Németország
21:002024. június 14.
Skócia
Magyarország
15:002024. június 15.
Svájc

A színház gyógyerejéről és az alternatív kórokozókról

Benkő Péter kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész. Benkő Gyula színművész fia.
Vágólapra másolva!
Harmadéves főiskolás volt, amikor a Koppányi aga testamentuma című film főhőseként megismerte az ország. Színészi pályája nagy részét a Kazimir Károly vezette Thália Színházban töltötte. Visszatekintve hajdani igazgatója munkásságát a honi színháztörténet meghatározó fejezetének tartja. Igazgatója távozásának körülményeit, az azt követő történéseket pedig sajátos mélypontoknak, amelyek számtalan tanulsággal szolgálnak az olyan színész számára, aki gondolkodva szemléli a világot. Benkő Péter magánéletében is átesett jó néhány embert próbáló helyzeten. Mindezeket elsősorban azért idézi fel az Origónak adott interjújában, mert reméli, hogy mások is okulhatnak belőle, illetve akár fogódzókra is találhatnak bennük.
Vágólapra másolva!

Szinetár Miklós támogatta az elképzelését?

Nem tudott róla. A tanulmányi osztályon kértem egy év halasztást 1966 tavaszán. Eszem ágában nem volt visszatérni, de a következő tavaszon újra itthon voltam. Közben behajóztam az egész Közel-keletet, lenyűgöző helyszíneken jártam.

Miért jött vissza?

Hiába voltam sportoló, nem bírtam fizikailag az iszonyatos melót. A fedélzetmester rendes ember volt, de kőkeményen megdolgoztatott, ahogy a nálam idősebb matrózok is mindig nekem hagyták a legnehezebb munkákat. Láncraktár-takarítást, hasonlókat. Szinetár Miklós rendkívül nagyvonalú volt a visszatérésem után: visszavett a harmadikos évfolyamra, így azokkal végeztem, akikkel elkezdtem a főiskolát. De alig jártam be, mert a tanév elején kiválasztottak – nem kis részben a lovas tudásom miatt – Babocsai László szerepére a Zsurzs Éva rendezte A koppányi aga testamentuma című filmbe.

A koppányi aga testamentuma című filmben (1967) Forrás: Benkő Péter: Színház, lovak, szerelmek

A főiskolán tanult valamit?

Szinetár Miklóssal egy rövid kurzus is felért egy egyetemmel. Megtanított színészileg gondolkodni, mélyére menni a dolgoknak. Arra, hogy egy színpadi megszólalásnak rendkívül nagy háttere van. Megértette velünk, hogy Sztanyiszlavszkij metodikája nem légből kapott marhaság, az is hozzáad a karakter hitelességéhez, ha a színész tudja, hogy a formált figurája esőből érkezett a jelenet helyszínére, vagy ragyogó napsütésből. Egyebekről nem is szólva. A színész mindezt persze ösztönösen is tudja, de nem árt, ha amellett a fejét is használja. Ami nem azt jelenti, hogy elkezdjük megmagyarázni a figurát, hanem megmutatjuk. Szinetártól, ahogy apámtól is azt tanultam: gondolkodj a szerepről, de ne dumálj róla, hanem játszd el.

Színészek gyakori panasza: sok rendező van, aki nem szereti, ha a színész gondolkodik. Önnek abból soha nem volt gondja?

A jó rendezők csak az okoskodó színészeket nem szeretik, mert ők tényleg ártalmasak. Persze vannak egészen sajátos rendezői elképzelések is. Én már diplomáztam, de tudok róla, hogy amikor a kaposvári brancs elfoglalta a Színművészeti Főiskolát, akkor volt rá példa, hogy a hallgatók egy csoportja tanári utasításra fel-le rohangált az intézmény lépcsőin. Szinetár megállította egyiküket, és megkérdezte: „Miért nyargalásznak?" A növendék azt felelte: „Azért, hogy fáradtan mondjuk majd a jelenet szövegét, mert azt kívánja a helyzet." Szinetár erre azt kérdezte: "Miért nem játsszák el?"

A kaposvári brancs elég általános meghatározás.

Székely Gábor, Zsámbéki Gábor és a hozzájuk tartozó slepp, akik között amatőrök is voltak, erős vadhajtásokkal. Nem akarok általánosítani, a legjobbjaik jó úton jártak, az általam látott egyik legkiválóbb színházi előadás az Ascher Tamás által rendezett Három nővér volt. Mindezzel együtt kiiktatták a főiskoláról mindazokat, akik átadhatták mindazt, ami a vígszínházi színjátszásból fontos és tanítandó.

1969-ben diplomázott, majd a József Attila Színházhoz szerződött. Ott jókat lehetett játszani?

A színházválasztás előzményéhez tartozik, hogy A koppányi aga testamentuma, majd az Egri csillagok című film után megnőtt irántam az érdeklődés. Végzősként még az Operettszínházba is meghívtak, Németh Sándorral felváltva játszottuk a Helló, Dollyban a fűszeres segédet, Psota Irén volt a címszereplő, Feleki Kamill meg Horace Vandergelder terménykereskedő. A Nemzeti Színházban is felléptem a Tévedések vígjátékában, mint Ephesusi Dromio. Az ön édesapja, Sztankay István volt Syracusai Antipholus, Szersén Gyula Ephesusi Antipholus, Ephesus hercege Gelley Kornél. A Fodor Imre igazgatta József Attila Színházban ugyancsak felléptem végzősként, én voltam Silvio a Két úr szolgájában, Voith Ági alakította Beatricét, Bodrogi Gyula Truffaldinót. Mindhárom színházban szerződést ajánlottak. A Nemzetit – a vezetői közé rendeződő klikkekkel, a klikkeken kívüli szorongókkal - nem éreztem közel magamhoz. Olyan operettszínész sem akartam lenni, akinek nincs operetthangja. Kedvemre volt a Fodor Imre igazgatta József Attila Színház, amelyben akkoriban Shakespeare-től kezdve francia komédiákon át zenés darabokig mindent játszottak.

Két évad után távozott.

Fodor Imre nyugdíjba ment, a párt pedig odapottyantott a helyére egy „ejtőernyőst". Szerencsére akkor már vendégként játszottam Kazimir Károlynál, a Thália Színházban a Csúsingura című – az a japán Bánk bán - előadásban. Imádom a Keletet, élveztem a produkciót. Kazimir megkedvelt, felajánlotta, hogy szerződjek át hozzá. Ott voltam huszonhárom évig.

Fotó: Polyák Attila - Origo

Nemrég Mikó Istvánnal is szóba került: A Kazimir Károly vezette Thália megosztó színház volt. Rajongói mellett voltak, akik megmosolyogták a progresszív, kísérleti előadásait.

Kazimir Károly a népművelő színház zászlaja alatt dolgozott, így a nézők megismerték a japán, indiai, finn eposzokat, más nemzetek nagyívű történeteit. Mindamellett nagyregények feldolgozásába is belevágott, amelyek között akadtak melléfogások. Sokat nevettünk, közben húsz évet végiggombfociztunk a próba- és előadásszünetekben Mikó Pistivel, amíg ki nem nevezték igazgatónak. Azután akadt egy csomó egyéb feladata. A lényeg: Kazimir Károly működése a magyar színháztörténet meghatározó epizódja.

Ami a magánélet meghatározó szakaszait illeti: a Tháliás évek elején, 1973-ban, huszonhat évesen nősült először, pedig még bőven élvezhette volna a hölgyközönség rajongását, akik a filmjei kapcsán is odavoltak önért. Varga Katalin lett a felesége, aki légiutas-kísérő volt, s 1975. január 15-én ott volt azon az IL-18-as repülőgépen, amely kilencfős személyzetével Ferihegyen lezuhant. Nehéz bármit is kérdezni, de nem lehet nem szóba hozni.

Varga Katival abban az óvodában találkoztam először, ahonnan kitettek. Találkoztunk az ugyancsak említett Váci utcai leányiskolában is. Az Eötvös Gimnáziumban osztálytársak lettünk. Nagyon vagány csaj volt, egy nap lecsapta elém a padra lakásuk kulcsait, és azt mondta: "Elutaznak a szüleim, gyere fel hozzám holnap délután!" Egy barátommal mentem, mert egyedül nem mertem, ő is egy barátnőjével várt. Rengeteget dumáltunk, más nem történt, csak öleltük egymást szűziesen. De elkezdődött egy nagy románc, négy évig alig tanultam, csak Katival voltam elfoglalva. A hajózást leszámítva végig összetartoztunk, miközben mindkettőnknek akadtak futó kapcsolatai a házasságunkig. De mindig mondta: „Te leszel a férjem." Én pedig azt: „Te leszel a feleségem." A házasságunk előtt már közös lakásunk volt, az esküvő előtti nyáron egy csapatban nyaraltunk Huszti Péterrel, Piros Ildikóval, Tordy Gézával Jugoszláviában. Házaspárként két csodálatos évet töltöttünk együtt Katival. Gyakran mentem érte tavaszi, nyári éjszakákon a reptérre előadás után, már ismertek a határőrök, átengedtek a „tilosba". Aztán az egyik előadás után más történt. Hívattak az igazgatói irodába, beléptem, ott állt egy stewardess és egy férfi, repülőgép-kapitányi egyenruhában. Mielőtt megszólaltak, tudtam, hogy mit fognak mondani. Azt is, hogy puszta jelenlétük azt jelzi: nincs remény. Egy hónapra kivettek minden előadásból, de több idő kell hozzá, hogy az ember felfogja az elfogadhatatlant. Mikor dolgozni kezdtem, még automata pilótára voltam állítva, ezért nem emlékszem, milyen filmben forgattam akkoriban, annyi biztos, hogy Makk Károly rendezte. Az egyik jelenet közben elhúzott felettünk egy IL-18-as. Nem tudtam folytatni.

Varga Kati Forrás: Benkő Péter: Színház, lovak, szerelmek

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!

Mindent egy helyen az Eb-ről