a Godfatherrel de az első buli végén ki mertük mondani: született egy zenekar.

Ifjabb zenésztársai mennyiben mások mint ön és a generációja?

Számunkra elképzelhetetlen, hogy milyen szinten vannak. Gotthárd Misit nem egyszer hallottam játszani, lenyűgözött már néhányszor a gitárjátékával, a bulin pedig olyat tett oda, hogy csak bámultam. Ahogy a többiek is, miközben húzták magukkal az öreget. Közben persze erősen kapaszkodtam. Kéri Samu az első magyar basszusgitáros, aki a világ talán legjobb zenei egyetemén, a Berklee College of Music-ban végzett. Huszonhárom évesen tanári státuszba került. A technikája szuperszonikus, miközben a zeneirodalomból is mindent tud, irdatlan széles a palettája. Hozzá képest én csak egy halovány színkód vagyok.

Aki két éve már Kossuth-díjas.

Elképesztő. A munkám arról szólt, hogy elmentem a buliba, sörözgettünk, muzsikáltunk egy jót, a közönség örült, megkaptuk a gázsit, hazamentünk. Másnap folytattuk. Ez nem ugyanaz, mint amikor lemész az uránbányába. És akkor érkezik egy Kossuth-díj, ami más mint a Liszt-díj, amit muzsikusként kaphattam meg. Ezt egyrészt a korom miatt ítélhették oda, meg esetleg azért, ahogy a világról, az emberi kapcsolatokról gondolkodom. Illetve, talán azt is értékelve, hogy én voltam az országban az egyik első fazon, aki jól és gyorsan gitározott.