131 éve született a Hyppolit, a lakáj című film írója, Nóti Károly

Nóti Károly 1930-ban, már ünnepelt szerzőként

Csak kávéházban tudott dolgozni, otthon nem. Alkotott Budapesten, Londonban, Párizsban és Berlinben. Több száz forgatókönyvet, jelenetet és színdarabot írt. Számos művének nincs is magyar változata, mert eleve németül írta őket, a legnagyobb német filmstúdió megrendelésére. A náci hatalomátvétel után visszatért Budapestre, ahol az 1940-es évekig szórakoztatta a közönséget a filmjeivel és bohózataival. 1944-ben kétszer is internálták, és csak a befolyásos barátainak köszönhette, hogy nem került Auschwitzba. Nóti Károlyra, a pesti kabaré nagymesterére emlékezik az unokája, lapunk szerzője, Nóti-Nagy Attila.

Az életöröm és nevetés mestere volt, az írásaiban és a mindennapjaiban is. A Hyppolit, a lakájtól a Nyitott ablakig mindegyik művében remekül szórakozott saját magán és a saját világán, és biztos vagyok benne, hogy ő nevetett a leghangosabban a saját gyengeségein.

Nóti Károly 1930-ban, már ünnepelt szerzőként Forrás: Nóti-Nagy Attila

Szórakoztató pályafutását azzal kezdte, hogy 8-10 évesen, még otthon, az erdélyi Tasnádon eladta a szomszéd kutyáját egy vándorárusnak, a pénzből pedig degeszre ette magát süteménnyel. A kutya persze hazaszökött, az árus persze szintén megjelent, és ordítva követelte, hogy adják elő neki azt a vásott kölyköt, aki így kibabrált vele. Vagy legalább a kutyát. Egyiket se kapta meg, a nagyapám pedig a padlásról figyelte a drámát és gurult a nevetéstől – én legalábbis így képzelem.

Kevesen tudják, hogy a 20-as évek végétől a 30-as évek közepéig Londonban, Párizsban és Berlinben dolgozott. Egy forgatókönyvéből Hollywoodban készült film, a Top Hat, amelyben Fred Astaire és Ginger Rogers voltak a főszereplők.

Nóti Károly írta a Top Hat c. amerikai sikerfilmet is, amelyben Fred Astaire és Ginger Rogers voltak a főszereplők Forrás: Wikipedia

Berlini éveiben az UFA, a legnagyobb német filmgyár szerződtetett írója volt, számos forgatókönyvének nincs magyar változata, mert csak németül írta meg őket. Villában élt, személyzet vette körül, világhírű színészek és színésznők vettek részt az estélyein és saját automobilon járt dolgozni (Ez akkoriban annyira menő volt, mint ma egy magánrepülőgép). Minden magyart támogatott, aki szintén ott próbált szerencsét. Ehrenfeld Miklós pl. minden nap nála étkezett, különben éhen halt volna. A fiatalember később Michel Gyarmathy néven lett világhírű a párizsi Folies Bergére varieté rendezőjeként, művészeti igazgatójaként és főrészvényeseként.

Más művészt azzal segített, hogy ha filmgyári munkát nem is tudott neki szerezni, a női teniszklubba beajánlotta edzőnek. "De hát nem tudok teniszezni" - mondta az illető. "Nem baj, a feleségek se" - mondta a nagyapám.

Nóti Károly Berlinben, 1932-ben Forrás: Nóti-Nagy Attila

Már menő íróként Kellér Dezsőnek teljes lelki nyugalommal adta elő, hogy az igazi írók nem írnak egyfelvonásos darabokat, és ő maga sem fecsérli többet az idejét ilyesmire. Majd megírt még vagy nyolcvan egyfelvonásos jelenetet.

Máskor azt fejtette ki, hogy az érett ember nem írogat, az nem felnőttes dolog. A tőzsde, az igen, aznaptól ő is csak tőzsdézni fog. Egy hónap múlva bemutatták a következő darabját a Terézkörúti Színpadon, miközben egy filmre is elszerződött, és soha többé senki nem hallott arról, hogy egyetlen tőzsdei adásvétele lett volna.

Ugyanilyen lelkesedéssel adott életvezetési tanácsokat is. Mától fogva korán kel, már reggeltől keményen dolgozik és korán tér majd nyugovóra. Mindenki kövesse őt, mert így lehet hatékonyan írni és egészségesen élni. Aznap hajnal 5-kor még römizni látták Gombaszögi Ella színésznővel egy mulatóban.

Ő volt Karinthy Frigyes feleségének, Böhm Arankának első és utolsó kliense a pszichoanalízisben. Ez akkoriban nagy szám volt, újdonság, az úri és művészeti körökben is hallottak a módszerről, Böhm Aranka pedig egyenesen Bécsből, az analízis központjából hozta haza ezt a tudást. Az analízist az tette lehetetlenné, hogy a nagyapám nem az önismeretért kezdett terápiára járni, hanem mert megtetszett neki a terapeuta.

A New York kávéházban övé volt a legelső asztal a bejáratnál, hogy elsőként csaphasson le a barátaira. A sok kvaterkázás miatt lassan haladt az írással, a levelezésében több tucat sürgetést, felszólítást és könyörgést lehet olvasni színigazgatóktól és producerektől, akik beleőszültek az izgalomba, hogy a nagyapám elkészül-e az adott művel. Mindig elkészült.

Hasonló számban érkeztek felszólítások szabómesterektől, cipészektől, hogy a Művész Úr legyen szíves rendezni végre a számláját. Mindig rendezte, csak hát a cash flow - sokat keresett, de el is költötte.

A nagyapám és a művésztársai mindennapjait megkeserítő, nyomasztó küldemény: a szabószámla Forrás: Nóti-Nagy Attila

A FÉSZEK Klub alapítói közé tartozott, a fényképe sokáig ott volt a falon.

A negyvenes években már nem írhatott saját néven, így "néger" lett. Akkoriban így nevezték azt, amikor egy zsidó szerzőnek egy árja írót kellett keresnie, aki a zsidótörvények szerint "megfelelő" háttérrel, a nevét adta egy zsidó műhöz. Ez a túlélést jelentette a nagyapámnak, mert írhatott, ami nélkül nem bírt volna meglenni, és ha csak a korábbi töredékét is, de azért kapott egy kis gázsit. A nem zsidó író persze sokkal jobban járt, mert a neve alatt futott egy olyan forgatókönyv, amit saját maga soha az életben nem tudott volna megírni.

Részlet a nagyapám egy megbízásából, amelyből kitűnik, hogy Nóti Károly művének német változatát csakis árja német író írhatja Forrás: Nóti-Nagy Attila

A holokausztot a befolyásos barátainak köszönhetően kerülte el – ő tényleg mindenkit ismert, és őt tényleg mindenki szerette. Auschwitz előszobájából, a kistarcsai internálótáborból az utolsó pillanatban, szinte a marhavagonból mentették ki.

A kommunista hatalomátvétel után szinte éhen halt. „Túl polgári vagy, nem tudsz proletárul írni", mondta neki a saját sógora, a mostohanagyanyám testvére, Horváth Márton, aki a párt főideológusának, Révai Józsefnek volt a jobbkeze. A kommunistáktól így alig kapott felkérést. Alig két kisfilmet és két vígjátékot írhatott, ezek voltak a Péntek 13 és a Képzett beteg, illetve a Civil a pályán.

A Fel a fejjel c. film plakátja, a főszereplő Latabár Kálmán volt Forrás: Wikipedia

Ekkor született a csodálatos Fel a fejjel című film is, Latabár Kálmán főszereplésével. Ez a film számomra olyan, mintha a Benigni-féle Az élet szép előtörténete lenne. Torokszorító, gyönyörű és tele van a nagybetűs Élet igenlésével és tiszteletével.

A kivégzési jelenetben ez a párbeszéd hangzik el, a falhoz állított katonaszökevények között:

- Fél?
- Nem... csak szokatlan. Az első kivégzésem.

Ilyen dialógot csak ő tudott, ettől volt Nótis minden műve.

Ezek mellett néhány kabaréjelenet fűződik a nevéhez ebből az időszakból, és más semmi.

Tényleg nem tudott proletárul írni. Az ő világa a pesti polgár világa volt, a kávéházak színes és bohém játékossága, amelyet végérvényesen eltemetett a vas- és acél országa, a szürke, ostoba kisstílűség, a feltétel nélküli párthűség, az ütemes taps a pártgyűléseken, a kontraszelektált, érettségi nélküli munkásigazgatók és döntéshozók talpnyaló hordája.

1954-ben szegényen halt meg. Két évvel később, 1956-ban mutatták be a Nyitott ablak c. háromfelvonásos színdarabját, fergeteges sikerrel. Régi alkotótársa és barátja, Salamon Béla a Lepsénynél még megvolt c. darabot is felújította, ezt is szenzációsan fogadta a közönség. Az emberek ki voltak éhezve az életörömre és nevetésre, amelynek a nagyapám volt a koronázatlan királya.

Az általa kitalált poénok, gegek mára szólásokká váltak: „alulról szagolja az ibolyát", „kár a benzinért", „Lepsénynél még megvolt." De persze a Hyppolit mondatai is örökké élnek: "mit csinálnak a micsodával?", "minden körülmények között voltunk az Operában".

A nagyapám, Nóti Károly az 1940-es években Forrás: Nóti-Nagy Attila

Nem találkozhattam vele, hiszen 15 évvel a születésem előtt meghalt. De valahogy úgy érzem, hogy most is itt ül mellettem és beszélgetünk, és annyira nevetnem kell a történetein, hogy a könnyemet törölgetem, és jönnek a mesék grófnőkről és cselédlányokról, Berlinről, Londonról, Párizsról, és arról, hogy még a munkatáborban is röhögtette a társait, mert tudta, hogy a nevetés gyógyít...