Vitray Tamás saját magát buktatta le, Gyárfás Tamás nem tudott semmit cáfolni

Barcelona, 1992. augusztus 5. Vitray Tamás, a Magyar Televízió (MTV) osztályvezetője, sportriporter (b2) interjút készít Juan Antonio Samaranch-al, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) elnökével a Hotel Princesa Sofia-ban. Vitray Tamás mellett Gyárfás Tamás (k), a Sport Plusz újságírója, Vad Dezső (j2) sportújságíró, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) sajtófőnöke és Oltványi Ottó (j1), a Magyar Távirati Iroda (MTI) vezérigazgatója. MTI Fotó: Németh Ferenc

Felbukkannak alig ismert titokzatos háttéremberek, válogatott bűnözők, és kevéssé tudott összefüggések is Mező Gábor, A média lenyúlásának története című könyvében, a legfontosabb mégis az, hogy átláthatóvá válik, hogy a vörös polip, vagyis a kommunista nomenklatúra miként hálózza be az egész magyar médiát a rendszerváltoztatás első éveiben. A szerző a PestiSrácok munkatársaként évek óta kutatja a kommunista állambiztonság beszervezettjeinek karriertörténetét, a szóban forgó kötetből is olvashattunk epizódokat már a portálon. Például Vitray Tamás és Havas Henrik karrierjének alakulását is felfejtette már. Az Erdélyi Szalon gondozásában megjelent kötet hiánypótló, mert átfogó képet ad a véleményformáló sajtó szinte százszázalékos posztkommunista lefedettségéről a kilencvenes években, egyúttal a közelmúlt médiatörténetének olvasmányos szakkönyve.

- Önt, mint egykori sportújságírót a hidegháborús helyzet szülte, 1984-es magyar olimpiai bojkott gondolom szíven ütötte..

- Nagyon fontos, mert ez a '84-es olimpia állandóan előkerül. Időről időre megjelennek olyan cikkek, ahol azokat a sportolókat gyűjtik össze, akiknek kettétört a pályafutásuk. Azt lehet látni, hogy az utolsó pillanatban jelentették be a bojkottot. Gyárfás – volt sportújságíróként – régebben sérelmezte, hogy a cikkemben a bojkott híveként állítottam be. Ez persze csúsztatás: senki, így én sem gondoltam, hogy sportújságíróként a bojkottot pártolta volna. Amit én állítottam, hogy a legfontosabb sportlapban, a Népsportban többször is arról írt, hogy a bojkott az amerikaiak hibája. Több interjút készített ebben a témában, de arról is írt cikket, hogy az amerikai újságírók is azt gondolják, ez a szovjetek elleni fellépés túlzás Amerika részéről.

Gyárfás Tamás

Már az is érdekes, hogy hogyan jutott ki Gyárfás több hónapra az amerikai tanulmányútra. Persze, állítása szerint meghívták, de olyan nagy játékos volt, hogy meg tudta kerülni az állambiztonságot? Ha igen, akkor tényleg tehetséges volt.

Tény, hogy számára is zavaró lehet az Arcanum folyóirat-adatbázisa, ahol ma már szinte minden cikk gyorsan, pontosan visszakereshető. Pontosan látjuk, ki mit írt.

- Az Arcanum a fő kutatási forrása és a Levéltár?

- Talán ez a két legfőbb forrás, de ennél nyilván sokkal összetettebb a dolgok. Oral history, korábbi kutatások, más levéltári anyagok, személyes interjúk, sok-sok szálból áll össze ez a szövet.

- Molnár Csilla szépségkirálynő haláláról nem jelenti ki, hogy a sajtó tehet róla, de közrejátszott benne. Mennyiben?

- Pont most jelent meg Tóth Eszter Zsófia cikke, amely a szerelmi szálat emeli ki a tragédia hátterében, vagyis azt, hogy Csilla apja megtiltotta, hogy együtt legyen egy diszkóssal, és ez a magányos lány talán csak jelezni akart a gyógyszerbevétellel. Soktényezős tragédia volt ez is. Tény, hogy a Magyar Média nevű cég, vagyis Siklósiék már említett leányvállalata szervezte a szépségkirálynő-választást, ami úgy, ahogy volt, botrányosra sikerült.

A lányokat a lehető legdurvábban kihasználták, a meztelen fotóikat például eladták külföldön. És ki volt a két fotós egyike, aki ezeket a lányok beleegyezése nélkül eladta? Maga Fenyő János.

Mondtam, hogy minden mindennel összekapcsolódott. Ez a gátlástalan ember nemhogy nem érzett lelkiismeret-furdalást, de egy későbbi interjúban még kérkedett is vele, mint egy nagy dobással.

- Perczel Tamás pszichológusról, Fenyő egykori tanácsadójáról készült a Számvetés című dokumentumfilm, amely nagyon sok részletet elmond Fenyő Jánosról is. Ez mennyiben segítette a munkáját?

- Nagyon fontos forrásanyag, de kritikával kell kezelni. Most nem megyek bele ebben a könyvben mélyebben Fenyő János dolgaiba, így is eléggé szerteágazó a könyv. Csupán a Magyar Média és a szépségkirálynő-választás kapcsán került be egy érdekesebb portrészerű részlet.

- Fenyő megérne egy önálló fejezetet is?

- Igen, tervezem, hogy róla többet írok még. A kilencvenes években Fenyő János és Princz Gábor is olyan sajtóbirodalmat épített fel, amely a magyar média jelentős részét uralta.

Elképesztő, ahogyan Fenyő, Princz és Gyárfás egymással háborúztak. Vagyis leginkább Fenyő a másik két úriemberrel. Pont most írok arról a Gyárfás-Fenyő harcról, ami a Nap TV-ért robbant ki. Visszanézve elképesztő látni, hogy Princz a kezében lévő lapokkal hogyan próbálta lejáratni Fenyőt, ő pedig Gyárfást és Princzet.

Leginkább persze létező és megalapozott ügyeket írtak meg, csak szépen felpörgették a dolgot a saját lapjaikban. Mi meg néztünk, mint a moziban.

"Hankiss Ágnes: Állambiztonsági játszmák című munkafüzetét olvasva beszippantott ez a téma" Fotó: Csudai Sándor - Origo

- Kitér Erdei-Grünwald Mihály, a 168 Óra lap egyik elindítójának visszalépésére is. Miért érdekes ez?

- Pont akkor „emigrált" Izraelbe, amikor bedőlt az egész állambiztonsági leányvállalatos hálózat, vagyis Siklósi Norbert cégei, aminek az egyik leágazása a Háttér Kiadójához vezetett. Ez a lelépés már elsőre is furcsa. Gondoljunk el, hogy ez a törtető ember éppen felépíti a 168 Órát, ami a megfuttatott sikerszerzőknek – Havas, Mester Ákos és társaik – köszönhetően biztos sikertörténet. Erre fel eladja?

Az ő narratívája szerint az „ébredő antiszemitizmus" miatt ment ki, de én inkább arra gondolok, inkább a Siklósi-féle összeomlás utórezgése lehetett ez is. Nem attól félt, hogy az Antall-kormány esetleg majd kutatni kezdi a posztkommunista médiumok hátterét? Ahogyan egy normális rendszerváltozás során ez megtörtént volna.

Havas Henrik Forrás: Origo

Vajon miért van az, hogy ezek az emberek, akik az „antiszemitizmustól félve" 1990-ben elmennek, négy évvel később, az MSZP-SZDSZ koalíció idején visszatérnek, hogy tanácsadók legyenek vagy egyéb jutalomfalatot kapjanak? Vagy valóban elhisszük, hogy Horn Gyula előhúzta a pufajkájából a varázspálcát, és ezzel megszüntette az antiszemitizmust Magyarországon? Amely amúgy sohasem volt olyan erős a nyolcvanas évektől, mint ahogyan az a sajtóban és a nemzetközi közvélemény előtt megjelent. Viszont – ahogyan Csengey Dénes fantasztikusan megfogalmazta – varázskabátként mindig fel lehetett venni. Ez egyébként a legundorítóbb visszaélés volt a megbocsáthatatlan Holokauszttal kapcsolatban.

- A harmadik rész a vidéki sajtó elfoglalását vezeti le. Ezen a területen is a vörös polip, vagy ahogy hívja, a vörös hüdra tovább él?

- Egy Bayer József nevű, akkoriban ismeretlen közgazdászhoz köthető ez a történet. Ő fiatalon Bécsben, a Collegium Hungaricumban dolgozott. Ezt a Kádár-korban általában állambiztonsági emberek vezették. Ezután összejött neki egy németországi ösztöndíj, majd a tévénél lett gazdasági potentát, hogy a nagy botrányok előtt lelépjen, saját cége legyen, majd a Springer Budapest vezetőjének válasszák. Utóbbi állatorvosi ló. A német Springer papíron kereszténydemokrata médiavállalat volt, de a valóságban kulcsszerepet játszott a magyarországi hatalomátmentésben. Ha ehhez hozzátesszük, hogy ez magas, politikai szinten is így volt – lásd a német számonkérést, hogy miért nem Horn lett Antallék minisztere –, akkor ma már nem lepődünk meg a folytatáson. A Springer Budapestet egy állítólagos médiamenedzser, Joseph von Ferenczy hozta Magyarországra, aki magának varázsolta a „von" előnevet, hiszen itthon még a hírhedt Katonapolitikai Osztály tisztje volt. Von Ferenczy összebarátkozik Grósz Károlyékkal, Bereczékkel, Németh Miklósékkal, majd megalakul a Springer Budapest, amely felfalta a vidéki megyei napilapok nagyjából felét.

Jellemző a Springer konzervatív álcájára és az ügyes trükkre, hogy a sajtó arról írt, hogy ez az egész az MDF akciója, és a vidéki sajtót bekebelezi a kormány. Nem ez történt, 1990 tavaszán, a két választási forduló között Bayerék a Párt megyei napilapjai mellett új napilapokat indítottak, ahova átszippantották a régi szerkesztőséget, mindenestül.

A Posta ezentúl már az ő lapjaikat vitte ki. De az igazán nagy húzás a régi, káderfőszerkesztők megtartása volt. A Kádár-rezsimben a MSZMP nevezte ki a megyei főszerkesztőket, voltak közöttük munkásőr-rajongók, vezető KISZ-káderek, kohómérnökök, politikusok, csak újságíró akadt kevés. Ez nem zavarta Bayert és a Springer Budapestet, mert az összes főszerkesztőt megtartották, sőt, ide-oda helyezték őket, akár a sakkbábukat. Annyira súlyos, ismerten pártnyalonc figurák voltak, hogy az akkor még ellenzékinek nevezhető pártok (MDF, SZDSZ, FIDESZ, stb.) együtt léptek fel ellenük, hirdettek például bojkottot. Bayer Józsefet és a Springert ez nem érdekelte: kiálltak a sajtószabadság és a kommunista pártemberek mellett. Érthető: mindvégig hűséges, többségében kellően ostoba, korlátolt pártkatonák maradtak. Tény, hogy Bayer irányításával tökéletes átmentést vezényeltek, nyilván nem voltak túl barátságosak az Antall-kormánnyal kapcsolatban.

Vitray Tamás interjút készít Juan Antonio Samaranch-csal, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökével az 1992-es olimpián. Jobb oldalt Gyárfás Tamás Forrás: MTI/Németh Ferenc

- Akadt, aki reklamált a róla leírtak miatt?

- Gyárfás Tamás kiegészítette a róla írottakat, de nem cáfolt. Aczél Endre sem cáfolt meg semmit, hanem szintén kiegészítette az írásomat a hozzászólásában. Amivel négy-öt embert beárult még magán kívül, azt írva, hogy ha őt hálózati személynek nevezem (bizonyíthatóan), akkor kiket kell még ide sorolni. Aczél a katonai szolgálatnak dolgozott, megírtam, hogyan került ki Vietnamba, majd Londonba, ahonnan később azért jött haza, mert Belovai István hírszerző tiszt átállt a NATO- hoz, ami az egész ottani társulatot bedöntötte.

- Vitray Tamás?

Vitray saját magát buktatta le. Életrajzából kiderül, hogy a katonaságnak dolgozott, tiszt volt, politikai propaganda vonalon.

Én részletesen bemutattam élete korai éveit, hogyan végezte el a hírszerző-iskolának tartott Idegen Nyelvek Főiskoláját, hogyan került a katonasághoz, majd egy impexhez és a kínai követségre. Ezek mind bekötöttséget igénylő munkakörök. A tévénél sem véletlenül utazhatott már rögtön külföldre, készíthetett fiatalon interjút az ENSZ-ben hazudozó külügyminiszterrel és így tovább.

Vitray Tamás 1976-ban, az MTV stúdiójában Forrás: Fortepan/RÁDIÓ ÉS TELEVÍZIÓ ÚJSÁG

Nála is érdekes, hogy a történeteket sokszor máshogy mesélte el. Nem stimmeltek a részletek. Mindenhol hiányzó részek, leleplezhető tódítások, ezekben a cikkekben nem volt mit cáfolni, mert csak tényekre, saját visszaemlékezésekre, illetve tanulmányokra hivatkoztam. Ilyenkor kézenfekvőbb lapítani.

A megfelelő médiumokban úgysem írnak majd erről, ott továbbra is félistenként kezelik.

- Sportújságírói múltja mellett kijelenthetjük, hogy ha évekkel ezelőtt nem kezd el dolgozni a Hamvas Kutatóintézetben, akkor nem fog bele a kutatásba?

- Ez valószínű. Nem hiszek abban, hogy minden tervszerűen megy és előre meg van írva. Addig, amíg a Hamvas Kutatóintézetbe nem kerültem, addig a közelmúlt történelme minimálisan érdekelt. Amikor elolvastam Hankiss Ágnes Állambiztonsági játszmák című munkafüzetét, beszippantott ez a terület, akár egy kémfilm, és onnantól nem ereszt.

Korábbi cikkeim után ma már azért árnyaltabban látom a helyzetet. Nem annyira a személyes leleplezések érdekelnek – bár ennek van reklám- és hírértéke –, hanem a rendszerszerűség. Hogy a mikrotörténetekből hogyan lesznek makrotörténetek.

Személyes történetből történelem. Sok újságíró tényleg hitt a rendszerváltoztatás békés átmenetében, abban, hogy el kell kerülni a forradalmat. Pedig azért volt ott átmenet a két véglet között. De tény, hogy sok újságíró tisztességesen próbált dolgozni akkor is, ahogyan most sem élvezi mindenki az újraindult médiaháborút.

Az egész hálózatot úgy kell néznünk, akár egy sakktáblát, és világosan elkülöníteni a futókat és a bástyákat.

Ha Nabokov sakkos regényére gondolok, akkor eszembe jut egy hasonlat: Végzetes végjáték. Majdnem az lett Magyarország számára ez az egész ellopott rendszerváltás, de az tény, hogy olyan kiütés volt, amiből még ma sem tudtunk igazán talpra állni. Milyen jó lett volna, ha a ringsegéd nem visszanyomja, hanem felsegíti a versenyzőt...