Akinek édesapja a színpadon halt meg kolerában, nevelőapja pedig éheztette, ha gyerekszínészként hibázott

Blaha Lujza saját bevallása szerint nem a maga személyisége vagy fantáziája szerint ábrázolta alakjait. Kisgyerekkorától figyelte a magyar parasztemberek archetípusait, beszédüket, gesztusaikat, lelki moccanásaikat. Kedvenc műfaja a népszínmű volt, amely műfajban rendszerint papírosfigurákat mozgattak magyar népi motívumokból összefércelt epizódsorokban a dicsőséges nagyjelenetig. Blaha Lujza nem csupán arra volt képes, hogy életet vigyen az életidegen karakterekbe, de játékával, színpadi jelenlétével a népszínmű egész műfaját más minőségbe emelte, hozzájárulva ahhoz, hogy a műfaj túlélje a kort, amelyben életre hívták. Mindemellett a színésznő civil személyiségét a dalai, a gödrös arca, huncut mosolya miatt a kortársai is hajlamosak voltak bevonni valami hamis, édeskés mázzal. Pedig életén végigtekintve jól látható, hogy a színésznőben nagyon sok erő, fegyelem, öntudat és végtelen hazaszeretet lakozott. Tudta, hogy mit akar, s amit akart, az mindig a magyar színpadművészetet szolgálta.

Hopp, egy házasság

Blaha Lujza 1875 első napján Tóth Ede A falu rossza című népszínművének bemutatóján Finum Rózsit alakítja. A premier hírére a vidéki színházak, egyesületek, városi társulások sora jelzi sürgönyben: új szerepében is köszönnék legalább egyetlen vendégfellépését. A színésznő jövedelme népszerűségével együtt növekszik. Ám az még úgy is csak morzsa Soldos Sándor földbirtokos vagyonához képest.
A színésznő és a miskolci illetőségű mágnás Blaha Lujza egy egri vendégfellépése alkalmával találkozik. A hatvanöt éves férfi azonnal megkéri a huszonöt éves özvegy kezét.
1875. szeptember 20-án házasodnak a budapesti – Buda, Óbuda és Pest már két éve egyesült – belvárosi templomban, hatalmas érdeklődés közepette.
A pár akkor már túl van az első vitán: Soldos megkérte jövendő asszonyát, hogy hagyjon fel a színészettel. Blaha Lujza ellenállt.
Már házasok, amikor ismét vitába keverednek.
Abban az évben kezdik építeni az Operaházat, hogy a Nemzeti Színház kínálatából kikerülő műfaj majd saját játszóhelyet kapjon. A munkálatok még kilenc évig tartanak majd. Azonban a népszínműveknek és egyéb könnyedebb daljátékoknak – melyek ugyancsak kiköltöznek a Nemzeti Színházból - helyet adó Népszínház már felépült a korábbi Sertéskereskedő utca egy kiszélesedő, teret formázó részén. A Sertéskereskedő utcát már a színház építése idején átkeresztelték Népszínház utcának.
A színház strukturális változásairól természetesen a Nemzeti Színház kultúrpolitikai és szakmai vezetői döntöttek. Ám a közvélekedés úgy tartja: a Népszínház lényegében Blaha Lujzának épült.

Blaha Lujza szerepei Forrás: Wikimedia Commons/Vasárnapi Újság 1896/10

Soldos Sándor azonban nyomatékosan megkéri feleségét: ha már kitart a hivatása mellett, semmiképpen se adja fel rangot adó nemzeti színházi tagságát. Soldos a kéréséhez nyomatékos támogatót kap Blaha Lujza édesanyja személyében. Blaha Lujza a következő harminc évben vendégként lép fel a Népszínházban.

A Vasárnapi Újság írja 1875 januárjában:

Blahánénak, a Nemzeti Színház oly általánosan, s oly méltán kedvelt népszínmű-énekesnőjének a Finum Rózsi nem egyetlen kitűnő szerepe. Valamennyi népszínműben Ő a királyné parasztruhában, még a Nagyapó-ban is, ahol mint parasztlány a legkedvesebb, A Szökött katona Julcsájában a czifra pesti ruhából visszavágyik a falusi ingvállba s a városi társalgásnál sokkal jobban rámegy a szája a nemzeti dalra. A Huszárcsíny markotányosnéja, a Tündérlak Marcsája, a Csikós Rózsija s a többi mind, mind oly neki valók, mind oly egész, oly kedves bennök, hogy aki látta, s hallotta, sohase megy ki a fejéből. A Háromszéki lányok Katicája, a székely katonalányok eredetiségével lep meg, mely székelyes kiejtésében éppoly határozottan nyilatkozik, mint gyönyörű dalaiban. A Panna asszony Ceciljeként légies finomságával igazi természetességet egyesít."

Blaha Lujza ugyanakkor mindjárt népszínházi pályafutása elején tart némi szünetet. Néhány bemutató után Soldos Sándor kérésére mégiscsak felhagy a színészettel, és férje birtokára költözik. Akkor írja már idézett sorait arról, hogy miként lett színészetének fő pillére mások megfigyelése.

A rossz darabot félre kell tenni

1876. október 20-án megszületik Soldos Sári, aki idővel Blaha Sári néven maga is színpadra lép majd. Blaha Lujzának a szülés után hamar elege lesz mások megfigyeléséből, de az ura inti:

Itthon te csak jó asszony légy, a színházi dolgokat haza ne hozzuk.

Ám felesége hangulata egyre romlik, így Soldos Sándor végül mégis visszaengedi a színpadra. Blaha Lujza mégsem boldog. Naplójában írja:

Néha magam sem tudom, miért, sírva fakadok. Aztán kisírt, vörös szemmel felmegyek a színházhoz, ahol pedig úgy szeretnek, ha nevetek.(..) Az uram, Soldos Sándor nem hozzám való, és én sem vagyok neki való feleség. Nem olyan ember ez, mint szegény Blaha volt; ő művésznőt, nagy művésznőt akart csinálni belőlem; a lelke csak azon volt, azon fáradott, hogy Blaháné nevét, hírét messze országokban megismerjék. Soldos nem ilyen ember, és mi nem fogjuk egymást megérteni talán soha.

Blaha Lujza úgy érzi: magánéleti gondjai munkájában is bénítják.

A Népszínház igazgatója, Rákosi Jenő is gyakran mondja a kisírt szemű színésznőnek:

Kis Blaháné, nem jól van ez így.

Egy nap Blaha Lujza – megakasztva igazgatója baráti értekezését az operettekről - nyíltan kéri az igazgató véleményét az esetleges válásról.
A szemérmes, tapintatos Rákosi Jenő sosem avatkozik bele mások magánéletébe.

Most is úgy tesz, mintha nem hallaná a kérdést.

Folytatja a műfajelemzést, közben megsimogatja Blaha Lujza arcát, úgy mondja tovább a véleményét az operettek kapcsán:

Kis Blaháné, a rossz darabot félre kell tenni, sose szomorkodjék, ha lekerül a műsorról.

Blaha Lujza és Soldos Sándor 1879-ben, négy év házasság után elválnak.

Nem sokkal később Blaha Lujza közös hangversenyen lép fel Prielle Kornéliával és Liszt Ferenccel.

Blaha Lujza fényképe 1880-ból Forrás: Wikimedia Commons

A fellépés előtt újságíróknak is megvallja: partnerei miatt olyan fokú izgatottságot érez, amilyet korábban sosem. A koncert előtt Prielle Kornélia is elárulja Blaha Lujzának: olyan lámpaláza van, hogy érzi a szívverését. A Vigadó kistermében tartott koncert előtt ez egyszer Liszt Ferencet veszi körül a rajongók sokasága. Liszt mellőlük lép oda a koncertterem előterének egy homályosabb sarkában kucorgó színésznőkhöz, s kérdezi, hogy miről duruzsolnak. Elmondják: félnek. Liszt azt kérdezi:

Ez miként lehetséges?"

A kérdés hangsúlya átalakítja a szavak jelentését.

Ugyan már."

Korabeli lap írja a koncert után:

Géniuszok szárnyalását csodálhatta a szerencsés publikum."

Blaháné kulturális munkája és a piros bugyelláris

Még 1877-ben mutatták be a Népszínház főrendezője, Lukácsy István szövegkönyvével és Erkel Elek zenéjével A veres hajú című népszínművet, amelyben Blaha Lujza egyebek közt elénekli a Lehullott a rezgő nyárfa ezüst színű levele című dalt. A darab a színésznő válása után is műsoron van, de akkoriban már nemcsak a magyar ajkú, hanem a magyarul csak pár szót beszélő német nyelvű közönség is arról beszél országszerte: aki ellátogat Budapestre, annak elsőként is Blaha Lujzát kell látnia A veres hajúban, s meghallgatni tőle a Lehullott a rezgő nyárfát -

s mindjárt megérti, de legalábbis megérzi a magyar lélek minden különlegességét.

A hamarosan a határon túl is szárnyra kapó talányos állítás még Bécsből is szép számmal vonzani kezdi a közönséget a budapesti Népszínházba.
Porzsolt Kálmán, aki majd maga is igazgatja egy ideig a teátrumot, jegyzi majd meg az emlékirataiban:

Itt mutatkozik Blaháné nagy kulturális munkája, amely túlemeli Őt a még oly ünnepelt színészek sorából is, és valóban a nemzet csalogányává avatja. Pest német ajkú lakossága tódul a Népszínházba magyar dalra, magyar szóra. Az Ő páratlan művészete nagyobb kultúrmissziót teljesített a maga idejében, mint egy sereg törvény, amely az új Magyarország, s főleg az új Budapest megmagyarosításán munkálkodott.

Magyarázhatja Blaha Lujza magnetikus hatását az a tömör megállapítás is, amit a színésznőt személyesen nem ismerő, emigrációban élő Kossuth Lajos mondott:

Blaha Lujza kifejezi a köznép géniuszát.

A színésznő sikerei elgondolkodtatják a Nemzeti Színház igazgatóját is, Paulay Edét. Felajánlja, hogy Blaha Lujza egy szép gázsi fejében térjen vissza társulatához, amelyhez adminisztratív szempontból valójában tartozik, s hagyjon fel a sorozatos vendégfellépésekkel a Népszínházban.
A még regnáló Rákosi Jenő akkor 16 000 forintra emeli Blaha Lujza fizetését – akkoriban csillagászati összeg -, és megmutatja neki Csepreghy Ferenc A piros bugyelláris című népszínművének szövegkönyvét. A színésznő marad a Népszínházban,

A piros bugyelláris Török Zsófija pedig pályafutása legnagyobb sikereként kerül be a honi színháztörténet vonatkozó fejezetébe.

A piros bugyelláris bemutatójáig két recenzens makacsul sportot űzött belőle, hogy folyvást kifogást találjanak Blaha Lujza játékán. A Török Zsófiban nyújtott alakítása után az akadémikus, irodalomtörténész Beöthy Zsolt, valamint az ugyancsak akadémikus, püspök, valamint költő és drámaíró Szász Károly is fejet hajt Blaha Lujza előtt. Igaz, Beöthy fia, a színházcsináló Beöthy László néhány évig Blaha Lujza lányának, Sárinak lesz a férje, de az első elismerő írása idején még nincs közöttük rokoni kapcsolat.

Blaha Lujza és férje, Splényi Ödön Forrás: Wikimedia Commons/Vasárnapi Újság 1896/10

Párizsi kiruccanás, a holtig tartó férj

Blaha Lujza 1880 tavaszán Sarolta lányával Párizsba utazik. Türr István tábornok, a gyermek keresztapja foglal számukra szállást egy elegáns hotelben. Érkezésük tiszteletére a tábornok estélyt rendez a Blaha Lujza leírása szerint „kedvesen aprócska", háromszintes kastélyában. Az estélyen Blaha Lujza elénekel néhány dalt. A vendégek között néhány párizsi újságíró is jelen van, így a másnapi újságok hasábos cikkekben méltatják a magyar színésznő kivételes tehetségét. A Le Figaro egyebek közt azt írja :

Szép asszonyom, jöjjön ki Párizsba, és tanítsa meg a francia színésznőket, hogyan kell francia operettet játszani.

Ugyancsak 1880-ban esik meg, de már ősszel, hogy Blaha Lujza részt vesz a képviselőház háznagyának, Visontai Kovács Lászlónak az estélyén, a házigazda gyöngyösi birtokán.

Ott ismerkedik meg báró Splényi Ödönnel, aki csupán nyolc évvel idősebb a színésznőnél.

Blaha Lujza írja az első találkozásuk kapcsán:

Az első látásra megtetszett nekem szörnyen az ő nyílt, minden cikornya nélkül való beszéde, magaviselete.

1881. február 26-án házasodnak össze. Splényi báró akkoriban honvéd főhadnagy és a Ludovika Akadémia tanára.

Később kapitányi rangban detektívosztályt szervez a rendőrségen, majd két fővárosi kerületben is rendőrkapitányként szolgál.

A papírmunka helyett a felderítésre és területfigyelésre összpontosító módszereivel kiérdemli a Ferenc József-rend lovagkeresztjét. Működését külhonban is értékelik, olyan kitüntetéseknek lesz birtokosa, mint a szerb Takovo-rend tiszti és commandeur-kereszt, szerb fehérsas-rend, német Mária-rend és a perzsa nap- és oroszlán-rend.
A báró szerető férj, haláláig ki fog tartani felesége mellett. Asszonyának színházi dolgaiba sosem szól bele, beéri azzal, ha ott feszíthet a felesége bemutatóin.

Blaha Lujza pedig mindig aláírja férje helyett a váltókat, ha a szenvedélyes kártyás rendőrségi főembernek rosszul forognak a lapjai; vagy újabb zavaros, veszteséggel járó üzleti ügybe keveredik.

Aztán a színésznő országos koncertkörútra indul, hogy annak bevételéből rendezze az esedékes adósságot.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!