A legendás színész zavaros nőügyei és különös halála

Ódry Árpád portré, 2022
Ódry Árpád A férfi szerepében Henri-René Lenormand Don Juan estéje című drámájában, 1930-ban
Vágólapra másolva!
A Nyugat kritikusa, Schöpflin Aladár 1930-ban így jellemezte: „Színésztehetségekben elég gazdag korunkban Ódry magában álló, csaknem egyetlen jelenség, egy nálunk ritka színésztípus legkiválóbb megvalósulása. A par excellence intellektus színész. Megérző ösztönei tiszták és érintetlenek, de ő nem bízza magát rájuk, a tudat szigorú fegyelme alatt tartja őket. A mi színészeink túlnyomó többsége ennek fordítottját csinálja, az ösztönre támaszkodik, és az ész tudatos fegyelme csak homályosan ellenőrzi munkájukat. A nyers ösztönnek ez az uralma majd minden színészünknél egyenetlenségre vezet; ritka nálunk a logikusan átgondolt és formailag pontosan felépített alakítás." Ódry Árpád a 20–30-as évek legendásan nagy színészegyénisége volt, Shakespeare, Ibsen, Shaw és más színpadi szerzők hőseinek megszemélyesítője. Emellett a modern versmondás megteremtője, egyik első nagy művésze a modern színpadi beszédnek. Akadémiai tanárként, igazgatóként pedig komoly hatású színészpedagógus, aki értékelte a jó irányú progressziót, miközben többször is hitet tett a nemzeti tradíciók mellett.
Vágólapra másolva!

A harcos színész

Ódry Árpád zokszó nélkül távozik a rádiótól. A Színművészeti Akadémiát ért támadások kapcsán azonban keményebb.
Igazgatói kinevezése idején a sajtó előtt is hangsúlyozza: fel kell frissíteni az Akadémia oktatási struktúráját, változtatni kell a színészképzés szempontjain. Az 1930-as tanévzárón ezekkel a szavakkal búcsúztatja a növendékeket:

Idézett részlet magyarázza, hogy a baloldali és a liberális sajtó miért kéri folyamatosan számon a színészképzést megújító Ódry Árpádon a Színművészeti Akadémia állítólagos moccanatlanságát. Ám Ódry ez ügyben sosem hagyja válasz nélkül a politika kekeckedőit.

1934 májusában a Károlyi-párt egykori tagja, Beck Lajos parlamenti fölszólalásban összegzi a baloldali, liberális vádakat, amelyek egyaránt vonatkoztak a Színművészeti Akadémia és a Nemzeti Színház „ásatag" működésére. A képviselőt a helyszínen Farkas Elemér kormánypárti képviselő teszi helyre, Hóman Bálint kultuszminiszter pedig válaszában azt mondja, hogy az a kép, amelyet Beck Lajos festett, „nemcsak sötét volt" – Beck nevezte sötétnek –, hanem túlzott is.
Ódry Árpád egy újabb színiakadémiai beszédben reflektál, amelyben hangsúlyozza:

a színházművészet átgondolatlan, erőltetett nemzetközisítése komoly károkat okozhat, és a naponként változó stílusokkal szemben a hagyomány tiszteletét helyezi fókuszba.

Ódry Árpád az 1930-as években Forrás: MTI

Nem kívánt izgalmak

Említett beszéd idején Ódry Árpád színházi otthonát, a Nemzeti Színházat éppen Voinovich Géza irodalomtörténész igazgatja, kormánymegbízottként.
Hevesi Sándort megalázó módon az 1932-es évad közepén menesztették. Nem sokkal korábban a szélsőjobb sajtó már a magánéletében vájkálva terjesztett róla igaztalan vádakat – jogosulatlan jövedelmek, egyebek –, és Hevesi hiteles cáfolatai ellenére a botrány elsöprő erejű.
Hevesit az a Márkus László követte, aki miatt Ódry Árpád kapott számos kritikai megjegyzést, amiért nem kérte fel rádiójátékok rendezésére az általa egyébként nagyra becsült kollégáját.

Márkus idegrendszere egy évig bírta a pozícióval járó megpróbáltatásokat, akkor jött Voinovich.

Ódry Árpád mindkét igazgató regnálása alatt szép feladatokat kap.
De 1934-ben egy zebegényi kirándulás alkalmával hirtelen azt érzi: nem kap levegőt. Az Ódryval együtt kiruccanó Csathó Kálmán már orvosért szaladna, de a roham pár perc múlva elmúlik. Csakhogy a következő napokban többször megismétlődik. Az orvosi kivizsgálás eredménye: problémák vannak a színész szívkoszorúerével.
Ódry Árpád rövid szanatóriumi kezelés után tér vissza a színpadra, de a III. Richárd újabb színre vitelében már nem vállalja a címszerep megformálását.
Orvosai eltiltják a sporttól, mindennemű alkoholtól, a megterhelőbb szerepektől, és főként bárminemű izgalmaktól.

Nem sokkal később, 1935. május 31-én a harminchat éves Németh Antalt nevezik ki a Nemzeti Színház élére.


Egyik első igazgatói lépéseként pedig megtizedeli a Nemzeti Színház társulatát, olyan, közszeretetben álló színészeket is elbocsátva, mint Rózsahegyi Kálmán. Miközben igyekszik a színházhoz szerződtetni a magánszínházak legjobb művészeit; akkor kerül a társulathoz – mások mellett – Somlay Artúr.

A megmaradt régi tagok távolságtartással szemlélik az egyébként művelt, különleges rendezői képességeket felmutató Németh Antalt, aki „vaskalapos, vén bagázsként" emlegeti őket a maga társaságában.

A „bagázs" legmarkánsabb, legnagyobb tekintéllyel bíró művésze Ódry Árpád. Németh szíve szerint menesztené, de Ódry esetében ez elképzelhetetlen.
Karaktere egybeforrt a Nemzeti Színházzal.

A direktor úgy dönt: nem kívánt izgalmakkal próbálja kipiszkálni szokott közegéből.

Ki vagyok én?

Németh Antal olykor bemegy az Ódry Árpád rendezésében készülő előadások próbájára, és egy-egy jelenet után rákérdez a színészeknél:

Az is megtörténik, hogy a legutolsó pillanatban átrendezi Ódry színreviteleit, így történt Móricz Zsigmond Forr a bor című művével.
Nem példátlan, hogy amikor a már mind rosszabb egészségi állapotban dolgozó Ódry színészi feladatában elakad egy-egy szóval a próbán, akkor Németh elkéri a példányt a súgótól, felolvassa a hiányzó sorokat, majd gúnyos hangon hozzáteszi:

Ódry tűri. A maga részéről soha nem alázott meg senkit rendezőként, de közismert, hogy a rendezői pozíciót sérthetetlennek tartja. Ám nemcsak színészként, rendezőként sem szól vissza az őt provokáló Németh Antalnak. Ódry abban is hisz, hogy a színház szempontjából a hierarchia is biztosítéka a fegyelmezett működésnek. Az igazgatót a főrendezőnek is tisztelnie kell.

Németh provokál, Ódry tűr. Patthelyzet.

1936 nyarán Németh Antal végső megoldásként azt fontolgatja: nyugdíjazza Ódry Árpádot. De még kivár. Ódry pedig megkezdi az 1937-es őszi évadot.
Egyik fontos szerepe az 1936 őszén bemutatott Erik Soya-darab, a Ki vagyok én? doktor Paprikája. Az idővel nemzeti színházi színésszé lett Ascher Oszkár idézte fel, milyennek látta Ódryt, amint egy 1937-es januári előadás jelenetére várakozott:

Mint a fák

Az 1937-es évadban Ódry Árpád újabb szerepet kap Zilahy Lajos Zenebohócok című darabjában. Az egyik próbán rosszul lesz, visszakerül a fasori szanatóriumba. Kezelőorvosa, dr. Nádor Henrik hat hét kezelés után is bent tartaná, de a színész hazaszökik. Lakásából azonban már nincs ereje kimozdulni. Színészkollégái még látogathatják, de a tanítványait nem fogadja.
Minden nap ott van nála három testvére. És a leánya, Irén.
Orvosai a lakásán kezelik, injekciókkal, gyógyszerekkel.

Ódry Árpád két rosszullét között bizakodó, nyári utazásokról ábrándozik.

Az április 5-ére virradó éjszakáját átalussza. Amikor megébred, Demeter Sándor, az Akadémia altisztje és a férfi felesége, Ódry házvezetőnője van mellette. Reggel hét óra van. A színész felkel, átcsoszog kedvenc karosszékébe, szemben vele Karlovszky Bertalannak egy róla készült festménye. A színész nézi a képet, ültében is megszédül. Ódry Árpád suttogva kéri, hívják lakására a rokonait.
Késő már. Pillanatnyi csend után felemelkedik, égnek emeli a kezét.
Egri István írja majd mesteréről:

Ódry Árpád sírja Budapesten, a Fiumei úti sírkertben Forrás: Wikimedia Commons

Epilógus

Ódry Árpád vagyonát halála után 160–300 ezer pengőre becsülték. Budapest-szerte beszéltek arról is, hogy a nagy művész aranyrudakat rejtegetett. Egyes kollégák is erősítették a rosszízű híreszteléseket.
Beregi Oszkár, akitől Ódry 1908-ban átvette szerepeit a Nemzeti Színházban, Életem regénye című kötetében Munkácsy Mariska kapcsán idézi meg Ódry alakját.


Nem tudható, mi ösztönözte Beregi Oszkárt a fentiek megfogalmazására, amely állításoknak Munkácsy Irén sajtómegszólalásai is ellentmondanak. Beregi Hevesi Sándor szerepét sem említi Irén nevelése kapcsán. S van még egy tény, amit talán azért nem említ, mert maga sem tudott róla – bár a korabeli sajtó megírta.

Pénz, vagyontárgyak mellett mást is találtak Ódry Árpád legénylakásában a színész halála után.

Az ágya melletti éjjeliszekrény fiókjából került elő egy vaskos, gondosan összerendezett levélgyűjtemény. Valójában ákombákom betűk, rajzokkal körítve. Címzettjük Hevesi Sándor. Ódry Árpád elkérte valamikor gyermeke kislánykori „leveleit", s ha kerülte az álom, azokat nézegette.

Források:
Csillag Ilona: Ódry Árpád (Gondolat Kiadó, 1982.)
Schöpflin Aladár: Ódry Árpád (Nyugat, 1930. 6. szám)
Csathó Kálmán: Ilyennek láttam őket – Ódry Árpád (Magvető Könyvkiadó, 1960.)
Beregi Oszkár: Életem regénye (Holmi, 10. évf. 7. – közzétette: Gajdó Tamás)
Arcanum – Digitális tudománytár