Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Honthy Hanna 1945. július 12-én lép fel újra, mégpedig a zuglói Nemzeti Sportcsarnok „népvarietéjében". Halász Rudolf—Lőrinczi Pál Rántott csirke című zenés revüjében játszik. Partnerei: Csortos Gyula, Dajka Margit, Sárdy János, Tolnay Klári, Bordy Bella, Ráday Imre, Rátonyi Róbert, Latabár Kálmán, Alfonso.
Decemberben a Fényes Szabolcs vezette Operettszínházban felújítják a Sybillt.
Címszereplője Karády Katalin, a nagyhercegnét Honthy Hanna alakítja.
Dől a publikum, a díva és a primadonna a színfalak mögött harmóniában van.
Honthy Hanna operettszínházi feladatai mellett magánszínházakban is fellép, főként zenés szerepekben. Túl van az ötvenen, tizenöt évvel látszik fiatalabbnak a koránál. Pályakezdő kora óta minden reggel tornázik, tánctréningekre, uszodába jár. (Az ostrom alatt az uszoda és a tánctréning kimaradt.)
A kilencszáznegyvenes évek végén azonban maga is érzi: változtatni kellene a szerepkörén. 1949-ben a színházak államosításának évében a pártkáder, ugyanakkor jó színházi szakember Gáspár Margit váltja az Operettszínház élén Fényes Szabolcsot. Az új direktrisz nem tekinti a letűnt rendszer idejétmúlt figuráinak a színház olyan művészeit, mint Latabár Kálmán, Feleki Kamill, vagy Honthy Hanna. Keresi számukra a kondíciójukhoz legmegfelelőbb szerepet.
Honthy Hannát szerető gondossággal tereli át az idősödő asszony szerepkörébe. Felerősíti iróniáját.
Honthy Hanna a különböző „mama" szerepeiben mind több lesz az olyan gesztus, amelyben megidézi a hajdani nagy és ifjú primadonnát.
A humor nyelvén jelezve – egyedi mimikával, gesztusokkal -, hogy a primadonna még ma is nagy és jelenvaló, csak tudja, hogy már nem ifjú.
Honthy Hanna operettszerepeiben már nem csupán a darabhoz fűz „glosszaszerű kikacsintásokat", hanem önmagát, elmúlt ifjúságát is derűvel kommentálja. 1950-ben érdemes művész, 1953-ban kiváló művész lesz. 1953-ban megkapja a Kossuth-díjat is.
Gáspár Margit igazgatásának idején Honthy Hanna a Csárdáskirálynő Cecíliájaként aratja legnagyobb sikerét, a darab 1600 előadást ér meg.
Kővári Orsolya színházi magazinban szólaltatta meg az egykori előadás rendezőjét, Szinetár Miklóst, aki az 1954-es színrevitelkor csupán huszonkét éves volt. Szinetár Miklós többek között elmondta:
Szerettem Hannát, nem volt konfliktusunk. Valószínűleg azért találtunk egymásra, mert mindketten másképp láttuk az operettet, mint akkoriban a szakma túlnyomó része. Nem valamiféle édes, kedves, aranyos, cukros vendéglátó-ipari szórakoztatóműsornak, hanem egy zseniális műfajnak, amely furcsa, pimasz, pikáns, arisztokratikus és plebejus egyszerre. Ennek megfelelően Hanna sem a magyar primadonnatradíciót követte: nem volt »jaj, de kedves, jaj, de szép, jaj, de aranyos, jaj, de édes«. Fanyar, ironikus, fölényes arcot mutatott, és nem hízelgett, hanem hízelegtetett. A »klasszikus« operettben a primadonna a közönség lába elé borul, ő elintézte, hogy az ő lábai elé boruljanak. Ismerte a színpad valamennyi trükkjét, ami nagyon fontos ebben a szakmában. Mindemellett olyan szuggesztivitás, olyan magabiztosság áradt belőle, hogy senki nem tudott neki ellenállni. Azt hiszem, volt a lényében valami Thomas Mann Mario és a varázslójának Cipollájából. Ha egyik-másik színésztársa harcba keveredett vele, egészen biztosan Hanna került ki győztesen. Őstehetsége, precizitása és felkészültsége mellett óriási szerencséje volt, hogy Gáspár Margit, ez a rendkívüli, reneszánsz személyiség a színház alappilléreként kezelte.
Gáspár Margit 1957-ben átadta a helyét a visszatérő Fényes Szabolcsnak, aki három évig vezette a teátrumot. Honthy Hanna további két direktor működését is megtapasztalja, már nyugdíjasként.
Az 1970-es évekig számtalan operettet csak a kedvéért mutatnak be.
1964-ben játssza el Csiky Gergely A nagymama című darabjának címszerepét. Molnár Gál Péter a Népszabadság recenziójában idézi meg az előadás egyik jelenetét:
Honthy Hanna hangváltásai briliánsak. A Nagymama második felvonásának végén, amikor örömében rajong, égre emeli a szemét, mosolya szinte üdvözült, és boldogságában – mivel megoldotta az ifjú szerelmesek minden gondját – el-elhal a hangja, akkor egyszer csak felcsattan erélyesen és markotányosan: »Mit akarsz? Mit támogatsz? Nincs szükségem rá, fiatal vagyok!« és kiront a színpadról."
Molnár Gál hozzáteszi:
Igaza van. Fiatal.
A nagymama bemutatójának idején 71. évében jár.
Honthy Hanna idősödve sokszor kerül csínybe – elsősorban színházi emberekkel.
Szirtes György, aki 1950-től volt az Operettszínház gazdasági igazgatója, Kővári Orsolyának mesélt erről:
Hanna tökéletesen tisztában volt zsenialitása értékével, tudta, mit képvisel és mennyire fontos a színház számára. Ehhez a hatalomhoz szabta igényeit. Nagy művész és civilben óriási ripacs lévén - alaposan rájátszott a kis konfliktusokra - képes volt előadni a primadonnát a gazdasági irodában is. Ezt vegyünk, azt vegyünk, a kocsi álljon rendelkezésére. Ezek olyan pluszköltségek voltak, melyeket egy állami színház nem tudott kigazdálkodni. Gyakran összevesztünk, úgy viharzott ki a szobámból, hogy azt hittem, soha többé nem áll velem szóba, de estére már nyoma sem volt a haragnak.
A hatvanas évektől Honthy Hanna legközelebbi barátnője Soós Szabó Edit sanzonénekes, a galérialapító és művészetpártoló Koller György felesége.
Soós Szabó Edit így nyilatkozott Honthy Hanna kiállhatatlanságáról:
Hanna utálatossága abból fakadt, hogy mindent komolyan vett. A világvégi haknik borzalmas állapotban lévő művelődési házaiba is három ruhát hozott magával, és annyit ismételt, amennyit csak kívántak. Mi – hozzá képest »kis senkik« – alig vártuk, hogy ledaráljuk a műsort, és mielőbb elinduljunk haza. A vidéki közönség úgy fogadta, mint egy szentet. Előfordult, hogy ott sorakoztak a gyerekekkel a bejáratnál: »Tessék rátenni a kezét! Tessék megáldani!« Nem vicc, valóban megtörtént. Ő nem engedte meg magának, hogy ne legyen tökéletes, és ugyanezt a fegyelmezettséget követelte a karmestertől, a rendezőtől, a díszletestől, az öltöztetőtől, a takarítónőtől. Ilyen ember kevés van, ezért állandóan összeütközései voltak.
Honthy Hanna harmadik férjét, Rácz Lászlót már 1958-ban elviszi egy betegség.
A színésznőnek attól kezdve csak a színház marad.
Honthy Hanna A nagymama bemutatója után úgy dönt: pótolja, amit ifjúságában elmulasztott, bejárja Európát. Turistaként tervezi utazását, ám híre megy, hogy mire készül. Impresszáriók keresik, telt házak előtt lép fel operett-összeállításával Romániában, Olaszországban, Ausztriában, Svájcban, Franciaországban, Svédországban, Angliában.
Az emigráns magyarok hírét keltik, a közönség soraiban sok a született külhoni.
Hazatérése után folytatja fellépéseit a műsoron tartott Csárdáskirálynő Cecíliájaként.
Vidéki fellépéseket is vállal, hazafelé hajnalig kártyázik a műszakkal, zenészekkel, kollégákkal a mikrobuszban.
Díjai után tisztes nyugdíja van, nem a pénzre hajt, a kultúrházak közönsége éppen úgy vonzza, mint az Operettszínház publikuma.
1969-ben az Amerikai Egyesült Államok és Kanada nagyvárosait turnézza végig. A hetvenhat éves primadonna több száz, olykor ezres nézőterű színházakat tölt meg.
Egy kanadai impresszárió több éves, csillagászati összeget tartalmazó szerződéssel kínálja meg. Mosolyogva hárítja.
Hazatérve reggel torna, táncóra, uszoda. Játssza tovább Cecíliát, járja a honi városokat, falvakat a truppal.
Ha barát látogatja a Deres utcai házában, akkor lekiált az emeletről:
Csak gyere fel!
Az új vizitálót megvárakoztatja a hallban, majd felbukkan a helység felett körbefutó karzaton, elhalad a lépcsőig, lelép néhány fokot, megáll, várja, hogy felmenjenek hozzá.
Játszik otthon is.
Nyolcvanadik születésnapját a Csárdáskirálynővel ünnepli az Operettszínház. Amikor színre lép az első felvonásban, a közönség tombolása csaknem szétveti a színház falait.
Mégis vannak, akik úgy hiszik: a primadonna ereje, élete sem futhat örökké a végtelennel párhuzamosan.
A Csárdáskirálynő lekerül a műsorról, s a haknik is ritkulnak.
Honthy Hanna összesen öt filmben látható. Egy a harmincas években készült, egy a negyvenesekben, kettő az ötvenesekben. Az utolsó nyolcvanegy éves korában készül el, Gazdag Gyula rendezése, a Bástyasétány 74'.
A forgatókönyv szerint Honthy Hanna a testet öltött múlt.
Volgai hajóvontatók húzzák hintaját a jelenet helyszínére. Hintójából kiszállva strucctollakkal, szőke loknikkal, talpig tüllben sétál végig a szeméttelep futószalagja mellett sorfalat álló munkásfiatalok előtt. Közben szegfűket osztogat az utókor képviselőinek, akik borzadállyal szemlélik.
Igazít egyet florentin kalapján, majd – búcsúzva az utókortól - elénekli Bródy Tamás és Rákosi Tamás Altatódalát. „Jó éjszakát, drágám!/ A hold fenn az égen jár,/ Jó gyermek ilyenkor alszik már,/ Úgy ám/ Nem is tudod, drágám,/ Hogy itt minden érted van,/ Mire felnősz, élhetsz boldogan,/ Úgy ám./ Neked épül,/ Neked szépül,/ Születik most egy új világ./ Sok ezer dolgos kéz vigyáz rád,/ Szép jó éjszakát!"
A dal még a kommunisták hatalomra kerülése előtt íródott, Karády Katalinnak. A rendező víziójában kap metaforikus tartalmat.
Honthy Hanna egyetlen kikötéssel vállalja a filmes feladatot: délelőtt nem kezdődhet el a felvétel. Nyolcra házához rendeli a filmgyári fodrászt, tízre a sminkest, tizenkettőre érte jön a kocsi. A szeméttelepen a számára kikészített fotel mellett állva várja jelenetét, nehogy meggyűrődjön a jelmeze.
A munkásfiatalnak kivezényelt színművészeti főiskolások elbűvölve lesik.
Honthy Hanna utolsó évei a Deres úti villában telnek.
Esténként szertartásosan végigjárja a házat, ellenőrzi, hogy zárva vannak-e az ablakszárnyak, leereszti az esslingeni redőnyöket, elreteszeli a házmesterék lakrészéhez vezető ajtót, kétszer fordít a kulcson a hallba nyíló főbejáraton.
Egy mellékajtón kimegy a kertbe, a mellékajtó pótkulcsát elrejti egy muskátlis cserépbe, ahonnan a reggel érkező bejárónő veszi majd ki. A mellékajtón visszamegy a házba, kulcsra zárja a mellékajtót, a kulcsot felviszi magával a hálószobába. Szeparálódva a világtól, biztonságban érzi magát. Olvas, gondolkodik, emlékezik, elalszik.
1978. december 31-én vasárnap a színésznő ebédvendégeit, a kritikus Molnár Gál Pétert, és akkori párját, Ronyecz Mária színésznőt kéri meg:
távozásuk előtt végezzék el a zárak ellenőrzését, a „befalazási szertartást."
Újév napján érkezik a bejárónő, elkészíti a reggelit. Kopogtat a hálószobában.
A média nem sokkal később tudatja a másnapos országgal: Honthy Hanna nincs többé. Királynői ausgang a végtelenbe.
Források:
Gál György Sándor: Honthy Hanna - Egy diadalmas élet regénye, Zeneműkiadó, Budapest 1983
Rátonyi Róbert: Operett I-II, Zeneműkiadó, Budapest 1984
Molnár Gál Péter: Honthy Hanna és kora, Magvető Könyvkiadó, Budapest 1997
Kővári Orsolya: Honthy Hanna, Premier magazin
Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet: színházi adattár
