Ha kitör a háború, nem tízkor, hanem tizenegykor kezdünk próbálni

Vágólapra másolva!
1981-ben született Kaposváron, és az ottani egyetem művészeti karán végzett 2006-ban. Pályakezdőként a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház tagja volt, majd a debreceni Csokonai Színházhoz szerződött. 2014-ben Vidnyánszky Attila hívta a Nemzeti Színházhoz, két éve pedig elnyerte a kaposvári Csiky Gergely Színház művészeti igazgatói posztját. Kazinczy-érmes, 2008-ban a Móricz Zsigmond Színházban Évad-díjjal, 2010-ben Államalapító-díjjal és Kelet-Magyarország nívódíjjal tüntették ki. Egy évre rá a Thália Alapítvány nívódíjával jutalmazták, 2013-ban pedig Thália nyakkendőt kapott. A Katona József drámaírói pályázat alkotói díjasa, Mensáros-díjas, a Magyar Művészeti Akadémia írói ösztöndíjasa, de a Thália Humorfesztivál különdíját is magáénak tudhatja. A Kaleidoszkóp nemzetközi VersFesztivál fődíja mellett 2017-ben Pintér Sándor belügyminiszter is elismerte munkásságát. Olt Tamással a társulati létforma megtermékenyítő erejéről, a fiatal generáció megszólításának lehetőségeiről, és arról is beszélgettem, hogy háború kitörése esetén mi az ideális próbakezdési időpont.
Vágólapra másolva!

Eltelt már néhány hónap a kaposvári Csiky Gergely Színház újbóli megnyitása óta, ami alkalmat adhat a visszatekintésre. Hogyan élték meg a Buborékok októberi premierjét?

Évek óta nem volt ekkora siker a kaposvári színházban. A zártkörű eseményt követően a nagyközönség és a bérleteseink számára is megnyitottuk a házat és bemutattuk Csiky Gergely színművét. Mindegyik előadáson legalább öt vagy hat nyíltszíni taps kísérte az előadást, nem is emlékszem, mikor láttam ilyen hosszú tapsrendet: már legalább háromszor vége volt, de a nézők még mindig visszahívták a színészeket. Mámoros pillanatokat éltünk át a társulattal együtt, felemelő érzés volt a kollégáimmal együtt a kaposvári deszkákon állni.

Olt Tamás Forrás: Csiky Gergely Színház

Az előadásban Morosán Demeter szerepalakját formálja meg. A megnyitó előtti, kétségtelenül sűrű időszakban hogyan tudta összeegyeztetni művészeti igazgatói teendőit és színészi munkáját? Miért vállalta el a szerepet?

Azért, mert Vidnyánszky Attila rábeszélt. Természetesen nem akarok abba a hibába esni, mint néhány kollégám, akik igazgatók lettek, majd azt vettük észre, hogy hirtelen mindent ők játszottak és rendeztek a színházukban. Több színművészt ajánlottam Attilának magam helyett, de egyre csak azt mondta, hogy miközben olvasta a darabot, engem látott a szerepben. Jól strukturált időbeosztással nincs olyan sokrétű feladat, amit ne lehetne megoldani. Morosán Demetert azért is szeretem, mert nem főszerep. Másrészt, így a csapattal együtt nem csupán a nézőtéren, hanem a színpadon is megélhettem a három éve várt szívmelengető érzést.

Hogyan fogadták az első bemutatókat?

A Buborékokra és a Padlásra is pillanatok alatt elkapkodták a jegyeket. Külön öröm számunkra, hogy bérletes nézőink is fokozott érdeklődést mutatnak az előadások iránt, ami nem volt mindig jellemző, az elmúlt időszakban azonban ezekre az estékre szinte már lehetetlen volt bejutni. Éppen ezért kitűztünk bérletszünetes előadásokat is, hogy minél többen láthassák, de ahogyan megjelentek az új időpontok, rögtön elfogytak a jegyek, ezért megkértem a társulatot, hogy vállalják: duplán játszanak majd egy-egy napon...

Melyek voltak a főbb koncepcionális sarokpontok, amelyek kapcsán fölépítették az évadot?

Dr. Fülöp Péter igazgató úrral célként tűztük ki, hogy kinyitjuk a házat, szélesebbre tárjuk a karunkat és a kapukat. Minden művészeti ágat bevonunk a működésünk keretei közé, kiállításokat, táncházat, népzenei klubot tervezünk, és folytatjuk a gyerekek számára létrehozott keltető programot is. Péter Fehér Euridiké igazgatóhelyettessel együtt már évekkel ezelőtt elindította jótékonysági gáláinkat, amely tavaly országos méretűvé vált. Az eseményeken a közönség „csikys” táskákat tölthet meg, amelyeket később rászoruló gyerekeknek szállítunk ki. Elindítottuk a színház nemzetközi programját, nemrég az Amerikai Egyesült Államokban jártunk, János vitéz túl az Óperencián című előadásunk pedig kifejezetten a diaszpórában élő magyar gyerekeknek készült, nemzeti identitástudatunkat is erősítve ezzel. Meghívást kaptunk a Partiumi Magyar Napokra, és jelenleg is tárgyalásokat folytatunk több külföldi színházzal és iskolával a lehetséges további együttműködésekről. Ami a művészeti koncepciót illeti, fontosnak tartom kiemelni, hogy mindenképpen társulatban, és nem produkciókban gondolkodom. Amikor egy színházvezető elsősorban szerzőkben vagy művekben, és nem a művészeiben gondolkodik, akkor óhatatlanul fölmerül a veszélye annak, hogy a túl sok vendégművész jelenlétéből fakadóan a saját társulatának tagjai úgy látják majd, hogy rájuk nincs is igazán szükség. Ilyenkor kedvetlenné válnak, az összetartó légkör pedig megszűnik. Véleményem szerint jó színházat csak erős társulattal lehet csinálni. A színész életkorára, szerepkörére keresek színdarabot, mert ha a színész boldog, akkor a néző és a fenntartó is az lesz. Több társulatnál, három színháznál voltam tag, és azokból a tapasztalatokból építkeztem, amelyek a különböző teátrumoknál értek. Megpróbálom átszűrni magamon az előbbieket, új horizontot húzni, és arra építeni. Nem jó színházat akarunk csinálni, hanem a legjobbat.

Olt Tamás Forrás: Csiky Gergely Színház

Melyek voltak azok a kérdések, amelyekre azonnal választ kellett adniuk?

A szerepköröket és a korosztályokat illetően hézagos volt a társulat, ezért nyolc új tagot szerződtettünk; többek között Krajcsi Nikolett, Mészáros Tibor, Szalma Tamás, Voith Ági, valamint négy frissen végzett színész érkezett hozzánk. Most olyan erős társulata van Kaposvárnak, hogy bármit ki lehet rá osztani, és ez nagyon fontos, mert közösségépítő, mentalitásformáló hatással is bír. Csodálatos érzés, amikor valamelyik kolléga a színpadon van a Buborékok alatt, és az egész társulat a takarásból figyeli a színésztársuk sikerét, és várják a közönség reakcióját. Ilyet már nagyon régen láttam. Ez mindenképpen árulkodik egy adott társulat szellemiségéről, akik nagyon hamar befogadták az új kollégákat. Mindezen túl, szerettem volna, ha ez a csapat igazi mestereket kap, ha olyan gondolkodókkal, színházcsinálókkal dolgozhat, akik jelentősen formálják a mai kor egyetemes színjátszását. David Doiasvili, a Grúz Nemzeti Színház főrendezője például az egész Kelet színházi világát meghatározza; Ilja Bocsarnikovsz, a MHAT moszkvai művészszínház akadémiájának rektorhelyettese és rendező tanára szintén teljesen más szemüveget és szemléletet ad a színháznak, mint amit megszoktunk. Csakúgy, mint Vidnyánszky Attila, Verebes István, valamint Keresztes Attila, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, Tompa Miklós Társulat művészeti igazgatója. Szerencsésnek tartom magam, mert a gimnázium elvégzése után alkalmam nyílt a nizzai színművészeti egyetemen tanulni, és az ottani tapasztalatok gazdagították a színházi látásmódom.

A Tüskevár főpróbája a Csiky Gergely Színházban Forrás: Csiky Gergely Színház

Milyen többletet nyújtottak franciaországi tanulmányai?

Elsősorban azt, hogy a saját bőrömön éreztem a kultúrájukat. Különleges nemzeti és nemzetiségi léttel élnek. A tenger, és a hegyek közelsége és természetessége meghatározza a szabad világlátásukat, és ez képessé tett arra, hogy amikor hazajöttem, egy adott kérdést több nézőpontból is megvizsgáljak. A nizzai élmények nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy valóban nemzetközi színházat csináljunk és megismerjük más népek kultúráját is. Korábban Babarczy Lászlótól ugyan sokat tanultam a régi kaposvári kisreál színjátszásról, de meghatározó állomás volt a pályámon, amikor Debrecenben találkoztam Vidnyánszky Attilával. Az általa képviselt színházi iskolát korábban nem ismertem, lenyűgözött a Debrecenben látott költői színház. Csodaszámba ment, hogy Attila akkor már többek között Andrzej Bubiennel, Silviu Purcaretével és Viktor Rizsakovval dolgozott, óriási dolog volt, hogy a világszínvonalú alkotók rendezést vállaltak egy hazai vidéki színházban.

Korábban három színháznak is társulati tagja volt. Miben segítették az eltérő társulati létformák művészeti igazgatói programja megfogalmazásában?

A Móricz Zsigmond Színház kedves fészek volt, ahonnan nagyszerűen kirepülhettünk. Tasnádi Csaba az egyetemi osztályunkból ötünket szerződtetett a színházhoz. Úgy gondolta, hogy ez a gesztus erős vérfrissítést adhat egy vidéki színháznak, ahol a színész éjjel-nappal dolgozik, a színészház és a színház közötti útvonalról nem igazán tér le, de hová is menne, hiszen este hét órakor minden bezár. Számított arra, hogy mi, fiatalok felhúzzuk majd a színházon belül kialakuló társasági életet, hiszen egy társulat hangulata, kedélye és a kollektív büszkeség érzete meghatározó, és ezt csak erősítheti egy fiatal csapat, amelyik energiát, kedvet, életerőt, ambíciót visz a falak közé. Amikor odaszerződtünk, nem ajánlott konkrét szerepeket, csupán annyit ígért, hogy sokat fogunk dolgozni, sokféle műfajban. Akkor mutatták be az első rendezésemet is. A kiírt próbák és előadások után, éjszakánként nekiálltunk próbálni, és amikor megmutattuk Csabának az előadást, műsorra tűzte. Nem is tudom elképzelni, hogy egy fiatal színész ne vidéken kezdje pályáját, hiszen az a műfaji sokszínűség, amivel találkozik, kitűnő alapot jelenthet a későbbi szakmai építkezéshez. A debreceni Csokonai Színházból teljesen más színházi iskolát, a nemzetköziséget, a nyitottságot és a bátor színházi szemléletet hoztam magammal.

A Tüskevár főpróbája a Csiky Gergely Színházban Forrás: Csiky Gergely Színház

Ahogyan elkerült a Csokonai Színházba, némely vélemény szerint lényegesen „rosszabb színésszé” vált.

Idővel megtanultam, hogy mit és hogyan olvassak. Nem mindegy, hogy ki, mit, hová és mikor ír. Engem annyira nem zavar, ha a kezembe veszek egy lapot, és nem túl hízelgő véleményeket olvasok példának okáért a Csikyről, hiszen pontosan tudom, hogy mi motiválja a szerzőt, és annak semmi köze a szakmaisághoz. De ugyanezt a cikket a színésztársaim is olvassák. A színész olyan az előadás után, mint a szentmise után a koldus. Várja az elismerést, és amikor megjelenik néhány odavetett mondat, akkor néhány percre elkeseredik. Persze, amikor egy kritika szerint erőltetett, vagy lapos az előadás, majd a közönség állva tapsol, miután egy halom nyíltszínivel kísérte azt, akkor a színészben is helyrebillen kicsit a dolog. Kétféle kritika van: az egyik a színházért, a másik a színház ellen szól.

A koronavírus-járvány kitöréséig színészként estéről estére láthatta a nagyközönség, rendezéseivel is találkozhattak a nézők, de évek óta bemutatják színműveit is, nagy sikerrel. Mitől lehet izgalmas a jelenkori színház a fiataloknak?

Úgy gondolom, hogy a fiatalok megszólítását illetően választhatunk nehezebb és könnyebb utat is. Én az előbbire voksolok, hiszen szeretném elgondolkodtatni a fiatalabb korosztályt. Nyíregyházáról kértek meg, hogy az Országos Bűnmegelőzési Tanáccsal együtt hozzunk létre egy bűnmegelőzési musicalt, amiben szabad kezet kaptam. Létrejött egy musical pamflet, három kis egyfelvonásos pici színdarab, amit két szemszögből játszottunk el. Az egyik a főszereplő szubjektívebb élményeit, a másik pedig azt tárta a fiatalok elé, ahogyan az esemény „valójában" megtörtént. Elértük, hogy nem kellett kioktatni a diákokat, mindemellett pedig szórakoztató is volt, és végül önmaguktól felismerték, hogy mit nem ajánlott elkövetniük. A fiatalokkal kapcsolatban azt gondolom, hogy nem a felszínt kell kapargatnunk sekélyes nyelvezettel. A mi dolgunk az, hogy emeltebb kulturális szintet képviseljünk. Nem azzal kerülünk közelebb hozzájuk, ha trendi, menő szlenggel, vagy a trágársággal próbálkozunk. Úgy szólhatunk a nyelvükön, ha megfogjuk azt az érdeklődési kört, ami meghatározza a mindennapjaikat.

A Tüskevár főpróbája a Csiky Gergely Színházban Forrás: Csiky Gergely Színház

Ha már a mindennapokat említette: hogyan válaszolt a Csiky Gergely Színház a koronavírus-járvány terjedésére?

Bár a kultúra prioritását illetően a közismert churchilli gondolatokat tartom szem előtt, a veszélyhelyzet kihirdetését követően bezártuk kapunkat a közönségünk előtt. A színházi művészi munka a színház épületén belül sajnos most nem tud a szokott formában megvalósulni, de mindenképpen megpróbáljuk optimálisan kitölteni a rendelkezésünkre álló időt. A próbák a veszélyhelyzet kihirdetése után egy héten keresztül zökkenőmentesen zajlottak, de meg kellett hoznunk egy döntést, hiszen éppen egy külföldi rendezővel dolgoztunk együtt, így őt elengedtük a hazájába, a jelenlegi művészi munkafolyamatot pedig átcsoportosítottuk a színház falain kívülre. A társulat nagy része otthonában folytatja tovább napi tevékenységét, amelynek része maradt a művészi munka is. Online tartalmakat gyártunk, és segítségükkel tartjuk a kapcsolatot a nézőinkkel. Elindult Erkélyből páholy című sorozatunk is, amivel a színházat kivisszük az utcákra és a terekre, felszólítva nézőinket, hogy az ablakokból és erkélyekről élvezzék a produkciót, varrodánk pedig maszkokat készít. A járvány miatt az élet nem áll meg, a színház továbbra is képviseli önmagát. A cél közös, hiszen együtt, társulatként kell túllendülnünk ezen az időszakon, még akkor is, ha fizikailag messze vagyunk egymástól. Jelenleg mindenki a saját maga területén is, és azt meghaladva is közösen megpróbál helytállni. A hasonlóan embert próbáló helyzetek nem ismeretlenek számomra: évekkel ezelőtt, az orosz-ukrán konfliktus idején a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színházban rendeztem, és esténként nem tudtuk, hogy másnap reggel mire ébredünk. Éppen ezért a megbeszéléseinken rendre szóba került, hogy ha a következő napon sem történik semmi, akkor szokás szerint délelőtt tíz órakor kezdjük a próbát. Mire egy kollégám megkérdezte:
- És ha kitör a háború?
- Akkor tizenegykor - válaszoltuk ösztönösen.