Az ünnepelt filmsztár, akit Gobbi Hilda és Major Tamás feltett a bűnös, hivatásuktól eltiltandó színészek listájára, és menekülnie kellett

Budapest IX. Könyves Kálmán körút 15., a Magyar Film Iroda Rt (MFI) udvara, Szeleczky Zita színművésznő Az első című film (rendező Cserépy László) forgatása idején.
Vágólapra másolva!
Szeleczky Zita mindössze nyolc évig gyakorolhatta hivatását a hazájában. Ez is elég volt huszonnyolc film főszerepére, valamint komoly színpadi megmutatkozásokra a fővárosi Nemzeti Színházban. A magát mindig is deklaráltan konzervatív, jobboldali világlátásúnak valló színésznő a második világháború alatt azt tette, ami neveltetéséből, hitéből fakadt, s amiben egyébként az állam első számú teátrumi társulatának tagjaként is számítottak rá: buzdította a fronton harcoló magyar katonákat, valamint adományokkal, fellépésekkel igyekezett jobb kedvre deríteni a hazakerült sebesülteket. Tőlük kapta becenevét is: „A nemzet kishúga." Mindemellett a színésznő elsősorban hivatására koncentrált, abban igyekezett a legjobb formáját hozni. Amikor úgy érezte, hogy mindennek ellenére méltánytalanság éri, szakmai megfontolásból hozott olyan döntést, amely kapóra jött kora egyes politikai csoportosulásainak. Előbb a baloldal próbálta kisajátítani, majd a szélsőjobb. Utóbbi látszat szerint nagyobb sikerrel, amiért 1948-ban Szeleczky Zitát elítélte a Népbíróság. Az ítéletet csak évtizedekkel később, a rendszerváltás után tették semmissé, miután magas kitüntetésben részesítették a színésznőt. Mindemellett ma is vannak, akik úgy nyilatkoznak elítélően Szeleczky Zitáról, hogy csak a látszatokról van ismeretük, a valóságról kevésbé. Miközben a színésznő élettörténete olyan példa, amely bárki számára segítség lehet az árnyaltabb gondolkodás elsajátítására, gyakorlására.
Vágólapra másolva!

„Ha képes rá, adja át a szerepet!"

1937 szeptemberében, a centenáriumi évad nyitódarabjában, Gaál József A peleskei nótárius című művében Szeleczky Zita Fanny és Erkelné szerepét játssza. Részt vesz az előadás utáni banketten is, melyet a Gellért Szállóban tartanak. Az ültetett díszvacsorán vegyesen rendezik el az asztal körül a színészeket, politikusokat, színházi vezetőket, állami előkelőséget, a színház műszaki dolgozóit. Szeleczky Zita annyit mond majd ennek kapcsán, évtizedekkel később egy Los Angelesben adott interjújában:


A színésznő 1937-ben kisebb szerepet kap Székely István Pusztai szél című filmjében. Majd komolyabb feladatot Martonffy Emil Pillanatnyi pénzzavar című rendezésében. Azt követően Vajda László osztja rá Elvira főszerepét Jókai Mór Fekete gyémántok című regényéből készült filmjében.
A színésznő nemzeti színházi szerepeivel felülírta Egyed Zoltán negatív kritikáját, melyet Szeleczky Zita első filmes megmutatkozása kapcsán fogalmazott.

Joggal: hamarosan pusztán Szeleczky Zita kiplakátolt neve láttán is sorok kígyóznak a mozikasszák előtt.

Megalakul az első rajongói klubja, majd a többi, számuk négyszáz fölé emelkedik. 1938-ban hét filmben kap főszerepet. 1945-ös emigrációjáig összesen huszonkilenc mozidarabban játszik, bár az utolsó kettő befejezetlen marad.
Alakuló rajongói klubok ide vagy oda, Szeleczky Zita nem tartja különösebb kihívásnak azokat a színházi szerepeit, amelyek a filmes lehetőségeket is meghozták. Utóbb így fogalmazott róluk:


Szeleczky Zita az 1937-1938-as színházi évadban kapja meg a színházi szerzőként debütáló Németh László Villámfénynél című darabjában Sata szerepét.

Eddigi színpadi figuráitól jelentősen eltérő karakter: modern, útkereső, kissé szemtelen, magabiztos leányt alakít.

A társadalmi kérdéseket is felvető előadás elsősorban a szakma és a mind nyomasztóbb háborús hangulatból kitörési pontot kereső értelmiségi kör számára lesz felrázó, elgondolkodtató élmény.

Szeleczky Zita a darabban nyújtott alakításáért nyeri el a következő évadban a társulat által odaítélhető, a szélesebb színházi közegben is komoly rangot jelentő Farkas-Ratkó-díjat.


Az 1938-1939-es évadban Németh Antal Szeleczky Zitának ajánlja fel Rosalinda szerepét Shakespeare Ahogy tetszik című művében. Nem sokkal a próbák megkezdése előtt arra kéri: ha képes rá, adja át a szerepet a Szeleczkynél idősebb Somogyi Erzsinek. Somogyi Erzsi ugyanis zokogva mondta el a direktornak: egész pályafutása alatt Rosalindáról álmodozott, s ha most nem játszhatja el, akkor kora miatt már nem lesz rá alkalma.

Szeleczky Zita átadja a szerepet, megnézi a premiert, majd az öltözőben gratulál Somogyi Erzsinek a kiváló alakításához.

A szintén jelenlévő Németh Antal és Somogyi Erzsi döbbenten, de elismerően néznek össze:

/Somogyi Erzsi majd a vád egyik fő tanúja lesz a háború után Szeleczky Zita ellen lefolytatott perben. Sz.Á./

Fotó: Hirling Bálint - Origo

Elkel a madárkaszív

Szeleczky Zita 1940 májusában játssza el a Nemzeti Színházban Júlia szerepét Shakespeare Rómeó és Júlia című darabjában, a Rómeót alakító Szabó Sándor partnereként, Németh Antal rendezésében. A Villámfénynél színre kerülése óta számtalan jelentős színpadi alakítás van már mögötte. Egyebek között Lucile Moliére Úrhatnám polgárában, Titánia Shakespeare Szentivánéji álom című darabjában, Gondos Matild Tamási Áron Énekes madarában, Tóth Mari Mikszáth Kálmán A Noszty fiú esete Tóth Marival című művében. Esténként rajongók sokasága várja a Nemzeti Színház művészbejárójánál.
Mindemellett Júlia szerepe – mely szerepet Németh Antal eredetileg Bajor Gizinek szán, de meggondolta magát –

Szeleczky Zita első olyan sikere, amely kapcsán a közönség ünneplése mellett a kritikusok között is szép számmal akadnak lelkendezők.

A Kis Újság recenzense:

Mindazonáltal Egyed Zoltán visszafogottabban értekezik a Színházi Életben:

Egyed még csípős, de Szeleczky Zita színészete már puhítja a lelkét.


Kollégái sokat ugratták Szeleczky Zitát első Nemzeti Színházban töltött évei alatt, amiért úgy játszott szerelmes nőalakokat, hogy saját bevallása szerint a hivatás gyakorlása mellett nem pazarolt időt szerelmi ügyekre. /A bulvársajtó legnagyobb bánatára. Sz.Á./ A Júlia májusi bemutatója idején azonban már ez ügyben sincs hiátus az életében.

A madárkaszív elkelt. Vőlegényével, Haltenberger Gyulával a következő hónapban, 1940. június 8-án a házasságuk is megköttetik.

Fotó: Hirling Bálint - Origo

Rendőrkordon az esküvőn

Szeleczky Zita és Haltenberger Gyula az 1939-es református bálon ismerkedtek meg. Az Amerikában iskolázott, onnan akkoriban hazatért ifjú mérnök tudott ugyan Szeleczky Zita sikereiről, de nem volt tanújuk.
Haltenberger Gyula gépészmérnök, családja a magyarországi motorizáció és tömegközlekedés elindításában vállalt elévülhetetlen szerepet.
/Nagybátyja, Haltenberger Samu a huszadik század elején számos területen járult hozzá a hazai városi közlekedés fejlesztéséhez. Részt vett a Magyar Királyi Posta motorizálásában, elindítója volt a vidéki Posta autóbusz-hálózat kiépítésének, dolgozott az aradi MARTA autógyár szanálásán, majd 1913-tól a Szürketaxi Vállalat (a mai Főtaxi) egyik alapítójaként, később vezérigazgatójaként alkotott maradandót. Megalapította a Magyar Vasutak Autóközlekedési Rt.-t (MAVART), ami a későbbi MÁVAUT, illetve a VOLÁN jogelődje volt. A MAVART Lőportár utcai garázsát is ő tervezte meg. 1943-ig kulcsszerepet töltött be a magyar közlekedéspolitikában, majd 1945 után is azon fáradozott, hogy a háború romjain az autóközlekedés is újjáéledjen. Sorsát azonban nem kerülhette el: internálták, maradék vagyonát elkobozták, és vidéken kellett élnie szinte élete végéig - gyakorlatilag csak meghalni térhetett vissza Budapestre. Forrás: Wikipédia /
A református bál férfiközönsége áhítattal, de gyáván bámulta a szép színésznőt. Haltenberger Gyula könnyedén kérte fel egy táncra. Már tánc közben szikra pattant köztük, de Szeleczky Zita hetekig ellenállt: figyelmeztette a férfit, hogy napi csaknem húsz óra munka mellett – hajnalban forgatás, délelőtt próba, újabb forgatás, este előadás - nincs ideje egyebekre.

Ám a hárítási manőverek közben Szeleczky Zita szerelmes lett.

A jegyespárt a Kálvin téri református templomban esketi Ravasz László püspök. A család és barátok mellett jelen vannak a korabeli sajtóorgánumok képviselői, valamint olyan számú érdeklődő, hogy a nagy erőkkel felvonuló rendőrségnek kell biztosítania a rendet.

Amit a többség nem tud: a címlapokra kívánkozó esemény hátterében már a kezdetektől akadtak baljós epizódok.


A római katolikus Haltenberg Gyula készséggel egyezett bele a református szertartásba, majd az esküvő közeledtével többször is felvetette: talán szerencsésebb lenne a római katolikus ceremónia, mert a szülei beleroppannak, ha másként történik. Végül nem ágált tovább, de tájékoztatta aráját édesanyja jóslatáról: a fia másodjára bizonyára katolikus lányt vesz majd el, katolikus templomban esküszik, s az lesz az igazi házassága.
Annyi biztos: Szeleczky Zita és Haltenberg Gyula még igaz szerelemben vannak, amikor oltár elé állnak.

Elhidegülésük fokozatosan történik majd.


Közös lesben Gyulával, Solvejg a Peer Gyntben

A 1940-41-es évadban Szeleczky Zita három újabb filmet forgat, valamint színházi feladatai mellett egyéb fellépéseket is vállal:

vidéki kultúrházak irodalmi délutánjain, jótékonysági eseményeken, templomépítkezésekre rendezett gyűjtéseken.

Vagy éppen a Turul Szövetség húszéves jubileuma alkalmából rendezett finn esten, az egyetemi ifjúság március 15-i ünnepségén, a Bethesda Kórházat fenntartó Református Egyházi Alapítvány művészestjén a Zeneakadémián, az Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Szent István Bajtársi Szövetségének Erdélyért rendezett zeneakadémiai díszhangversenyén.
Férjével közben építkezni kezdenek: Haltenberger Gyula szüleinek Nárcisz utcai hatalmas telkén, miközben a szülők azonos telken álló villájában laknak. Az építkezést Szeleczky Zita finanszírozza filmes bevételeiből.
Hamar kiderül, hogy Szeleczky Zitának sem tudása, sem ideje nincs a háztartásvezetésre. A vonatkozó feladatokat, a személyzet irányítását, a szükséges dolgok beszerzését a férj intézi.

Szeleczky Zita anyósának erős véleménye van a dologról.

A házaspárnak ritkán van ideje beszélgetni, amikor igen, abban mindenképpen egyetértenek:

kár, hogy az ifjú feleségnek sem ideje, sem ereje nincs házaséletet élni.

/Mindezt Szeleczky Zita mondta el időskori interjújában. Sz.Á./ Ha akad olykor közösen eltölthető hétvégéjük, akkor lemennek a férj szüleinek birtokára, Pencre. Szeleczky Zita ilyenkor elkíséri az erdei lesekbe a vadászatért rajongó férjét.

De nem állja meg, hogy ne csapjon zajt, ha vad közeleg,

mert nem akarja látni, hogy mit művelne azzal Gyula fegyvere.
Ebben az időszakban Szeleczky Zita rendszeresen látogatja a frontról kezelésre hazaküldött sebesült honvédeket, a számukra szervezett előadásokon is részt vesz. Működése egyben kormánypropaganda, Szeleczky Zita számára azonban ez nem szempont. Kéri a minisztériumot: engedjék fellépni a fronton működő tábori színházban is, hangsúlyozza, nem érdekli az azzal járó kockázat.

A frontra azonban nem engedik ki.

A katonák közt Szeleczky Zita színművésznő Forrás: Fortepan/Album005

1941 májusában mutatják be a Nemzeti Színházban Németh Antal rendezésében Ibsen Peer Gynt című drámáját. /Címszereplő: Apáthy Imre. Sz.Á./ Szeleczky Zita az író emblematikus művében Solvejg szerepét játssza.
Megosztja a kritikát, amely egyöntetűen az Ase-t alakító Gobbi Hildát tartja az előadás „legnorvégabb" karakterének. Pap Antal a Film Színház Irodalom című lapban úgy fogalmaz:

Keresztury Dezső ugyanakkor az Árnyak nyomában című kötetében így emlékszik vissza a látottak kapcsán a színésznő játékára:

A Peer Gynt az utolsó olyan előadás, amelyben Szeleczky Zita Németh Antallal dolgozik.

Interjú, vacsora előtt

A Peer Gynt próbái idején már tudható: a Nemzeti Színház hamarosan németországi vendégjátékra utazik, ahol részleteket adnak majd elő a teátrumban futó darabokból. Németh Antal arra kéri Szeleczky Zitát:

Ledér szerepe helyett Tünde karakterében lépjen fel Berlinben,

mivel a Vörösmarty-mű megkurtított változatában Tünde hangsúlyosabban van jelen, mint Ledér. Szeleczky Zita azonban megmakacsolja magát, Németh többszöri kérésére is nemet mond. Németh Antal egy nap felkeresi Haltenberger Gyula szüleit, akik a baráti társaságához tartoznak. Ingerülten panaszolja menyük ellenállását, egyebek közt azt mondja:

Németh Antal végül a Színészkamara írásos egyetértésével meneszti a színésznőt a társulattól. Nem sokkal később a Színművészeti Kamara Fegyelmi Tanácsa, főként a közvélemény sajtóban is tükröződő felháborodása miatt, az elbocsátást fél év eltiltásra csökkenti.

Az eset azonban kapóra jön a politikai lapoknak.

A baloldali újságok a köztudottan jobboldali Szeleczky Zita mellé állnak, mert volt bátorsága visszamondani egy fellépést a náci Németországban. Szeleczky tájékoztatja őket: kizárólag szakmai szempontok miatt döntött úgy, hogy visszamondja a lehetőséget. A szélsőjobb orgánumok rafináltabbak: azért kezdenek háborogni, egyben védelmükbe venni Szeleczky Zitát, mert a színésznőt kiebrudalták a Nemzeti Színházból.
A döntés valóban bántja, sérti Szeleczky Zitát. A színésznő legfeljebb pénzbüntetésre számított. A huszonhat éves, addigi felnőtt életét elsősorban hivatásának szentelő színésznő eleinte nem hárítja azokat, akik vele együtt háborognak a történtek miatt. A szélsőjobbal rokonszenvező férje – hiába van kihűlőben a kapcsolatuk – is arra biztatja: fogadja a menesztésén háborgó újságírókat.
1941. július 13-án jelenik meg egy inkriminált cikk a szélsőjobboldali Magyarság című lapban a következő címmel: "Látogatás Szeleczky Zitánál, aki bátran vallja, hogy a nemzetiszocialista világnézet híve." A riportot jegyző Somody István azzal kezdi írását, hogy elbeszéli: korábban egyeztetett időpontban érkezett, s miután Szeleczky Zita ajtót nyitott, kiderült, hogy éppen vacsorához készülődött férjével, mert elhúzódott a beszélgetésük előző vendégükkel, egy olasz filmproducerrel.

Különös momentum: úriháznál nem készülődnek vacsorához, amikor újságírót várnak a házhoz.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!