Megdöbbentő, hogy milyen sokan jelentkeznek az új Színművészetire

Pápai Erika, József Attila Színház, interjú
Pápai Erika színésznő, a Vígszínház társulatának tagja, 1988. február 7
Vágólapra másolva!
Jászi Mari-díjas színésznő, aki további elismerései mellett az egykori zenés mesterség tanáráról, pályájának egyik meghatározó alkotójáról elnevezett Iglódi István emlékgyűrűt is elnyerte. Mindemellett a XVII. kerület díszpolgára, amely városnegyed ifjúságának, valamint a hivatásra találásának is színtere. Pápa Erika prózai szakon végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, kiválóan alakította szerepek sorát a színműirodalom prózai műfajaiban, ugyanakkor a zenés darabok legszélesebb palettájáról is tisztes repertoárt tudhat magáénak. Diploma után a József Atilla Színházban kezdte a pályafutását, az Origónak adott interjújában egyebek között azt is elbeszéli, hogy miért ment át egy évad után a Vígszínházba, s miért választotta tizenöt évvel később a szabadúszást. A színésznő eddig pályafutása alatt fellépett egyebek között a Rock Színház, a Nemzeti Színház, a Magyar Színház, a Budapesti Operettszínház, a Merlin Színház, a Madách Színház, az Új Színház, a Turay Ida Színház produkcióiban. A következő tanévtől a Színház- és Filmművészeti Egyetem Funtek Frigyes vezetésével induló prózai színészosztályában tanít zenés mesterséget. Pápai Erika azt is elmondja, hogy miért döntött a tanítás mellett, s milyen célok irányába vezetheti majd növendékeit.
Vágólapra másolva!

Korábban nem is sejtette, hogy mennyi minden gáncsolhatja Iglódi István terveinek megvalósulását?

Utólag vissza gondolva tökéletesen átéreztem a nehézségeit, de nekem abban az időben nem ez volt a dolgom. Nagyon sokat köszönhettem Iglódi Istvánnak, ám nyilvánvaló volt, hogy hosszú távon nem ez az én utam. A Vígszínháztól már végzősként is kaptam ajánlatot, a lehetőség nem szállt el, egy évad után átszerződtem a körúti társulathoz.

Volt személyes konfliktusa a József Attila színház bármely „vonalasabb" tagjával?

Engem szerettek. Amikor azonban rám osztották egy ifjúkommunista szerepét egy ötvenes éveket idéző tákolmányban – na, ebből volt némi feszültség, különösen bennem. Eljövetelem idején pedig Iglódi Istvánnak már egyre szaporodtak a konfliktusai a színház igazgatójával, Szabó Ervinnel.

Aki korábban a Színész Szakszervezett titkára volt, majd moszkvai tanulmányok után kinevezték a Fővárosi Tanács színházi osztályának élre, onnan landolt a József Attila Színház igazgatói székébe. De ez ma már mindegy. A Vígszínház társulata szívesen fogadta?

A Vígszínház egy évvel korábban kinevezett igazgató-főrendezője, Marton László vezette akkoriban a Margitszigeti Szabadtéri Színpadot. Látott a Csárdáskirálynőben, s mire megérkeztem, már mindenki tudott rólam. Megelőzött a hírem, egy amúgy is befogadó közegben. Érkezésem után az Ördögöket kezdtük próbálni Ascher Tamással, Sztavrogina szerepében Ruttkai Évával, aki tanárom is volt a főiskolán. Sajnos ő a bemutató napján halt meg, Törőcsik Mari vette át a szerepét. Miklósi György volt Virginszkij, aki ugyancsak tanított a főiskolán. Andorai Pétert a József Attila Színházból hívták meg Sztavrogin szerepére. A többi kollégával is találkoztam már korábban televíziós, rádiós munkák során, vagy filmforgatásokon. Az akkori fiatal vígszínházi csapat pedig két évvel előttem végzett a főiskolán. Eszenyi Enikővel, Kaszás Attilával, Méhes Lászlóval, Rudolf Péterrel könnyen egymásra hangolódtunk. Az évad végén pedig kitalálták, hogy ismét műsorra tűznek egy operettet a Vígszínházban, amelyre az ötvenes évek óta nem volt példa, mert úgy vélték, hogy ez a műfaj nem méltó a színház nívójához. Iglódi Istvánt kérték fel vendégként A Csókos asszony megrendezésére. Eljöttem az ő színházából, és alig pár hónappal később már ismét ő rendezett. Nagylelkű gesztus volt a részéről. Ez is segített akklimatizálódni.

A Csókos asszony jelentős állomás volt a pályáján, nagy személyes siker. Könnyű menet volt a próbaidőszak?

Hangsúlyoznom kell: közös siker volt. Először is Iglódi István rendezése finoman idézőjelébe tette a műfajt, a történetet, de cseppet sem ironizálva, lekezelően. Lenyűgöző, csodálatosan megszólaló nagyzenekar működött közre az előadásban, a karénekesek közül pedig idővel többen is operaénekesek lett. Nagyszerű volt a szereposztás: játszott benne az ugyancsak a frissen odaszerződött Igó Éva, Kaszás Attila volt a bonviván, lenyűgöző volt Darvas Iván, Földi Teri, Kern András, Méhes László. Szarvas József volt a hentessegéd, Cserna Antallal. A tánckarban éneklő kislányok között olyan tehetséges, akkori főiskolások léptek színpadra – mások mellett –, mint például Malek Andrea, Prókai Annamária. Ami engem illet: a próbák során eleinte úgy éreztem, hogy csak téblábolok Kató szerepében. Volt már néhány zenés főszerep mögöttem, de még messze voltam attól, hogy elhiggyem: rám lehet építeni egy operettet. Nem ismertem, és ez ezért nem is értettem ezt a műfajt. Középiskolásként leginkább a jazz és a progresszív zene állt közel hozzám. Valójában fogalmam sem volt róla, hogy mi az az operett primadonna, pláne a naiva primadonna. Nem sokkal korábban kezdtem intenzívebben énekelni tanulni. Minden korábbi sikerem mellett még a szakmát is tanultam még, amikor rám zuhant ez az operett főszerep. Miközben pont olyan voltam, mint a szerepem szerinti Pünkösdi Kató, aki talált gyerekből lett színinövendék, majd primadonna. Nagyon sok segítséget kaptam, de erre a párhuzamra, amelynek tudatosítása megkönnyítette volna a helyzetemet, végül Darvas Iván hívta figyelmemet. Az egyik próba után bejött az öltözőmbe, leült velem szembe, és a maga különlegesen finom módján beszélni kezdett hozzám. Elmondta, hogy vegyem tudomásul: ezt a szerepet jelenleg nem hogy a Vígszínházban, de az egész honi színházi világban csak én tudom hitelesen eljátszani, úgyhogy bízzak magamban. Mondanom sem kell, hogy sokat segített. A színpadon is úgy bánt velem, mint egy hercegnővel. Stílusának, figyelmének köszönhetően biztonságot adott a jelenléte.

Darvas Iván, Ruttkai Éva mellett együtt dogozhatott a Vígszínház több legendás művészével is. Az idősebb generációi nagyjai általában elfogadóak, nyitottak voltak a pályakezdők, fiatalabb művészek iránt? Nem tartottak attól, hogy a fejükre nőnek?

Hadd említsem meg Venczel Verát, aki végtelen alázatával, tehetségével, intelligenciájával maga volt a Vígszínház. Az idősebbek örömmel fogadták a tehetséges fiatalokat, hiszen az érkezésük csak emelte a színház minőségét. Nem is csak a társulaton belül tapasztaltuk a nálunk idősebbek szeretetét, figyelmét, hanem a külső munkák során is. Az ön édesapja, Sztankay István is mindig tüneményes volt velem. Dolgozhattam Bessenyei Ferenccel, Agárdy Gáborral, Kálmán Györggyel, Gera Zoltánnal, de említhetném Almási Évát, Tolnay Klárit, Tahi Tóth Lászlót is. Az édesapjához hasonlóan elragadóak voltak, amikor együtt dogoztunk a forgatások, vagy egyéb színházon túli munkák kapcsán. Ma már én is rendkívül boldog vagyok, ha egy fiatal kollégából sugárzik a tehetség.

A Kölyök szerepét alakító, Pápai Erika, Eszenyi Enikő, a Vígszínház igazgatója és Mamóka szerepében játszó Igó Éva (b-j) Presser Gábor-Sztevanovity Dusán-Horváth Péter 25 éve bemutatott, A padlás című darabjának 800., jubileumi előadásán a budapesti Vígszínházban 2013. január 29-én. Háttérben az egykori és mai szereplők Forrás: MTI/Kallos Bea

Jövőre egészen új feladatban teszi próbára magát, mint Funtek Frigyes prózai színészosztályának zenés mesterség tanára. A színházi világnak minden korszakban meg voltak a maga feszültségei, ám a jelen időszak sajátosan zaklatott, erősek az olykor szakmán túli okokra visszavezethető egymásnak feszülések. Miként éli meg mindazt, ami a Színház- és Filmművészeti Egyetem struktúraváltása kapcsán történt?

Nehezen, de nem szeretnék ebbe mélyebben belemenni. A történtekről megint eszembe jut, amit a családom kapcsán mondtam: sok mindenből vagyunk mi itt összegyúrva, nagyon sok hatás ért mindannyiunkat. Nem jó, ha ezt bárki is elfelejti. Az mindenesetre inspiráló volt, hogy Funtek Frigyes kért fel a feladatra, aki az elmúlt évtizedeket Franciaországba töltötte, így intakt maradt az itthoni történésektől.

Tizenöt év után, kétezerben jött el a Vígszínháztól a szabadúszást választva. Akkori interjúban arról beszélt: úgy érzete, már nem gondolkodnak önben, s ezért annak ellenére is jobb más úton elindulni, hogy éppen akkor született meg a gyermeke. Abból a helyzetből mit tanult, s a történtekre visszagondolva milyen tanácsokkal látná el majdani növendékeit?

Azt tanácsolnám, hogy merjenek gondolkodni, és legyenek bátrak. Ami számomra eleinte hátrányt jelentett, az idővel az előnyömre vált. Képes voltam folyamatokban gondolkodni. Már a rendszerváltáskor világos volt számomra, hogyha megváltozott a rendszer, akkor a színházi struktúrában is változás lesz. El is kezdett recsegni, ropogni, s bár történtek pozitív változások, azért a színházak finanszírozása, fenntartása kapcsán máig akadnak megoldatlan problémák. Tagja maradhattam volna a Vígszínháznak, bízva a közalkalmazotti státusz látszólagos biztonságába. Bár úgy tűnhetett, hogy háló nélkül ugrottam ki a tizedik emeltről, ezzel a lépésemmel valójában megnőtt a mozgásterem.

Funtek Frigyes felkérésére azonnal igent mondott?

Hónapokig gondolkodtam. Amikor szóba került, hogy esetleg Iglódi István mellett taníthatnék a főiskolán, akkor nem hezitáltam, hiszen tudtam: nem vállalhatok ilyen felelősséggel járó feladatot az ezernyi színházon túli munkám, és a társulati tagsággal járó kötelezettségeim mellett. Amikor már saját időbeosztással éltem, akkor sem vállaltam a magántanodák felkéréseit. Ezek önköltséges képzések, amelyeken a növendékek vagy a szüleik fizetik a tanulmányokat. Ezért valaki azt is gondolhatja: tehetséget is vásárolhat. Nem akarok senkit sem minősíteni, bizonyára működnek kiváló magánstúdiumok, de az említett veszély lehetősége engem legalábbis zavarba ejt. Amikor a tanítás mellett döntöttem az inspirált, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetemen a tanárok választhatnak a legtehetségesebb jelentkezők közül, s a növendékeknek nem hogy nem kell fizetniük az oktatásért, de adott esetben ösztöndíjat is kaphatnak. Ez így tiszta. Én pedig megtisztelőnek tartom, hogy alkalmasnak találtak és tanítani hívtak az intézményhez.

Jövő ősszel induló osztályukra mekkora az érdeklődés?

Nagy örömünkre erősen megemelkedett a jelentkezők száma. Idén csak egy osztály indul, amelyre több mint ötszázan jelentkeztek. Most programozzuk át felvételik menetrendjét. Csaknem dupla annyi időre lesz szükség, mint terveztük. Tudtuk, hogy nő az érdeklődés, de az újabb számok minket is megdöbbentettek.

Milyen szakmai elképzelésekkel kezd bele a pedagógusi feladatába?

Prózai szakon végeztem, úgynevezett színész-énekes vagyok. Azzal, hogy a zenés színház legkülönbözőbb műfajaiban is lehetőséget kaptam, sokféle zenei stílusban játszhattam, énekelhettem. Ezekre a tapasztalatokra szeretnék építeni. Széles repertoárból tudok majd dolgozni a tanítás során. Erős, biztonságos szakmai alapot adni, hogy a növendékek diplomázva majd prózai vagy zenés szerepekben is egyaránt képesek legyenek megfelelni a rendezői elképzeléseknek, hogy biztonságos technikai tudásra alapozva szárnyalhasson a tehetségük. Olyan szakmai múlt van mögöttem, amely során az is megtapasztaltam, hogy miközben folyamatosan szembe kell nézni a bizonytalanságainkkal, kételyeinkkel, bátran túl is kell jutni rajtuk. Hitelesnek lenni, és annak maradni nem nem könnyű feladat.