Akit kislány korában mindenért vertek, meztelenre vetkőztetve, vizes kötéllel

Jászai Mari, színésznő, magyar színésznő, a Nemzeti Színház nagyasszonya, az egyik legnagyobb magyar tragika
Jászai Mari, Grillparzer: Medea című darabjában, 1904-ben. Jászai Mari színésznő, a magyar színházművészet kiemelkedő egyénisége, 1850. február 24-én született Ászáron. Meghalt 1926. október 5-én Budapesten. MTI Fotó: Reprodukció
Vágólapra másolva!
Jászai Mari a legnagyobb magyar tragika, akit már kortársai is a színházi szcéna nagyasszonyának neveztek, és az utókor is joggal helyezi a honi színháztörténet piedesztáljára. Pályája során mintegy háromszáz szerepet játszott el, egyebek között Antigonét, Elektrát, Kleopátrát, Sapphót, Medeát, Klytemnestrát, Kleopatrát, Lady Machbethet, Stuart Máriát. Sokan a deklamáló színjátszás utolsó nagy alakjának tartották, miközben a természetes stílus első képviselői is állították: archaizáló habitusával képes volt alkalmazkodni más stílusokhoz is, anélkül, hogy bármennyit feladott volna színészi személyiségéből. Mindemellett emlékiratai, számos publikációja bizonyítja, hogy nemcsak a hivatásában elkötelezett színművész volt, hanem a világ megjavításán elmélkedő „társadalmi lény". Szenvedélyessége, publicisztikáiban is megjelenő kíméletlen kritikai hangvétele miatt persze sok ellensége is akadt. A hat elemit végzett színésznő szerelmi viszonyaival, különcségeivel, önmagával is kíméletlen, olykor zavarba ejtően őszinte írásaival maga szolgáltatott gyúanyagot a támadásokhoz. Ha kellett, a korabeli bulvár annak ellenére is „leparasztozta”, hogy nem csupán színészetével nyűgözte le kora publikumát, de csekély iskolázottsága ellenére folyamatosan művelte magát, négy nyelven beszélt, eredetiben olvasta Shakespeare-t, szakmai értekezései pedig egyetemi színvonalat képviselnek. A klasszikus színjátszás Nagyasszonya voltaképpen az önállóságot bátran vállaló modern kori nőtípus első, és mindjárt legmerészebb képviselője volt.
Vágólapra másolva!

Az első szerelem

Jászai Mari 1908. szeptember 27-én ír levelet dr. Plesch Jánosnak, akit a rajeci gyógyfürdőben ismert meg, ahol

a színésznőnél huszonnyolc évvel fiatalabb doktor

magánpraxist folytatott. Idézet a levélből:

Jászai Mari, Medea szerepében Forrás: Wikimedia Commons

Az utolsó szerelem, s akikben nem lehet csalódni

Pleisch János megismerkedésük idején nyaranta Rajecben dogozik, évközben nyugat-európai magánklinikákon. Amikor távol van: Jászai Mari naplóbejegyzéseiből

egyszerre árad remény és rettegés.

Pleisch János 1913-ban a külhoni karriert választja. Jászai Mari ötezer koronát kér és kap a családjától. A színésznő állítása szerint ennyibe került az ifjú orvos protezsálása, bevezetése a társaságba.

Pleisch János 1917-ben veszi feleségül a milliomos német Gans család leányát. Berlinben telepszenek le. A család kiterjedt társasági kapcsolatokkal rendelkezik Európa-szerte. Pleischből kora legkeresettebb belgyógyásza lesz, barátai közé tartozik Albert Schweitzer, Bernard Shaw, Marlene Dietrich. Albert Einsteinnek sem csupán kezelőorvosa, de negyedszázadon át közeli barátja is lesz. (Levelezésüket a jeruzsálemi Albert Einstein Archívum őrzi. Sz.Á.)

Pleisch László klinikáját és Berlin melletti kastélyát uralkodó családok tagjai látogatják. Amikor a Scala előadására elfogyott az összes jegy, Toscanini a zenekar soraiban állíttat egy széket Pleisch János számára. Az orvos 1933-ban feleségével és három lányával Londonba menekül a Hitler-éra elől.
Pleisch János 1949-ben adja ki az önéletrajzát, Janos: The Story of a Doctor címmel.

Jászai Mariról is szót ejt benne, megjegyezve, hogy egykor szoros ismeretségbe került a legnagyobb magyar tragikával.

Azt is említi: Jászai Marinak köszönheti, hogy személyesen is megismerhette az agg Görgey Artúrt, akit Jászai Mari igen nagyra tartott. Jászai Mari szakításuk után jegyzi le: számára már csak két férfi van, akiben sosem csalódhat, s kiknek lénye fáklyaként mutat utat számára, amíg csak sorsa engedi.

Széchenyi István és Petőfi Sándor.

Stuart Mária szerepében Schiller drámájában Forrás: MTI/Ráfael Csaba

Két film, az első világháború kitörése

Jászai Mari írásaiban már fogantatása időszakát szimbolikusnak tartja.

Jászai Mari cikkeiben, naplójában, más írásaiban is kérlelhetetlenül Habsburg-ellenes. Ugyanakkor társadalomkritikai elemzéseiben

Ady Endrét idézően ostorozza szeretett nemzetét is,

illetve elsősorban a hatalmat gyakorló arisztokráciát. Tomboló, mégis koherens cikkben kéri ki magának, hogy a millenáris idején a kivégzett Batthyány Lajos leánya „émelyítő" beszédet mond, kifejezve benne Bécs iránti szeretetét.

Jászai Mari publicisztikáiban többször is felveti: az ország megérdemelné, hogy végpusztulás szélére sodródjék, de csak azért, hogy

kirostálódjék a felesleg.

Az első világháború kitörése azonban egyszerre megrémíti és felháborítja. Akkor írja naplójában:

Miközben a háború miatt háborog, megjelenik Színész és közönség című tanulmányfüzete, amelyben a

színészet lényegét igyekszik megfogalmazni.

Abban írja egyebek között:

Strobl Alajos szobra: Jászai Mari mint Medea Forrás: Wikimedia Commons

Színésznő a világháborúban

Miközben 1914 nyarán a Dunai Flottilla lőni kezdi Belgrádot, a szerbek pedig felrobbantják a zimonyi vasúti hidat, vagyis megnyílik a balkán front, Jászai Mari

kolozsvári kórházban lábadozik.

Miközben élete első filmszerepét alakította Kertész Mihály A tolonc című némafilmjében,

egy balesetben bordáját törte.

Sérüléséből felépülve visszatér Budapestre. Értékesíti a korábban 880 koronáért vásárolt nyakláncát, a befolyt összeget pedig felajánlja a katonák hozzátartozóinak.

A következő hetekben minden értéktárgyát pénzzé teszi,

a pénzt hasonló célokra fordítja. Mindenkit adakozásra buzdít, jobb módú ismerőseit személyes levelekkel ostromolja. A színésznő úgy véli: a pestiek tűrhetetlenül közömbösek. Naplójában írja:

A színésznő mindeközben

önmagát sanyargatja.

A földön alszik fűtetlen otthonában, mert mint azt lejegyzi:

Nemzeti színházi fizetése háromnegyedét is adakozásra fordítja. Lakásában ezerszám készíti az ajándékcsomagokat: cigaretta, fésű, notesz, levélpapír, szappan, cukorka.

1914 késő őszén eljátssza második - egyben utolsó - filmszerepét, Gertrudist az ugyancsak Kertész Mihály rendezte Bánk bán néma változatában. A munka mellett rendszeresen látogatja adományaival a kórházakat.

A háború alatt kétszáz alkalommal szavalóestet is tart a sebesülteknek. Egy kórházi fellépése előtt a kórház támogatói - előkelő hölgyek és urak – az első sorban kapnak helyet, miközben a sebesültek leghátul ácsorogtak. Jászai Mari azzal a feltétellel kezdi el az előadást, ha az első és a hátsó sorok helyet cserélnek.

Úgy lesz.

Jászai Mari 1915-ben elnyeri a Kisfaludy Társaság Greguss-díját, amelyet a társaság másodelnökének - az író Greguss Ágostonnak - tiszteletére hoztak létre, és hatévente adják át a legjobb művészeti teljesítmény jutalmazására.

Jászai Mari 1917-ben Ábánnét alakítja Kárpáthy Aurél és Vajda László Kőműves Kelemen című színjátékában, valamint Hunyady Jánosnét Herczeg Ferenc Árva László király című darabjában.

Színészi elfoglaltságai mellett aggodalommal figyeli a román hadba lépést. Félti Erdélyt, a székelységet. Nem is olyan régen, még keserű dühvel írta egy feljegyzésében, hogy Erdély joggal lett a románoké, mert az erdélyi földbirtokosok eladták nekik, ami ellen a magyar kormány semmit sem tett.

1917 októberében így ír a naplójában:

Jászai Mari Grillparzer: Medea című darabjában, 1904-ben Forrás: MTI/Mező Sándor

Színészete, színházelméleti munkái, tanári fellépése

Jászai Mari játékát áthatotta a pátosz. Deklarálva mondta a szövegeket, de egyszersmind „élte" is azokat. Időskorában azt vallja: a sallangjaként felrótt „koturnus", vagyis

a pátosz színjátszásának veleszületett tulajdonsága.

Jászai Mari elődjéről, Prielle Kornéliáról, és a nála ifjabb Márkus Emíliáról is sarkos véleménnyel volt, elismerte képességeiket, de többet írt hiányosságaikról. Külhonban is újraközölt,

magabiztos cikkekben bírálta meg olyan külhoni pályatársait is, mint Sarah Bernhart vagy Duse.

Márkus Emília ugyanakkor egy hajdani interjúban - előre bocsátva, hogy ismeri Jászai Mari vele kapcsolatos „erős kifejezéseit" - úgy fogalmazott:

Korabeli műítészek írásai is rendre arról szólnak: Jászai Mari a klasszikus darabokban tökéletesen illeszkedett a „természetesebb" játékú ifjabb színészekhez. Miközben ki is ragyogott közülük. Kárpáti Aurél szerint a természetesség hívei a valóságot akarták „színpadra vinni.

Jászai Mari az életet tekintette Shakespeare-i fordulatokkal átszőtt közegnek,

azokhoz illő indulatokkal, érzésekkel - utóbbi is lehet hiteles, egy zseni interpretálásában.

Jászai Mari, az egykori cselédlány színházról írt esszéi olykor - mint az Péchy Blanka majd idővel „felfedezi"a színésznőről írt könyvében - Sztanyiszlavszkijtól függetlenül - az orosz színházteremtőt, színészpedagógust megelőzve - fogalmazzák meg azt, amit Sztanyiszlavszkij is megfogalmaz. Jászai Mari azt írja például:

Sztanyiszlavszkij azt írja:

Szanyiszlavszkij sajnálattal teszi hozzá:

Jászai Mari a kivételek közé tartozik.

Örömmel mond igent, amikor még 1893-ban felkérik a Színiakadémia tanárának.

Azonban hat elemije miatt - amit egyes tanultabb kollégái keveslenek - már a kinevezési procedúrája is nehézkesen zárul le. Miközben „óravázlatai", pedagógiai értekezései máig hasznos forrásokként szolgálhatnak a színészképzéshez. Jászai Mari, megtapasztalva az akadémiai közeg légkörét,

egy év után távozik az intézménytől.

Nincs még vége, lapozzon!