Katonaszökevényként bujkált, feleségét elvesztette, később súlyos beteg lett a nemzet körülrajongott színésze

2006. július 30-án hunyt el tüdőgyulladásban

Zenthe Ferenc a Kossuth-díj és számos más jelentős kitüntetés mellett elnyerte a Nemzet Színésze címet is. Ugyanakkor egyike volt azoknak a korszakos nagy színészeknek, akiket a publikum már az utóbbi elismerés életre hívása előtt is annak tartott. Hiteles, kidolgozott alakításai mellett természetes, minden fenségességtől távol álló, közvetlen, szerény, szerethető személyisége miatt is generációk zárták a szívükbe. Amely személyiség ugyanakkor szakmai védjegyként jelent meg a 2x2 néha öt című film amúgy vagányságra hajlamos pilótájának alakjában; a furfangos, jóvágású, bátor Tenkes kapitányának megformálásában; vagy a sajátos szappanopera, a Szomszédok Taki bácsijának figurájában – és sok más szerepében. Zenthe Ferenc, akit mindenki szeretett, és aki mindenkihez kedves volt. A színészre – pályája kezdeti éveitől eltekintve – általában szerethető karaktereket osztottak, de színészi nagyságát azzal is bizonyította, hogy miközben sokat tett hozzájuk a saját énjéből, sosem volt egyforma. Ám az is a személyiségéből fakad, hogy interjúkban gyakran említette: „Sokkal népszerűbb vagyok, mint amekkora színész." Az eredendő bölcsességgel, kikezdhetetlen igazságérzékkel megáldott művésznek talán ez volt az egyetlen tévedése.

Tenkes kapitánya, Szabó család
Zenthe Ferenc hivatása számos színterén jelen volt. Ugyanakkor az is tény, hogy ifjabb, illetve érettebb férfikorában volt két olyan figura – pontosabban három, de abból kettő ugyanabban a produkcióban – amelyek erősebben forrtak össze a nevével, mint bármely más alakítása.

1963-ban forgatják le az első magyar televíziós sorozat, A Tenkes kapitánya tizenhárom részét, amely 1964-ben kerül a nézők elé. Címszerepében Zenthe Ferenc.

A végtelenül egyszerű történetben a magyarok mind furfangosak voltak és legyőzhetetlenek, a labancok pedig már-már patologikusan ügyefogyottak. A kis költségvetésű sorozat – nagy csatajeleneteit az 1959-es Rákóczi hadnagyából emelték át – nem ingerelt gondolkodásra, csak lelkesedésre a Kádár-világ szürke hétköznapjai között. Zenthe, mint Eke Máté-Tenkes kapitánya, ebben a sorozatban is parádésan lovagol, vív, rendre felragyogtatja bajtársakat lelkesítő, asszonyokat andalító mosolyát. Ugyanakkor komédiázásra is van lehetősége, amikor egy-egy epizódban álöltözetben – például orvosként, iszapgyógyász fürdőmesterként – veri át a labancokat. Zenthe Ferenc 1967-ben a Ludas Matyinak nyilatkozott arról, hogy miként azonosul a szerepeivel. Az interjúban mondja:

Még inkább azonosultam a szerepemmel, amikor a Tenkes kapitánya lettem. Mindenki és mindenhol Tenkesnek nevezett. Hiába voltam Mátyás király a színpadon – Tenkes maradtam. Amikor például azt kérdeztem Mátyás király szerepében, hogy »Ki tesz itt igazságot?«, többen felkiáltottak a nézőtéren: »A Tenkes kapitánya!« A Naszreddin Hodzsa címszerepében hosszú szakállal jelentem meg a színpadon, mire a nézőtéren megszólaltak: »Itt jön a Tenkes kapitánya!«. Sőt, leveleket is kaptam a Tenkes kapitányának címezve.

A Tenkes kapitánya egy időre felülírta a Zenthe Ferenc nevével már korábban összeforrt, másik emblematikus szerepét – illetve szerepeit. 1959 júniusában kezdődött el a Szabó család története. A példátlanul népszerű rádiós sorozat a Kádár-korszak politikai propagandájának egyik leghatékonyabb hordozója volt, amelyből Zenthét hamar kiírták. A főhős Szabó Icu szerelmét, Balla Tibor bárzongoristát alakította,

aki az egyik epizódban egy veszekedés után beúszott a Dunába, ahonnan nem tért vissza.

A Magyar Rádió Szabó család című sorozatának főszereplői 1978-ban. Állnak: Mednyánszky Ági, Zenthe Ferenc, Balogh Erzsi, Benkő Gyula, Moór Marianna, Garics János, középen Gobbi Hilda és Rajz János, elöl Petrik József, Benkő Péter Fortepan / Szalay Zoltán

Csakhogy a szomorú esetet követően tömegével érkeztek a felháborodott hallgatói levelek a rádióba, miközben az aggódó hallgatók egy másik nagy halmaza a rendőrséget zaklatta hívásaival, személyes felbukkanásával, azt tudakolva, hogy nincs-e valami hír az eltűntről, nem élte-e túl a dunai esetet. A kórházakból mind több ápolónő jelezte a felettes szervek felé, hogy muszáj nyugtatótablettákat osztani az idős betegeknek, annyira aggódnak a Tibor miatt.

Zenthe Ferencet végül új alakban írták vissza a sorozatba: Kárpáthy Zoltán újságíróként, aki Szabó Icu második férje lett.

Zenthe Ferenc a haláláig részt vett a sorozatban, amely negyvennyolc évig futott. Amikor már nem tudott bemenni a stúdióba, telefonon mondta be a szövegét.

Magánvilág
- El tudom képzelni! – mondja nevetve ifj. Zenthe Ferenc, amikor felidézek neki egy édesapjával kapcsolatos történetet a szentendrei kávézóban.
Szüleimmel nyaraltam anno a Nemzeti Színház siófoki üdülőjében, amikor egy nap Zenthe Ferenc is felbukkant ott. Mesélték a felnőttek, hogy saját szepezdi nyaralójából látogatott át, s amikor a rendőrök észrevették az óvatosan, gyakorlatilag lépésben autózó színészt, leintették, hogy megtudják a lassúság okát. Mikor látták a nyilvánvalót, befektették a művész urat a hátsó ülésre, elhozták a Nemzeti üdülőjébe, s kérték a kollégáit:

fektessék le valahová, amíg kipiheni a bódulatát.

– El tudom képzelni! – nevet ifj. Zenthe Ferenc.
Persze édesapja, ahogy a sajátom, Sztankay István sem tartozott azokhoz a művészekhez, akik folyvást alkohollal igyekeztek csillapítani azt a folytonos belső izzást, amely együtt járt az idegrendszerüket kifeszítő hivatásuk gyakorlásának. Komolyabb „elhajlást" Zenthe Ferenc is csak nyáridőn, munkaszünetek idején engedett meg magának.
Amúgy naprakész volt kissé rakoncátlan gyermeke dolgait illetően is, komolyabb huncutságok esetén azonban csak annyit mondott:

Majd kinövi.

A nevelés gyakorlatiasabb része ifj. Zente Ferenc, becenevén Golyó édesanyjára maradt. (ifj. Zenthe császárral született, anyai nagynénje kiáltott fel így, amikor meglátta: „Jesszusom, milyen Golyó született!)
ifj. Zenthe Ferenc kisfiúként szépséges édesanyjára hasonlított inkább, idősödve lett tiszta apja.
Sráckorában édesanyja vitte kiállításokra, koncertekre, olyan előadásokra, amelyek nem a Madách Színház repertoárjában szerepeltek.

Édesapja, a sajátomhoz hasonlóan, elsősorban a saját színészi világában érezte magát komfortosan.

A Zenthe szülők ifjan gyakran jártak társaságba, házibulikba, vitték Golyót is, akit, ha elaludt, levittek a kocsiba, hogy semmi ne zavarja az álmát. A ma már hatvankilenc éves Golyó nem emlékszik szülői perpatvarokra, csak egyetlen esetre, amikor egy előtte ismeretlen, házibuliban esett túlkapás után édesanyja azt mondta édesapjának:

Ferenc, azt azért tényleg nem kellett volna!

Golyó édesanyja testnevelő tanár lett az Apáczai Gimnáziumban, sportkört vezetett, késő délután végzett feladataival. Zenthe Ferenc szinte állandóan dolgozott.
A szülők leterheltsége miatt akadt életükben egy szakasz, amikor hozzájuk költözött Debrecenből a fiuk anyai nagymamája. Golyó azt mondja:

Mindhármunkra gondosan felügyelt.

Kempingezés, sportélet
Érettebb szülőként a Zenthe házaspár már kevesebbet járt társaságba.
Zenthe Ferenc előadások után hazament a családjához, pedig mehetett volna a FÉSZEK Klubba is, ahogy több kollégája tette.
A Zenthe család a nyarait Balatonszepezden töltötte a családi „birtokon".

Hosszú évekig ott sátraztak, a vizet az utcáról hordták. Hat évig csak ásott toalettjük volt, majd felépült Leila, a lehúzós vécé, a tartályba azonban oda is az utcáról kellett hordani a vizet.

Tizenkét év után, Golyó édesanyjának kérésére eladták a méretes telek egy darabját, annak árából épült fel a nyaralójuk.
Gyakran megfordult ott a Golyónál tíz évvel idősebb Bujtor István, aki sráckorától nagy vitorlázó volt. Golyó az ő hatására kezdett maga is versenyezni.

Első hajóját az édesapja finanszírozta, akit gyakran vitt magával a versenyekre, még a művész idősebb korában is. Kétszeres magyar bajnokok lettek.

Egyszer az eredmény hirdetésnél kiszólították a színészt:

Ferenc, vedd át te, mint a mezőny legöregebb versenyzője.

Akkor a színművész nagyon büszke volt.
Zenthe Ferenc hatvan évesen még játszott a SZÚR-on, a színészek-újságírók rangadóján. A művészcsatársor úgy állt föl: Bitskey Tibor, Bujtor István, Zenthe Ferenc, Suka Sándor, aki abban az időben már szintén betöltötte a hatvanat. Zenthe többször mesélte egy mérkőzésük epizódját: Bujtor hosszan passzolta a labdát, Suka lassan futott, nem érte el, odakiabált Bujtornak:

Pista, ne őrülj már meg, 120 éves a balszárny!

Ötven év termése
Zenthe Ferenc fia, Golyó hat éves korától maga is játszott gyerekszínészként kőszínházakban. Huszonévesen, villamosmérnök-hallgatóként is tagja volt egy színjátszókörnek. Akkor bekerülhetett volna a Színművészeti főiskolára, de édesanyja tanácsára – s mert még mindenki által szeretett édesapja mellett is megtapasztalta, hogy akadnak furcsa egyenlőtlenségek a színészek világában – maradt a mérnöki hivatásnál. Sráckorában édesapja is sokat nyüstölte, hogy tanuljon nyelveket. Négy nyelven beszél, s állása kapcsán már a zártabb Kádár-korban is világutazó szakemberként nem győzte köszönni szülei egykori nógatását.

Apa és fia 1983-ban vesztette el Oláh Katalint, akit gyógyíthatatlan betegség vitt el.

Ifjabb Zenthe Ferenc, 2022. szeptember 9-én, egy interjú készítése közben Fotó: Csudai Sándor - Origo

Apa és fia akkoriban sok időt töltöttek együtt.
Golyó idővel családot alapított, építette az életét, saját gyermekei születtek, ma már unokái vannak. Édesapjával meghitt maradt a kapcsolata, de az ideje kevesebb lett.
Zenthe Ferenc hat-hét évvel első felesége elvesztése után úgy érezte, hogy nem való neki az egyedüllét. Összehozta valakivel az élet, aki – mint az interjúiban is többször említette – törődött vele. Zenthe Ferenc nem sokkal később eladta a balatoni nyaralót, Törökvészi úti lakását, és házat építtetett Remeteszőlősön, ott élt új társával, nyilatkozatai szerint harmóniában. Bulvárlapnak mondja a kétezres évek elején:

Vénségemre ugyanolyan környezetbe kerültem, mint amilyenben felnőttem. Gyönyörű gyerekkorom volt szűkebb pátriámban, Palócországban, a hegyek között. A kertünkből láttam Salgó várát. Gizella mára megteremtette számomra ugyanazt a nyugalmat, amit akkor éreztem. Az építkezés is az ő ötlete volt, sőt, a munkát is maga felügyelte. Ötven év termése a ház.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!