Akit kislány korában mindenért vertek, meztelenre vetkőztetve, vizes kötéllel

Jászai Mari, színésznő, magyar színésznő, a Nemzeti Színház nagyasszonya, az egyik legnagyobb magyar tragika
Jászai Mari, Grillparzer: Medea című darabjában, 1904-ben. Jászai Mari színésznő, a magyar színházművészet kiemelkedő egyénisége, 1850. február 24-én született Ászáron. Meghalt 1926. október 5-én Budapesten. MTI Fotó: Reprodukció
Vágólapra másolva!
Jászai Mari a legnagyobb magyar tragika, akit már kortársai is a színházi szcéna nagyasszonyának neveztek, és az utókor is joggal helyezi a honi színháztörténet piedesztáljára. Pályája során mintegy háromszáz szerepet játszott el, egyebek között Antigonét, Elektrát, Kleopátrát, Sapphót, Medeát, Klytemnestrát, Kleopatrát, Lady Machbethet, Stuart Máriát. Sokan a deklamáló színjátszás utolsó nagy alakjának tartották, miközben a természetes stílus első képviselői is állították: archaizáló habitusával képes volt alkalmazkodni más stílusokhoz is, anélkül, hogy bármennyit feladott volna színészi személyiségéből. Mindemellett emlékiratai, számos publikációja bizonyítja, hogy nemcsak a hivatásában elkötelezett színművész volt, hanem a világ megjavításán elmélkedő „társadalmi lény". Szenvedélyessége, publicisztikáiban is megjelenő kíméletlen kritikai hangvétele miatt persze sok ellensége is akadt. A hat elemit végzett színésznő szerelmi viszonyaival, különcségeivel, önmagával is kíméletlen, olykor zavarba ejtően őszinte írásaival maga szolgáltatott gyúanyagot a támadásokhoz. Ha kellett, a korabeli bulvár annak ellenére is „leparasztozta”, hogy nem csupán színészetével nyűgözte le kora publikumát, de csekély iskolázottsága ellenére folyamatosan művelte magát, négy nyelven beszélt, eredetiben olvasta Shakespeare-t, szakmai értekezései pedig egyetemi színvonalat képviselnek. A klasszikus színjátszás Nagyasszonya voltaképpen az önállóságot bátran vállaló modern kori nőtípus első, és mindjárt legmerészebb képviselője volt.
Vágólapra másolva!

Kreppfátyol, érdektárs, csillag az égről

Jászai Mari Szigligeti Ede igazgatása idején játssza el Antigoné szerepét. Az előadást megnézi Heinrich Laube színidirektor, az akkoriban Európa-szerte népszerű színésznővel, a bécsi Stadttheater csillagával, Helena Wewerkával.

Előadás után Szigligeti felajzva érkezik Jászai Mari öltözőjébe. A direktor elmondja, hogy az osztrák színésznő Jászai játékát látva vele is megosztotta felismerését:

Vagyis:

Jászai Mari utóbb mindig Szigligeti Edét említi, mint a korszak legideálisabb színidirektorát. Akivel azonban 1878 januárjában szívroham végez. Jászai Mari írja:

Jászai Mari, Cleopatra szerepében Forrás: MTI/Kőrösi Ida

Jászai Mari ifjúkori és érett asszonyszerepeinek javát a színházigazgatói pozícióját 1878-tól másfél évtizedig betöltő Paulay Ede direktorsága alatt játssza el. Igaz, a direktor eleinte parkoltatni próbálja, ám első felesége Gvozdanovics Júlia színésznő - aki ugyancsak a Nemzeti Színház tagja volt - 1880-ban bekövetkezett halála után megváltozik a kapcsolatuk.

Paulay olykor darabválasztásban, a szereposztás kapcsán is megfogadja Jászai Mari tanácsait.

Jászai színházban gondolkodik, olykor olyan kolléganőjének is „elintéz" egy annak való feladatot, akit nem kedvel.

Paulay Ede kapcsán Jászai Mari az emlékirataiban úgy fogalmaz:

Jászai Mari Paulay igazgatása alatt, 1881-ben játssza el - más emblematikus szerepei között - Shakespeare ritkán műsorra kerülő, Cimbelyne című darabjában Imogen szerepét. Erről írja kritikájában az esztéta Beöthy Zsolt, a Kisfaludy Társaság későbbi elnöke:

A kutyaütő és a láncdohányos

Paulay Ede tizenöt éves regnálását, 1894-es halálát követően kilenc direktor, illetve az őket is felügyelő, a kormány által megbízott intendáns mondhatja még el, hogy

rendelkezési joggal bírtak Jászai Mari pályája felett.

A színésznő legkevésbé gróf Keglevich Istvánt kedveli, aki már Paulay Ede vezetése alatt is betöltötte egy ideig az intendánsi posztot, majd 1898-ban újra visszatér a Nemzeti Színházhoz. Akkoriban a szakmai direktor gróf Festetics Andor, aki ugyan színész, de Jászai szerint kutyaütő. Keglevichről azt írja Jászai Mari:

A színésznőknek bizonyos délutánokon kötelező az intendánssal kártyázniuk, aki folyamatosan szivarozik. Amikor Jászai Mari egy nap bejelenti, hogy a torkát kaparó füst miatt többé nem vesz részt a partikban, az intendáns leveteti néhány előadását a következő heti műsorról.

– idézi később az esetet a színésznő. A törölt darabok között van Ibsen Borkmanja, amelyet részben Jászai Mari fordított. (A hat elemit végzett színésznő színészi pályafutásának korai szakaszában önszorgalomból tanult meg németül, angolul, franciául és olaszul. Sz. Á.).

Jászai Mari végül azért szerződik át 1900-ban, huszonhárom év tagság után a Vígszínházhoz, mert az intendáns a következő évadra negyedével csökkentett fizetést ajánl a számára.

Ábrándozik, míg a puhány kitöri a nyakát

- írja Jásza Mari vígszínházi évadáról.

A Vígszínház a szalondarabok, vígjátékok első számú műhelye. Jászai Mari azonban elsősorban tragika.

Ám a Vígszínház előadásai után is megesik, hogy a rajongói kifogják a lovakat a hintójából, s maguk húzzák a szekeret otthonáig. Akkoriban az Astoriánál felépült első Nemzeti Színház - a teátrummal egy tömböt alkotó - bérházában lakott, még a Nemzetitől való távozás után is. Sz.Á.)

Jászai Mari vígszínházi évada alatt sokat gondol a Nemzeti Színház 1892-es bécsi turnéjára, a '83-as berlini vendégfellépésére. A neves berlini esztéta, dr. Prof. Hofrath Wilhelm Lauser írta Medea alakítása kapcsán:

Az akkori osztrák, német színházi világ

legmeghatározóbb személyiségei vitték öltözőjébe a kosárnyi rózsacsokrokat.

(Londonban maga finanszírozta „tanulmányúton" járt, hogy láthassa az egyetlen, általa is csodált színésznőt, Ellen Terryt. Sz.Á.)

Franz Freiherr von Dingelstädt, a bécsi Burgtheater igazgatója azt tervezte: két évre Hannoverbe küldi Jászai Marit, hogy tökéletesítse a német kiejtését. Von Dingelstädt a nyelvi kurzus idejére annyi fizetést ajánlott a magyar színésznőnek, amennyi egy vezető osztrák színésznek jár, majd

megkapta volna a Burgtheater első számú sztárjának, Charlotte Wolternek járó gázsi összegét.

Jászai Mari nemet mondott. Vígszínházi évada alatt elmaradt nemzetközi karrierjén töpreng, miközben visszavágyik a Nemzeti Színházba. Vágya hamarosan beteljesül.

Az újságok Jászai Mari távozása után tűz alá veszik a Nemzeti Színház intendánsát és igazgatóját. Jászai Mari így ír erről:

Beöthy László 1900-ban lesz a Nemzeti Színház direktora. Az új direktor Rákosi Szidi fia, édesanyja akkoriban már a Nemzeti Színház örökös tagja, hamarosan pedig megindítja színi iskoláját, ahonnan olyan művészek kerülnek majd a pályára, mint például Makláry Zoltán, Gózon Gyula, Feleki Kamill, Fedák Sári, Lábas Juci, Honthy Hanna.

Beöthy László maga is jó szemű, jó ízlésű színházi ember, már addig két saját - elsősorban könnyű műfajú - teátrum alapítója. Beöthy azonnal visszahívja Jászai Marit a társulathoz, az

ő vezetése idején lesz a színésznő a Nemzeti Színház Örökös Tagja.

A gyűlölt Keglevich pedig Beöthy vezetése alatt kénytelen távozni az intendánsi posztról. Jászai Mari emlékirataiban azonban annyival tudja le Beöthy Lászlót, aki 1902-ig vezette a Nemzeti Színházat:

Tény, hogy a könnyebb műfajokban otthonos Beöthy Lászlónak

nem a Nemzeti Színház volt az igazi terepe.

Jászai Mari Medea szerepében Grillparzer színművében Forrás: MTI/Ráfael Csaba

„Nappali életemnek alig van története..."

Ami Jászai Mari privát életét illeti: Kassai Vidortól nehezen szakadt el, de

már Kolozsvárott csalta.

Előbb a marosvásárhelyi bírói szék elnökének, bizonyos Móga méltóságos úrnak fiával. Jászai Mari gyakorta volt vacsoravendége a színházbarát családnak a nyári turnékon. Jászai Mari a Móga fiú csókja kapcsán írja:

Fővárosba költözése előtt azonban már a majdani természettudóssal, Herman Ottóval került meghitt viszonyba, aki a városban működő Erdélyi Múzeumi Egylet preparátora volt.

Meg is kérte a férjezett színésznő kezét, aki igent mondott,

majd hamarosan, személyes búcsú nélkül - a Herman Ottótól kapott jegygyűrűt egy kurta levél kíséretében hagyta ott a férfi földszinti, múzeumi lakásának ablakpárkányán - Budapestre távozott. Ezt élete végéig szégyelli majd.

A Budapestre érkező Jászai Marit hamarosan „pajtások" csoportja veszi körül. Kassai Vidor is összebarátkozik velük budapesti vizitjein, miközben féltékeny is rájuk. Jászai Mari azt vallja emlékirataiban:

Az ifjú Hermann Antal, a kolozsvári etnográfus-irodalmár németre tanítja. A nyelvtanár Mihály József angolra. Dirner Gusztáv, a későbbi kiváló orvos útikönyvekből olvas fel. Feszty Árpád a képzőművészetbe vezeti be, egyben Jászai Mari több színpadi jelmezének tervezője. Bizonyos Láng Lajostól pedig etikettből kap leckéket. Utóbbi az egyetlen, aki nem akarja feleségül venni Jászai Marit. A többiek igen, és mind szerelmesek a színésznőbe.

Jászai Mari ezzel kapcsolatban azt írja:

Feszty Árpád kapcsán megjegyzi:

Jászai Mari ugyanakkor az egyhetes kapcsolatok idején éppen úgy el akarja hinni, hogy szerelmes, mint a Feszty Árpáddal való hosszabb együttlét esetében. Időskorában majd úgy összegez:

Fontosabb pajtások

Jászai Mari a Feszty Árpáddal folytatott nyolc éves viszonya alatt

időnként kiszerelmesedik a férfiból, majd ismét beleszeret.

Akkor éppen szereti - bár a festőművész barátjával, Justh Zsigmond író-drámaíróval is viszonyt folytat -, amikor Jókai Mór felesége, a színésznő Laborfalvi Róza „megszerzi" Feszty Árpádot unokája Jókai Róza férjéül. (Az unoka egyúttal Jókai Mór fogadott leánya. Sz.Á.)

Jászai Mari megszenvedi a veszteséget. Dühös Jókaira, akinek ő mutatta be Feszty Árpádot. Később így idézi az epizódot:

Jászai Mari 1887 decemberében találkozik a költő Reviczky Gyulával, aki rendes tagja a Petőfi Körnek, amelynek majd Jászai Mari is tiszteletbeli tagja lesz. A kapcsolatot

a harmincnyolc éves asszony kezdeményezi

a nála öt évvel fiatalabb Reviczkyvel, de a költő esik mély szerelembe. Egyebek között együtt fordítják le a már említett Ibsen-darabot, a Borkmant.

Reviczky kevésbé toleráns más pajtásokkal szemben, mint Feszty Árpád volt. Reviczky 1888 szeptemberében kegyetlen kritikát ír Jászai Mari Stuart Mária-alakításáról:

Hozzáteszi:

A tüdőbeteg költő

a ledorongolás után szerelmes levelet fogalmaz Jászainak,

majd hamarosan olaszországi szanatóriumba megy, Arcóba. A rengeteget levelező, cikkeket jegyző, alkotói túlélését az írásban megsejtő Jászai Mari egy sort sem ír válaszul, Reviczky hazatérése után mégis újra egymásra találnak.

Fél ével később a férfi újra szanatóriumba megy - ismét Arcóba -, ahonnan szerelmes verseket küld Jászainak, melyeket a lapok is közreadnak. Jászai Mari mindarra érzelmes, de nem szerelmes sorokkal válaszol a „drága gyermeknek." Amikor Reviczky hazatér, Jászai Mari elrejtőzik a férfi elől, annyit üzen: el kellett utaznia. A költő hamarosan Budapesten kerül kórházba, 1889. július 11-én meghal.

Jászai Mari a temetésére sem megy el.

Jászai Mari mint Medea Forrás: Wikimedia Commons/Strelisky Sándor

A költő azonban még a halála előtt próféciát mond: ha szerelme nem is jött el hozzá, mindig kap majd tőle virágot a sírjára. Jászai Mari a maga élete végéig el is helyez majd egy szál vörös rózsát Reviczky Gyula sírján, a férfi halálának évfordulóin.

Ám a találkozást már csak azért is kerülte, mert a költő második szanatóriumi tartózkodása alatt egy

székesfehérvári hotelszobában mélyítette az ismeretséget a tizenkilenc éves Szomory Dezsővel,

akinek sajátos stílusára már felfigyelt a szakma és a publikum. Jászai Mari 1889. augusztus 7-én Pünkösdfürdőről keltezett levélben sorolja az ifjú írónak mindazt, amit fontosnak érez felsorolni vele kapcsolatban - mégpedig az ifjú író egzaltált stílusában:

A románc nem tart sokáig.

Szomory Dezső a katonai szolgálat elől Párizsba menekül. Elutazása előtt megesküszik: élete legszebb színdarabját Jászai Marinak írja majd meg. 1906-ben tér haza, a következő évben tudatja Jászaival: hozzálátott az ígért darabnak. Mária Teréziáról szól, a címe: A nagyasszony. 1910-ben kerül a Nemzeti Színház színpadára.

Jászai Marit akkor már mindenki Nagyasszonynak nevezi.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!