Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Következő mérkőzések 
A pódiumművész
1982-ben, az ötvenhét éves Raksányi Gellért önálló esttel, pódiumművészként áll a közönség elé. Az Álarc nélkül című műsor másik résztvevője Szeghalmi Elemér irodalomtörténész, aki a színház általános feladatáról, a hivatástudatról, a lámpalázról, a rendezésről, a színészi munkáról, a közönségről, a stílusokról, a színházi művészek belső kapcsolatrendszeréről, a kritikáról oszt meg rövid, de magvas filozófiai, történeti, irodalmi szövegeket.
Aztán Raksányi Gellért veszi át a szót, s elmondja ugyanezekben a témákban a maga humorral pácolt, anekdotává tömörített, poénesített sztorijait. Minden gondolatkör végére egy-egy verset vagy irodalmi prózát illeszt.
Az Egyetemi Színpadom bemutatott műsor kapcsán írta Barabás Tamás:
Ha van klasszikus epizodista, aki csak néhány vonással, csupán néhány színpadi percben teremt körüljárható, lélegző, hús-vér eleven embert, hiteles jellemként ábrázolva minden reá osztott figurát, akkor az Raksányi Gellért. Egyfolytában tagja a Nemzeti Színháznak (a személyi kultusz legfélelmesebb éveiben arról volt nevezetes, hogy havonta felmondott – ,de renitenskedését mindig megúszta megtorlás nélkül). „Elfogyasztott" néhány igazgatót, sok rendezőt és rengeteg partnert. Neki különböző véleménye van róluk, amazok nézete Kutyuról egytől-egyig megegyezik: markáns tehetségű színésznek és gellériandorendrésen tündéri bájú embernek tartják.(...) Kutyu ötvenhét évesen kerített végre sort életének első önálló estjére. Egy epizodista most többet tár fel magából egyetlen estén, mint egész pályafutása alatt. Kit érdekel ez? Öröm volt látni, milyen sok embert. Mennyi színész vett részt e nem protokolláris eseményen. Aki csak ráért. Az őszinte szeretet és a kollegiális megbecsülés hozta el őket. Ezúttal sem kellett csalódniok a régi barátban és pályatársban, sőt, ezután még büszkébbek lehetnek rá.
Ittas józanság
Raksányi Gellért gyakran említette, hogy kezdő korától közszeretetnek örvendett a Nemzeti társulatában, s a számtalan józanon, vagy ittasan benyújtott felmondása alkalmával a színház legnagyobb művészei térítették jobb belátásra, például Bihari József, Makláry Zoltán, Básti Lajos.
A Szabad föld című lap egyszer feltette a kérdést a színésznek:
Miként lehet az, hogy a nagy szeretet ellenére mégsem őn játszotta a főszerepeket?
Raksányi Gellért válasza:
Kétségtelen, a Kitajev-Libanov-Sibajev-Retyka-Fikulda-Groznoj-Vaszilij-Vjenovcsikov-Ferdiscsenko-Artyuskin-Kukuskin-Frolovszkij szerepekben nem annyira figyeltek oda rám, mintha népszerű darabok hőseit játszottam volna. Azért megtalált néhány főszerep, hogy csak a Nagyszerű halál Damjanichát említsem.
Szerepei mérete kapcsán az is elmondható, hogy
nagy beugróként Németh László Galilei-ében, és Madách Imre Tragédiájában szinte minden fontosabb férfi szerepet eljátszott, Galilei és Ádám kivételével.
Raksányi Gellért színészetének, emberi minőségének lényegét talán az egyébként gyalázatos életű Molnár Gál Péter fogalmazta meg legpontosabban a művész 70 születésnapjára írt köszöntőjében. A kritikus, akinek édesanyja anno a Nemzeti Színház tisztviselőjeként dolgozott, írása bevezetőjében felidézi, hogy édesanyja a teátrum siófoki üdülőjében Raksányi Gellértet kérte meg kamasz fia felügyeletére, amíg elmegy bevásárolni.
A színész a felügyelet ideje alatt a Fogas nevű étterem kerthelyiségébe fizette a fiú életének első feles rumját, aztán pár évvel később, az egy ideig rendezőnek készülő kritikussal több fővárosi szórakozóhelyen megfordultak.
Több szemesztert hallgattam haragos szavait, gyilkos anekdotáit, meghökkentett közkeletűtől elkülönböző értéklistája, szabadságharcosi szabadszájúsága, szemforgatástól és szervilizmustól mentes, ittas józansága. Mi tagadás, sokat tanultam tőle. Bölcs ember volt korhely létére. Fölvilágosító, kivilágos virradatig
– írja Molnár Gál Péter.
Raksányi Gellért színészete kapcsán kifejti:
félreértés a színészt hosszútávfutó, főszerepek sorát eljátszó kor- és pályatársaihoz mérni.
A hetvenedik születésnapra írt köszöntőjében Molnár Gál Péter Raksányi Gellért egyetlen színpadi szerepét említi fel, elemzi részletesen, az Egri István rendezésében, 1965-ben színre vitt Uri murit.
Ha sűrű a jelenlét
A Kondás szerepét kapta Gellért Endrétől /Lehet, Gellért Endre osztotta a szerepet, de az előadást Egri István rendezte. Sz.Á./a Móricz regényből színpadra írt Úri muriban. Kis szerep. Fontos szerep. Ő hozza a hírt, hogy „megdöglött a nagy kan". Maratoni hírnökségével veszi kezdetét az önpusztító úri muri. A zsíros tunyaság alól kirobbanó túlhevített nekivadulás. Üveg pálinkával kezében Szakmáry Zoltán tornácán ott maradt a Kondás is. Céltalanul tombolva. Mámorában kurjongva. Széttárt karokkal ropta a táncot. Nem társastánc volt ez. Hetyke szökellésekkel, önerőt próbára tévő bravúrral gyermeki odaadás. Magamutogató férfikivagyiság. Lába: két dobverő. Keze: cimbalomütők. Pergett csizmája lélekszakadásig. Törzse mozdulatlan. Feje lehunyva. Égre rántotta homlokába hullt, izzadt haját. Féktelenül fölujjongott. Önmagával eltelten produkálta kanerejét. Benne verte a ritmust egy láthatatlan, delíriumos cigányzenekar. Saját muzsikája diktálta iramát. Tomboló magány száma színészi védjegyévé vált. Nagy, közös színházi sikerek végi tapsnál a második sorban állva meglepett örömében megismételgette. A dacos önpusztításon gyermeki belefeledkezés ragyogott. Az öngerjesztett kanásztánc Raksányi gesztikus hozadéka a színháztörténetünknek. Ő fedezte fel ezt a kakaskodó kevélységet, kárpótlást kereső kicsapongást, reáliáktól menekülő magyar mulatást. Levezetetlen, feles energiák felhalmozódásának feszítettjeként fitogtatta erejét. Tukmálta szilajságát. Bizonykodta életrevalóságát. Groteszk eltúlzással táncolta elpuhult nemzedékek orra alá etelközi domborozását. Oly támadóan, hogy kinyüszített parádézó ujjongása alól az egyedüllét. Raksányi színháztörténetünket gazdagította a részegen falba öklöző, kocsmapulti Erős Jánosok színészi remekével. Keveslik egy hetvenévestől fél évszázados színészi munkásságának összegezéséül ezt a vad táncot? A legtöbb, mit színész elérhet: megörökíteni egyetlen mozdulatcsoport elidegeníthetetlenségét. Egy csakis rá jellemző hangsúlyt belesulykolni nézőibe. Halhatatlanságot viselkedni szerepeken át. Ittjártát személyes tulajdonú játékmozzanatba belesűríteni. Kis szerep? Nagy szerep? Egyre megy, ha sűrű a jelenlét.
Túlérzékeny alkat
Raksányi Gellért magánéletének történéseit neveltetése, temperamentuma és legfőbb szenvedélye határozta meg.
Kérdés persze, hogy az a bizonyos szenvedély valóban szenvedély volt-e, vagy csupán önvédelemből fogyasztotta-e az alkoholt meglehetős mennyiségben.
S ez nem csupán a róla portrét író újságíró számára kérdés, aki végigolvasta a színész interjúit, színházi gondolatokat megfogalmazó okos, szellemes cikkeit – több laptól is kapott felkérést a témában –, a vele készült riportokat.
Raksányi Gellért egykori osztálytársa, élethosszig jó barátja, Szatmári István írta a következőket 1982-ben:
Egymás mellett ültünk, együtt kaptunk diplomát, leszerződtünk a Nemzetihez, két esztendeig ott is vele voltam. 35 éve az ország első színházának a tagja. Jelentős egyéniség. Nem kijelentős, nem bejelentős, nem feljelentős. Jelentős! Súlya van és ereje. Háta mögött az eljátszott 250 szerepével, művészi tapasztalatával, fürge szellemének csillogásával unikum a szakmában. Pedig az unikumot soha nem szerette. Talán az italt sem. Mégis ivott. Ha megsértették, megbántották, megalázták. Túlérzékeny alkat. Mellette álltam, amikor tehetetlen dühében puszta ököllel bevert vagy negyven öltözőszekrény ajtót.
Szatmári István egyebek közt az is felidézi:
Saját törvényei szerint élt mindig. Ha meglátott egy szép nőt az utcán, zuhogó esőben is letérdelt egy pillanatra széttárta karját, hogy elmondhassa egyetlen kacifántos mondatát: „Lelkem mélyéből fakadó őszinte hangjaim elnémulnak, ez nem légüres frázis, nem fésületlen handabandázás"- azután feltápászkodott és továbbsietett.
Raksányi Gellért ifjabb korában – ahogy azt maga a színész is megidézte néhány megszólalásában – egy alkalommal két jelenet között kézen állt az emeleti öltözősortól a színpadhoz vezető lépcsősor tetején, de az oldalán viselt kellékkard miatt egyensúlyát vesztette, legurult a lépcsőn, gurulásában egy vas radiátor állította meg.
Jelenetét lejátszotta, majd repedt veséje miatt némi időt kórházban töltött.
Még élt az édesapja, a színház vezetői őt kérték meg, beszélje le fiát az italozásról. Dr Raksányi Árpád azt felelte:
Ha majd a szervezet olyan állapotba kerül, hogy nem tűri az italt, akkor úgyis abbahagyja.
Az úriember
Raksányi Gellért életének utolsó szakaszában az édesapja által megjósolt állapot is eljött. Addig azonban megmaradt féktelennek, ugyanakkor hétköznapi, feszültségmentes helyzetekben – ittasan is – úriembernek.
Választékos stílusához, választékos öltözet társult. Príma öltönyei nem a konfekciós kínálatból kerültek ki, Givenchy parfümje a maga idejében csúcskategória volt.
Raksányi Gellért egy Ablonczy Lászlónak adott interjújában elmondta, hogy Polacsek Teréz disszidálása után harminchárom évig élt agglegényként. Ami valójában azt jelenti, hogy házasságot nem kötött, de azért akadtak párkapcsolatai.
1963-ban találkozott egy bizonyos Tóth Ágota nevű, szépséges és elbűvölő egyénisége okán Pest-szerte rajongott hölggyel. A színész úgy vélte, a kapcsolatnak is része lehetett abban, hogy nem tudott kitörni a karakterszerepekből. Akik segíthették volna a kitörését, azok – Raksányi szerint – irigyelték a nő miatt.
Ugyanakkor Rakásnyi Gellért azt sem titkolta, hogy maga sem értette miért ragaszkodott hozzá Ágota csaknem tizenöt évig?
Akkoriban Raksányi Gellért nagyon sokat szinkronizált, folyamatosan foglalkoztatták a rádióban, televízióban. Néma főszereplője volt a nemzetközi produkcióban filmre vitt, Robert Markowitz rendezte Az operaház fantomja című produkciónak.
Olyan színészek mellett látható, mint Maximilian Schell, Jane Seymour, Michael York, Jeremy Kemp.
A Rózsa Sándor című tévés sorozatban alakított Pisze Matyi szerepe tovább növelte országos ismertségét, anyagilag is mind jobb helyzetbe került.
Ám napról napra élt, ami bevétel bejött, hamar el is ment. Ha máshol nem, az ügetőn. Amikor a nyolcvanas évek elején kirabolták a Rippl-Rónai utcai lakását, akkor kollégája, Avar István azt mondta Raksányi Gellértnek:
Vedd megtiszteltetésnek, hogy hozzád mentek, de óriási tévedésben lehettek, mert te mindenedet elverted és elittad, nemigen találhattak nálad értéket.
A bűneset idején a színész már évek óta ismét párkapcsolaton kívül él.
Tóth Ágota kapcsolatuk tizenötödik évében Franciaországba távozott, ahol vakbélgyulladást kapott, De Gaulle orvosa operálta, aki a sikeres műtét után megkérte a kezét.
Raksányi Gellért 1987-ben lát meg egy vonzó leányt a trolimegállóban. /Raksányi Gellért, mivel a filmszerepek miatt szüksége volt rá, rendelkezett jogosítvánnyal, de józanul belátva alkohol iránti fogékonyságát inkább a tömegközlekedési eszközöket használta. Sz. Á./ A hatvankét éves színész megszólítja az akkor harmincnégy éves Zubonyai Katát, úszóedzőt, volt válogatott kerettagot.
Raksányi Gellért vonzalmának poétikus megfogalmazása után még a trolimegállóban rátér arra is, hogy esetében
nem csak házasságról, de összeköltözésről sem eshet szó.
Szeptemberben ismerkednek meg, Raksányi Gellért decemberben kéri meg Katát, hogy költözzenek össze, nem sokkal később házasodnak.
Huszonhárom év jut még nekik együtt.
Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!
