Schell Judit útja díjugratástól a versenytáncon át - Schell Juditig

Jászai-díjas, érdemes művész. Versenytáncosnak készült, de mert a debreceni drámatagozatos középiskolai osztályának többsége színésznek jelentkezett, maga is megpróbálkozott a Színművészeti Főiskolával. Azonnal bekerült Horvai István osztályába, aki egy évet adott arra, hogy szóban is olyan szintre jusson, ahol mozgásban tartott. Schell Judit diplomázva már édesanya volt, ugyanakkor már a húszas éveiben korosztálya egyik meghatározó színészének számított, és azóta is kiemelkedő alakításokat nyújt a színházi műfajok mindegyikében. Két éve vezetői pozícióban is próbára teheti magát, miután elvállalta a Thália Színház művészeti vezetői posztját. A széles palettáról dolgozó művész egyebek közt elmeséli: akkor búcsúzott el első teátrumától, a Radnóti Színháztól, amikor eszébe jutott, hogy a nagy mozdulatlanságban unalmassá válhat. Utóbb bő évtizedet töltött a Nemzeti Színháznál, ahol ugyancsak főszerepek sorát játszotta, bár időközben háromgyermekes édesanya lett. Schell Judit úgy véli, hogy a legjobb szülő a nyugodt szülő, mely nyugalmat a terápiaként alkalmazott hivatása is segít biztosítani.

Diplomázva mégis szerződtette a Radnóti Miklós Színház, a „menő" fővárosi művészszínházak egyike.

Horvai István körbetelefonálta az érdekemben a színházigazgatókat. Valló Péter, a Radnóti főrendezője vette a fáradságot, és megnézett egy vizsgában. Negyven fokos lázzal ugrottam be egy még nálam is rosszabb állapotban lévő hallgatótársam helyett a Montmartre-i ibolyába, alig volt hangom, de Valló mégis meglátott bennem valamit.

Pályakezdőként lett elvált asszony. Az is tudható, hogy egyedülálló anyaként tizennyolcezer forint volt a fizetése, az albérletért harmincötezret fizetett. Ilyen helyzetben mi a megfelelő életstratégia?

Nem megfelelő, de szükségszerű a számlák kissé késleltetett befizetése. De a sors, illetve Horváth Ádám megsegített, amikor szerepet kaptam a Szomszédokban, amivel némileg egyensúlyba kerültem egzisztenciálisan. Egyéb pluszmunkákat nem nagyon vállalhattam, hiszen velem volt a kisfiam, Lackó. A szüleim nem tudtak rá vigyázni, mert vidéken éltek.

Lackó sok időt töltött a színházi öltözőjében?

Nem. Az esték állandó otthoni szereplője volt a bébiszitter, napközben pedig Lackó bölcsödébe, majd óvodába járt.

Fotó: Csudai Sándor - Origo

A radnótis évek elején fogalmazódott meg önben, hogy miért is jó ez a hivatás, amibe „belekerült"?

Az még ma sem fogalmazódott meg.

Viccel?

Részben. Az elején nagyon sokat tanultam a szakmáról Valló Pétertől és a radnótis kollégáktól. Ezt a pályát – ahogy bármi mást is - csak úgy érdemes csinálni, ha közben jól érzi magát az ember. Én egy idő után elkezdtem magam jól érezni a színpadon, kényelem- és otthonérzetben gyakoroltam a hivatást. Ami fontos dolgokat adott, terápiás hatással járt. Erősített női létemben, segített megoldani, feldolgozni a problémáimat. A színpadi munka közben sok mindent ki tudtam beszélni magamból a szerepek által, ahogy egy festő festi ki magából, vagy egy zeneszerző transzponálja hangjegyekké az örömét, bánatát.

Hol van ebben a történetben a közönség?

A nézőtéren, ahonnan figyelheti a gyógyulás folyamatát, miközben ő maga is gyógyulhat.

Fotó: Csudai Sándor - Origo

Nyolc év után szerződött át Jordán Tamás hívására a Radnótiból az induló új Nemzeti Színházhoz. Miközben a Nagymező utcai színháznál szinte kényeztették a jobbnál jobb szerepekkel. Miért lett abból elege?

Nem abból lett elegem. Fiatal voltam, úgy éreztem, új tapasztalatok kellenek. Nem akartam unalmassá válni. Amikor Jordán Tamás megkeresett, akkor már megfogalmazódott bennem, hogy menni kellene. Már azelőtt is, hogy Marton László meg elhívott volna a Vígszínházhoz. A Nemzetit választottam, az újdonsága miatt.

A Radnótit igazgató Bálint András nagyon nekikeseredett a távozása miatt?

Megértett. Ő is azt gondolta, hogy ennyi év után egészséges, ha az ember szakmai változásra vágyik.

Nemzetis korszakának melyek voltak a legfontosabb előadásai?

A 2004-ben Mohácsi János rendezésében bemutatott Sárga liliom, a következő évben az Ács János által színre vitt Boldogtalanok, a 2007-es Hermelin, amit Balikó Tamás jegyzett rendezőként. Fontos volt a 2010-es Három nővér Andrei Serban rendezésében, és ugyancsak abban az évadban a Bezerédi Zoltán által megrendezett Úri muri. Valójában az első öt évben voltam intenzívebben jelen, mert Jordán Tamás távozása idején született a fiam, Boldizsár, Alföldi távozása idején érkezett a kislányom, Borika.

Fotó: Csudai Sándor - Origo

A Boldogtalanok bemutatása előtti évben elnyerte a Csak szex és más semmi című filmben nyújtott alakításáért a Monte-Carlói Filmfesztiválon a legjobb női alakítás díját. Nem vehette át, mert éppen játszott. Mit?

A Csongor és Tündét. Én voltam Ilma, Tünde szolgálója.

Fájt, hogy nem lehetett ott Monte-Carlóban?

Nagyon. Úgy mondtam Ilma szövegét, hogy közben az járt a fejemben: éppen most mennék átvenni a díjat. Aztán siettem haza, gyorsan ágyba bújtam, mielőbb le akartam zárni azt a napot.

A díj hogyan került Magyarországra? Ki adta át végül?

Futárral vagy postán érkezhetett. A film producere, Kálomista Gábor adta oda az irodájában. Éppen bent volt nála a sofőrje, kértem, hogy legalább ők ketten tapsoljanak. Megtették, meghajoltam.

Fotó: Csudai Sándor - Origo

Nevetve idézte, az jó. Kálomista Gábor ma már igazgatója is a Thália Színházban. Egy évaddal még Vidnyánszky Attila érkezése előtt szerződött át a Thália Színházhoz. Miért?

Vidnyánszky Attila nevében nem nyilatkozhatom, de talán elfértem volna a társulatában, bennem sem lett volna ellenállás. Csakhogy már korábban is játszottam a Tháliában az Esküvőtől válóperig című darabban. Kálomista Gábor pedig felajánlotta, hogy szerződjek hozzájuk.

2013-ban Csányi Sándor lett a Thália Színház művészeti vezetője. Ön akkoriban nyilatkozta: színészként semmiképpen nem vállalna ilyen feladatot. Csányi Sándor 2018-ban leköszönt a posztról, amelyet ön vett át.

Sosem tudhatjuk, hogy mit hoz az élet. Amikor felkértek a művészeti vezetésre, adtam magamnak három napot, átgondoltam a dolgot, és igent mondtam. Két évad után elmondhatom, hogy bár vannak sűrűbb, hajszásabb időszakok, alapvetően élvezem a pozícióval járó munkát. Amikor elvállaltam, eldöntöttem: olyan színházat szeretnék, ahol jó előadások vannak, a színészek megbecsülik egymást, jól érzik magukat. Leegyszerűsítve, az a dolgom, hogy vigyázzak mindarra, ami a Thália Színházban értéket jelent.

Fotó: Csudai Sándor - Origo

Nőként ez könnyebb, nehezebb, vagy ez a szempont indifferens?

Manapság már nem okoz nagy meglepetést, ha egy nő kerül vezetői posztra. De hogy ki mit gondol erről magában, az függ a neveltetéstől, a szülő-gyerek kapcsolattól, sok más tényezőtől. A megítélés szempontjából az sem mindegy persze, hogy egy vezető mit talál fontosnak. A saját érdekeit helyezi előtérbe vagy a közösségét? Ez pedig személyfüggő, nem az számít, nő vagy férfi az illető. Én nem érzékelem, hogy megváltoztak volna velem szemben a kollégáim. Mert nem is a pozícióban rejlő hatalmi lehetőség vonzott, hanem az azzal járó kreatív feladatok.

Olvastam, hogy Lackó fia már kamaszként csodálkozott rá arra, hogy az édesanyja napközben is bejár a színházba – annyira távol estek tőle a színházi létezés olyan részletkérdései, mint például a délelőtti próbák. Tudatosan nevelte így?

Nem terhelem a gyerekeimet a szakmám részleteivel, az időbeosztásom kérdéseivel. Ahogy arra sem kötelezem őket, hogy megnézzenek a színpadon. Ráadásul, ami a tizenkét éves Boldizsárt és a hét éves Borit illeti, nem is játszom olyan darabokban, amelyek nekik valóak lennének. De azért ez nem ilyen egyszerű. Boldizsár szeretett volna már színházban játszani, lett is volna lehetőség maga korú szerepet alakítania az Alul semmiben. De végül úgy döntöttünk az apjával, hogy inkább ne legyen gyerekszínész. Meg is értette, és inkább az egyik osztálytársát hívtam el játszani.

Fotó: Csudai Sándor - Origo

Azért ez kemény.

Igen, azt Boldizsárnak is fel kellett dolgoznia. Segítette benne a sport, ahogy a zongoraórák is lekötik.

Legidősebb fia mivel foglalkozik?

A huszonöt éves Lackó most egy forgatáson dolgozik, bár elsősorban a design érdekli, és különböző találmányai is vannak.

Borival mi a helyzet?

Nagyon szépen mozog, ha a művészet érdekli majd, akkor esetében elsősorban a tánc jöhet szóba. Szülőként fontosnak tartom a mozgást, ahogy azt is, hogy legyen értelmes elfoglaltságuk az iskolán túl is. Biztos, hogy némileg intenzívebben szabályozom őket, mint ahogy velem tették a szüleim. Amúgy a hétvégéken nehezebb szabályozni őket, elérni, hogy kimozduljanak otthonról, és részt vegyenek valami értelmes, családnak való programon. Ahhoz pléhpofa kell, végtelen türelem. Ám amikor már ott vannak, akkor mindig élvezik.

Fotó: Csudai Sándor - Origo

Gyakran tapasztalom: a leghitelesebb művészeket gyakran jellemzi civil józanság a hétköznapokban. Jól látom, vagy valamit félrenézek?

Én nem érzem úgy, hogy a színpadon kívüli helyzetekben is el kellene játszanom a színészt.

Színészként, művészeti vezetőként mi most a legizgalmasabb szakmai történés az életében?

A Thália Színház második rekonstrukciós szakaszában adtuk át új játszóhelyünket, a Télikertet, amely a volt Mikroszkóp Színpad, illetve az egykori Rátkai Klub helyiségeiből lett kialakítva. Már ez is izgalmas. Az ott színre került Brend Róza című Bernard Hauptmann-előadás ugyancsak, amelyet Tarnóczi Jakab rendezett. A nagyszínpadon Valló Péter vitte színre vendégként Michael Frayn A legszebb férfikor című darabját. Jó volt újra hallani a mondatait; örültem, hogy ismét színész, rendező viszonyba kerültem vele.

A Thália elsősorban a minőségi szórakoztatásra koncentrál, de a Télikert arra is lehetőséget ad, hogy adott esetben újra klasszikus darabokban játsszon. Szakmailag tökéletes helyzet. Mi jöhet még?

Mindenre nyitott vagyok. Nagy a világ, jó lenne bejárni.