Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Ifj. Szvitek Ádám még 1943-ban volt tanúja, amint egy frontról sebesülése miatt hazakerült katonát az egész falu arról faggatott: tudja-e, hogy él-e, hal-e az ő fiuk, apjuk, öccsük, bátyjuk? Ifj. Szvitek Ádám úgy érezte: fotót kellene csinálni a szívet tépő felbolydulásról. Fényképész nem volt kéznél,
ifj. Szvitek Ádám verses párbeszédekben rögzítette a látottakat.
A háború után Szvitekék – más szegénysorban élő parasztcsaládhoz hasonlóan – kapnak pár holdat, lovat, jószágot, szekeret. Ekét nem. Maguk ekéznek, kapálnak hat napon át. Vasárnaponként pedig ifj. Szvitek Ádám a lányokat mustrálja a főutcán, olykor szót is vált egyikkel, másikkal. Hetykesége feltűnik a falu párttitkárának, Horvát Pista bácsinak.
Azt mondja, jobban tenné Ádám, ha műsort adna néhány magakorú fiatallal a falusiaknak.
Azt is mondja, mindjárt itt van május elseje – az első szabad munkaünnep.
Ifj. Szvitek Ádám gyerekkorában látta egyszer jobb módú családok gimnazista gyerekeit egy népszínművet játszani.
Nem értette, hogy van bátorságuk annyi szöveget megtanulni, elmondani.
Úgy hitte: maga sosem merne hasonlót. Horvát Pista bácsi kérése mégis szöget üt a fejébe. Beszél a tanítónővel, más fiatallal, köztük olyannal, aki még zongorázni is tud. Összerakják a műsort, meghirdetik. Ott az egész falu.
Ifj. Szvitek Ádám a Szegény legény voltam című népballadát adja elő, s a saját versét a háborúból hazatérő katonáról. Mind többen kezdik mondani ifj. Szvitek Ádámnak:
aki olyan ügyesen bohóckodik, mint ő, az miért nem csap fel bohócnak?
Egy nap az újságot böngészve azt látja: munkás-parasztgyerekek is jelentkezhetnek főiskolára, egyetemre, de még a Színművészeti Akadémiára is. Kész a terve. Elmondja az édesapjának, aki azt feleli: ha színésznek áll, többé haza ne menjen. Ifj. Szvitek Ádám elindul Pestre.
Szirtes Ádám megírja majd, nyilatkozza is:
Azt hiszem, azért jöttem én színésznek, mert érzelmileg olyan feltöltött lettem, hogy majd kicsattantam. Ámbátor nem tudtam, mi a magánhangzó meg a mássalhangzó.
Ifj. Szvitek Ádám két ballábas román katonai bakancsot, kopott katonatiszti nadrágot visel, meg egy viseletes inget, amikor hosszú bolyongás után ott áll végre a Színművészeti Akadémia titkára, Mészáros úr előtt.
Mészáros úr meghallgatja az erős tájszólással, tótos hanghordozással előadott kérését, majd közli: a munkás-parasztszármazékok felvételije már véget ért, jöjjön vissza jövőre.
Ifj. Szvitek Ádám indulatba jön, még az asztalt is ráborítaná Mészáros úrra. A zajra előbukkan irodájából a rektor, Hont Ferenc.
Kifaggatja a fiút. Mondja neki, tanuljon meg valamit, hozhat magával partnert is, tartanak neki pótfelvételit.
Ifj. Szirtes Ádám a falujabeli, szemrevaló László Ilonkával tér vissza. Ilonkát azzal a feltétellel engedte el édesanyja, ha előbb segítenek neki a Keletiből kihordani a tojást meg a zöldséget a Garay téri piacra.
llonkának kikerekedik a szeme, amikor meglátja az Akadémiának helyet adó Uránia Filmszínház különös díszeit, vörössel, arannyal burkolt tereit.
De a bizottság előtt nem jön zavarba, ahogy Ádám is magabiztos. Együtt adják elő a Szegény legény voltam, gazdag leányt vettem című dalt a felvételi bizottság előtt. A bizottság mindkettőjükben érez valamit.
Mondják nekik, fel vannak véve, egy évig művelődniük kell, szakérettségit tenni, aztán tanulhatnak színészetet, s még diplomát is kapnak majd, ha ki nem esnek a rostavizsgán. Ilonka kérdi Ádámot: mit magyaráznak itt nekik?
Ádám feleli: mindkettőjüket felvették, oka van az örömre.
Ilonka vöröslő fejjel fordul a bizottsághoz:
Idehallgassanak! Ha anyám megtudja, aki a Garayn árulja a krumplit meg a zöldségeket, hogy maguk ide fölvettek engemet, ebbe a piros lámpás házba kurvának, hát akkor szaladhatok ki a világból!"
Nem is marad ott.
Később, már férjes asszonyként megvallja Ádámnak: nagyon megbánta, hogy megugrott a lehetőség elől.
Ifj. Szvitek Ádám beiratkozik az intézménybe, amelyet már Szirtes Ádámként fog elvégezni.
Mészáros főtitkár egy nap közli vele: jobb lesz az úgy.
A fiúnak a szakérettségi évében előbb bizonyos Tóth néninél van ágybérlete, ahol annyi a svábbogár, hogy olykor megeszik a vacsorára félretett kenyerét.
Eleinte abból van némi jövedelme, hogy eladja a háborús romok között talált fahulladékot a Teleki téren. Amikor megtudja, hogy az Akadémia saját kollégium megnyitását tervezi a Vilma királynő út 26.-ban,
önhatalmúlag beköltözik az elhagyott, romos épület egyik sarokszobájába.
Papírral borítja be a kitört ablakok kereteit, gyertyákat szerez. Ágya az édesanyja által rongyokból összevarrt, padlóra terített pokróc. Ő az első lakó.
Szirtes Ádám megkínlódik a tanulnivalókkal a szakérettségi évében. Gondja lesz azokkal a színi tanulmányok első két évében is.
Shakespeare-t úgy mondja, ahogy írják, erős tájszólással.
Nehézkesen biflázza a tudnivalókat az irodalom, a zene, a képzőművészet klasszikusairól is.
Szakérettségire készülve Szirtes Ádám jegyzetel legtovább az órákon, nem azért, mert alapos, hanem mert lassú. A szakérettségin mégis átengedik.
Tanárai többsége úgy gondolja: úgysem lesz színész a „szalajtott" gyerekből, miért ne írják alá a bizonyítványát?
A színészi tanulmányokat Simon Zsuzsa osztályában kezdi meg. Mesterségtanáruk, Abonyi Géza azt mondja az első órán:
keserű pálya az, amire készülnek, még hazamehetnek.
Szirtes Ádám az egyetlen, aki nem állja meg szó nélkül. Kéri tanárát,
előre mutassa az utat, ne hátrafelé.
A bicskához szokott fiú nem igazán tud bánni a késsel, villával sem. A helyzetgyakorlatok komoly kihívást jelentenek. Egyszer azt kapja feladatul, hogy egy szemfüles tolvajt játsszon. Darabos, esetlen, nevetik.
Tanára, Ladányi Ferenc megsimogatja a fejét, azt mondja:
Nincs élményanyagod, Ádám.
Szirtes Ádám nem szokta a simogatást, bőszíti a gesztus, rászól Ladányira:
Simogassa inkább a Keres Emilt!
Keres jobb családból való.
Szirtes Ádám másnap elemeli egy nő ridiküljét egy szórakozóhelyen.
Sikeres akciója után visszaadja. Azzal menti magát: kényszeresen lopkod, de azért becsületes. Másnap kiválóan adja a tolvajt a mesterségórán. Kérdezik tőle, hogy ez miként lehet. Elmondja, akkor azért nevetik.
Szirtes Ádám többször felidézi majd akadémiai évei nevezetes vizsgáját, amelyen a Hamlet-monológot adta elő a maga ízes beszédével. Amikor a test rázkódtatásairól szólt éppen a monológ, rázta hozzá az egész testét.
A vizsgabizottság tagjai nagyon nevettek, majd adtak neki fél év próbaidőt.
Szirtes Ádám első két tanulmányi évében négy alkalommal kap fél év próbaidőt.
Aztán fordulat következett az életében. Visszatekintve úgy látta: említett fordulat előtt Petőfi Sándor, Arany János versei mentették meg mindattól, ami Shakespeare, Moliére interpretálása okán várt volna rá. Vagyis a kicsapatástól.
1947-ben már többen lakják az Akadémia kollégiumát. /Az intézményt csak 1948-ban nevezik át Színház- és Filmművészeti Főiskolává. Sz. Á./
Az őslakos Szirtes Ádám rendszeresen eljár a diákotthon ügyében tüsténkedő Gobbi Hildával a beszerző körútjaira: felajánlott bútorokat hoznak a különböző üzemekből.
1947 májusában nyitják meg hivatalosan a Horváth Árpád Kollégiumot.
Bajor Gizi is beszédet mond, Horváth Árpád nevét azonban nem említheti. Horváth Árpád rendezte 1934-ben a Nemzeti Színház legendás Az ember tragédiája-előadását. 1943-ban csatlakozott az ellenálláshoz, hamarosan letartóztatták, ám a kínvallatás közben sem adta fel társait. 1947-re polgári múltja miatt szálka lett a kommunisták szemében.
A kollégium megnyitása idején kerül az Akadémiára Soós Imre és Horváth Teri, mindketten jó barátságba kerülnek Szirtes Ádámmal.
1948 januárjában az Akadémia nevet vált, akkortól már főiskola.
A Horváth Árpád Kollégiumban megkezdődnek a Dolgozók Ifjúsági Szövetségének kollégiumi szervezete által felügyelt Szabad Nép-félórák, illetve „önkritika-gyakorlatok". A Színművészeti Főiskola könyörtelen DISZ-vezetése főként filmrendező-hallgatókból áll. Egyikük majd – évtizedekkel később persze – A tanú című szatirikus filmjével ítélkezik az akkori világról.
Horváth Teri visszaemlékezésében ironikusan „szent gyónásoknak" nevezte az önkritika-gyakorlatokat, és érzékeltette:
ahogy ő, úgy Soós Imre, Szirtes Ádám és minden épelméjű növendék viszolygott a kényszerű szeánszoktól.
A pozícióba került filmrendező-hallgatók egyéb vegzatúráitól pedig irtóztak. Szokásuk például éjszakánként megvonatoztatni a kollégistákat: mozgalmi dalokat énekelve, olykor négykézláb, olykor libasorban, egymás vállát fogva kígyózzák be az épületet, az íróasztalok tetején ücsörgő masiniszták – DISZ-vezetők – által kiabált útmutatás szerint.
Szirtes Ádám önéletírásában úgy fogalmaz:
Én nem is éreztem, hogy az volt a fényes szelek ideje. Csak azt láttam, hogy ugyanazok kiabálják: „Éljen Rajk! Éljen Tito!", – akik aztán azt ordibálták, hogy: „Vesszen Rajk! Vesszen Tito!"
1948 kora nyarán Szirtes Ádám ismét fél év haladékot kap az év végi mesterségvizsgán. A következő, pályáját meghatározó fordulópont kapcsán úgy fogalmaz:
Ebben a rohadék időben jött a Talpalatnyi föld 1948-ban.
A Talpalatnyi földet propagandafilmnek szánták. A Párt először a modern magyar filmművészet atyjának tekintett Szőts Istvánt jelölte ki rendezőnek, de időközben kegyvesztetté vált. Bán Frigyes került a helyére, a dramaturgja Makk Károly lett. Szűcs Adél, az újkor.hu portál szerzője szerint:
A film témája propagandisztikus, a szegényparaszti lét gyötrelmeivel foglalkozik, és piedesztálra emeli a földjét szerető, és azért harcoló és dolgozó parasztot, de hasonlóan a kor szovjet propagandafilmjeihez (pl. Eisenstein Patyomkin páncélos című filmje) a Talpalatnyi föld is képes volt arra, hogy a művészetet a propaganda elé helyezze, és mindenféle ideológiai háttér nélkül mutasson be emberi sorsokat.
Szirtes Ádámot a hátteréből következő hiányosságok ellenére is erős tehetségnek tartják a tanintézetben. Akinek van rá szeme, mindenképpen.
A Talpalatnyi föld Góz Jóskájának szerepére szóba került a zseniális, de nem könnyű természetű Görbe János is, valamint az intellektuális kisugárzású Gábor Miklós.
A Talpalatnyi földben dramaturgiai feladatai mellett segédrendezőként is közreműködő Makk Károly javasolja a rendező Bán Frigyesnek: készítsen próbafelvételt két őstehetségű akadémistával, Szirtes Ádámmal és Soós Imrével. Előbb Szirtes Ádám áll a kamera elé.
Soós Imre majd kisebb feladatot kap a filmben.
Makk Károly évtizedekkel később így idézte fel a próbafelvételt:
Mészáros Ágival kellett együtt játszania, s a szemünk láttára született meg a szerep. Az orrunk előtt egy kész színész állott.
Szirtes Ádám tizenegy évvel volt fiatalabb a szerelmét alakító Mészáros Áginál.
A smink és a játékuk egyensúlyt teremtett.
A színésznő – akinek Szirtes Ádám pár évvel korábban kedvtelve hallgatta csacsogását a rádióban – a próbafelvétel előtt megdöbben esetleges partnere „egyszerűségén". A forgatás alatt barátokká lesznek.
/Illetve Szirtes Ádám mélyen beleszeret a színésznőbe, amit majd hat évvel később vall be neki. Utóbb úgy fogalmazott: „Sokat köszönhetek ennek a szerelemnek. Hasznom volt belőle, belekerült a filmekbe. Akár lobogott, akár parázslott, de belekerül. Én addig olyan bokor voltam, bokrocska. Aztán egyszer csak nyárfává változtam." /A szerelem viszonzása kapcsán nincs adat. Sz. Á./
Szirtes Ádámnak nem engedik, hogy megnézze az elkészült musztereket – a vágatlan, friss felvételeket –, attól tartva, hogy a visszanézett felvételek hatására másként formálja a szerepet.
Azt akarják: maradjon önmaga.
Érdemes ismét Makk Károlyt idézni:
Szirtes Ádámnak ez a képessége /a Talpalatnyi földben mutatott alakítókészsége. Sz. Á./az idő múlásával sem kopott el, soha egyformán egy jelenetet el nem játszott, mindig keresett valami frisset magában, amit át tudott adni.
Szirtes Ádám szülei és legkisebb öccse – a hatodik gyermek, Laci – is ott vannak a Talpalatnyi föld premierjén a Vörös Csillag filmszínházban. Öccse feszengve ül öltönyös bátyja mellett, egyszer csak felpattan,
s nevét kiáltva hívná le „igazi", parasztgúnyás fivérét a vászonról.
Az öltönyös csitítja. A végén a szülők könnyezve mondják, amennyit mondani tudnak:
Jó volt. Nagyon jó volt. Igaz film.
A Talpalatnyi földet benevezik a Karlovy Vary-i Filmfesztiválra. Szirtes Ádámot nem viszik ki.
Ártana a fejlődésének
– indokolják a döntést. Mellőzése élethosszig tartó seb lesz.
A fim főszereplői közül többen Kossuth-díjat kapnak.
Szirtes Ádám 1948. január 12-én Tiszti keresztet vehet át Szakasits Árpád köztársasági elnöktől, aki azt mondja a színinövendéknek:
Fiam, csak így tovább, nem megállni! Előre tovább!
Egy évvel később a katonáknak járó kitüntetését visszaveszik, illetve kicserélik a Népköztársasági Érdemrend V. fokozatára.
Szirtes Ádám végzi tovább a főiskolát. A Nemzeti Színházban, valamint a Madách Kamarában kap gyakorlatos feladatokat. Utóbbi teátrumban, már a Talpalatnyi föld bemutatója után felkérik a Zöld szemafor című darab főszerepére, de
az olvasópróbán dadogva, szótagolva olvassa a szerepet, tájszólása is felerősödik.
Dayka Margit és Tolnay Klári meglepetten figyelik. Végül egy kisebb szerepet kap, amely kapcsán azt írja a kritika:
A fiatal főiskolás rutinnal játszott.
Egri István színész-rendező, színészpedagógus a Jób Dániel vezette Vígszínházhoz is beajánlja.
Találkozásukon a polgári színjátszás atyamestere és a még mindig foltos katonatiszti nadrágot viselő színészhallgató mindjárt megérzik: nagyon más világhoz tartoznak.
Szirtes Ádám fontosabb főiskolai vizsgáin eljátssza Oresztészt a Magyar Elektrában, Platon Krecset Kornyijcsuk A fehér köpenyében, Jajisnyicát Gogol Leánynézőjében. Utóbbi kövér karaktert olyan hitelesen alakítja az akkoriban egyszálbélű növendék, hogy Gellért Endre, a Nemzeti Színház főrendezője is szívből gratulál a látottakhoz.
Szirtes Ádám 1950-ben megkapja főiskolai oklevelét.
/Szakasitsot abban az évben koholt vádak alapján letartóztatják, majd életfogytiglani börtönre ítélik háborús bűntett, kémkedés, a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésének vádjával. Hat évet tölt börtönben. Sz. Á./
Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!
