Benkő Gyula békebeli eleganciája a Kádár-korban

Halála után a legtöbb megemlékező civilben is kifinomult stílusát emelte ki. Egyikük úgy fogalmazott: „Egy darab békebeli elegancia távozott vele." Benkő Gyula eleganciája elsősorban a tiszta értékeket ösztönösen felismerő, s azokhoz ösztönösen ragaszkodó szellemiségéből fakadt. A Vígszínház művészét még Jób Dániel szerződtette a társulathoz, amelyben természetesen nemcsak elegáns alakokat formált meg, de még azokat is elegánsan jelenítette meg, mert megértette motivációikat, és a róluk alkotott véleményét is „beleépítette" a karakterükbe. Néhány évvel a második világháború lezárása után tagja lett a Vígszínházat vezető igazgatói hármasnak, de a politika még a Színházművészeti Szövetség főtitkáraként is távol állt a habitusától. Major Tamás vezetése idején átszerződhetett volna a Nemzeti Színházba, de mindig azt vallotta, hogy az élete összeforrt a Vígszínházzal. Egy alkalommal úgy fogalmazott: "Lehet, hogy a Vígben nem alkottam akkorákat, mint a Nemzetiben tehettem volna, de annak a stílusa nem tetszett nekem. A közönség körében, a pályatársak körében megbecsültnek éreztem magam: használható, jó színésznek tartottak." A Jászai-díjas, Érdemes és Kiváló Művész generációjának egyik legnagyobb színésze volt.

Jób Dániel direktornak képzi ki, közben eljátssza Liliomot

Néhány nappal később Benkő Gyula elsétál a Vígszínházhoz. Az épületet kupolája közepében találta telibe egy bomba. Búcsúzik a romoktól. Major Tamáshoz készül, szerződni.
Egyszer csak azt hallja:

Kis Benkő!

Jób Dániel bukkan elő a falak csonkjai közül. Benkő Gyula ölelné, de Jób tartja a távolságot. Annyit kérdez:

Ugye hozzánk jössz?

Benkő Gyula azt feleli:

Hát persze!

A Víg társulata a Radius mozi Nagymező utcai épületében kezdi meg működését. Jób Dániel, aki Berzy Géza színművész otthonában vészelte át a vészkorszakot, hivatalosan is a színház élére áll. Roboz Imrével nyilasok végeztek.
Az 1945-46-os évad első bemutatója Gorkij Éjjeli menedékhelye. Benkő Gyula Aljósa epizódszerepét játssza a szűk moziteremben.
Következő premierjük: Molnár Ferenc A hattyú. Az előadásban néhány alkalommal a tizenhét éves Ruttkai Éva helyettesíti a hirtelen megbetegedett Tolnay Klárit.
Benkő Gyula a finom lelkű házitanítót, Ági Miklóst alakítja. Telt házakkal fut mindkét előadás. A szétlőtt Budapesten halottak százai oszlanak a romok között.

Benkő Gyula 1945-ben Forrás: Wikimedia Commons/Fényiratok

Az újrainduló színházak segítenek a túlélőknek – túlélni.

A Népszava A hattyúról megjelenő kritikája pedig a jövő viszonyait sejteti. Staud Géza azt írja:

abban bízott, hogy Jób Dánielék gúnydarabként tűzik műsorra Molnár művét, ám a polgári világot legitimáló propaganda előadás született.

Benkő Gyula az 1946-47-es évadban eljátssza Tuzenbach bárót Csehov Három nővérében.

Júniusban megszületik fia, Péter.

Az 1947-48-as évad nyitódarabjában, William Sayoran Így múlik el az életünk című művében az abszolút főszerepet, Joe karakterét formálja meg. Poétikus, egyben vagyonos fiatalembert, akinek egyetlen célja, hogy segítse az elesetteket. A Népszava ezt a produkciót kedveli. Benkőről azt írják:

Nemes szürkeséggel, tartózkodó, okos művészettel alakította szerepét.

Benkő Gyula színészi feladatai mellett 1945-től egyre több időt tölt Jób Dániel irodájában, aki úgy érzi:

az eszes, higgadt, alaptermészetétől fogva tisztességes vitéz Benkő Gyula segítségére lehet a színházvezetésben.

Eligazítja a színház gazdasági ügyeit illetően, megosztja Benkő Gyulával szervezési, műsorpolitikai elképzeléseit. Hamarosan maga kér olykor tanácsot eminens színészétől.

Benkő Gyula újabb főszerepeket is kap, köztük Molnár Ferenc Liliomát. A bemutató 1948. március 25-e egybeesik az üzemek államosításával.

A baloldali lapok a Liliom kapcsán kikérik maguknak a „hamis, élősdi polgári szemlélet hozsannázását."

Benkő alakítását sematikusnak bélyegzik.

A józanabb sajtó úgy ítéli: Benkő Gyula méltó utódja a szerepet korábban eljátszó Hegedűs Gyulának, Csortos Gyulának, ugyanakkor egyedi felfogásban alakítja Liliomot. Halász Péter a Reggel című lapban:

Hetyke jassz és ijedt kölyök, s girhes kivert kutya Benkő Lilioma. Van egy jelenete, amely felejthetetlen. A kulcsár kinyitja előtte a kaput, amely a tisztítótűzbe vezet. Fény játszik az arcán. Megborzad, visszariad, minden arcizma megrándul, iszony és gőg tépi, aztán kihúzza magát. Liliom a pokolban is Liliom, elindul a tűz felé.

Ruttkai Éva és Benkő Gyula Forrás: Benkő Péter: Színház, lovak, szerelmek

Az igazgatói triumvirátus
1948. május 9-én rendkívüli társulati ülést hirdetnek, amelyen a Színész Szakszervezet képviselői leváltják Jób Dánielt a Vígszínház éléről. (Konkrétan: megvonják a bérleti jogát.)
A következő szezon végéig háromtagú bizottságot jelölnek a színház vezetésére: Somló István és Benkő Gyula színművészeket, valamint Rotherberger László kárpitost. A mesterembert szeptember 1-én Tolnay Klári színművész váltja le.
Somló István darabkeresésben erős. Elsősorban a délelőtti órákban. Délután szundít, este korán fekszik. Tolnay Klári a társulati tagok lelkét istápolja, miközben Darvas Ivánnal élik szerelmük leglobogóbb időszakát.

A színházat gyakorlatilag a Jób által kiképzett Benkő Gyula igazgatja.

A kassza üres, meg kell tölteni. A triumvirátus első bemutatói: francia vígjáték, majd francia dráma a francia ellenállásról, azt követi egy amerikai bohózat. Hiába a két derűt fakasztó mű közé betűzött antifasiszta darab,

az amerikai bohózat kiveri a biztosítékot a kommunistáknál.

(A közönség mindháromra vevő.) Lenkei Lajos a Magyar Dolgozók Pártja budapesti kulturális bizottságának vezetője – a Vígszínház egyik majdani direktora – pártfórumon dörög:

A polgári reakciós kultúra rohamra indult, és visszafoglalta a Vígszínházat. Itt az idő, hogy az ellentámadás meginduljon és a színházi kérdés véglegesen eldőljön.

Vélekedését a sajtó is közreadja. Benkő Gyula - mintegy válaszként – bemutatja Emanuel Robes algériai író Simon Bolivarról szóló vonalas történelmi drámáját, melyet a Szabad Nép rettegett kritikusa, Molnár Miklós fordított. A Bolivar oldalára átálló, s ezért kínhalált szenvedő spanyol tisztet maga Benkő Gyula játssza. Palotai Boris írja a Népszavában:

Benkő Gyula meggyőző erővel játszotta Monserrat-ot, akit nem lehet fájdalommal legyőzni, aki a szenvedésnél messzebb lát, oda, ahol az öntudatra ébredő milliók várják a harc elkezdését.

A méltatásból az is kiderül:

Az üzemi kultúrvezetők szinte egybehangzóan ajánlották dolgozóik figyelmébe a mély építőerejű drámát.

Benkő Gyula évtizedekkel későbbi interjúban így idézte meg az igazgatói hármasuk akkori helyzetét:

Nem pártolt el tőlünk a siker, de közben azon imádkoztunk, jönne el minél előbb a színházak államosításának napja.

Nem világnézete szerint óhajtotta a változást, idegrendszere kívánt szabadulni a színházvezetés terhétől.

Dzsomart herceg és a főiskolai katedra

Révai József népművelésügyi miniszter 1949 nyarán berendeli a Vígszínház vezetőit.

Köszöni addigi munkájukat, bejelenti a színházak államosítását, valamint a Vígszínház megszüntetését.

Benkő Gyulát az Ifjúsági Színház kollektívájához osztják be. A színházat Egri István vezeti, de a rendezőként is kreatív, nagy tudású színészt nem inspirálják a rájuk erőszakolt propagandadarabok. Egy év után a pártkáder Hont Ferenc kerül az Ifjúsági Színház élére.
Benkő Gyula próbálja élettel telíteni a rábízott sematikus figurákat. Két évada alatt nyolc szerepet játszik. Szovjet katonahőst. Több negatív, polgári karaktert. Egy alkalommal Dzsomart herceget kazanyi mesejátékban.

Utóbb maga is úgy ítéli: színészi pályájának üresjáratai.

Benkő Gyula Ifjúság Színházi tagsága idején pártutasításra kezd tanítani a paraszt- és munkásszármazású fiatalokkal túltelített és tanárhiánnyal küzdő Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Sztanyiszlavszkij írásait, más színházelméleti könyveket tanulmányoz, jegyzetel, kidolgozza saját metodikáját.

1955-ig bírja majd az intézményben, ahol a diákbizottságok tagjai szabadon kritizálják tanáraikat, az órákat ellenben nem látogatják.

Sztálin születésnapja és a fejedelmi erő
Benkő Gyula 1949-ben Gertler Viktor Díszmagyar című filmjében forgat. A sztori szerint olaszszakos bölcsészként, a hecc kedvéért bújik díszmagyarba, s keveredik bele az olasz király fogadására összesereglett főúri társaságba.

Nem színházi, tökéletes filmes alakítás. Mégis érződik bene – humorában, drámai pillanataiban – a vígszínházi iskolázottság.

A kritika el is hallgatja, miközben a színész jártában, keltében érzékeli: a szerep rendkívüli módon növeli a népszerűségét.
1951-ben a Keleti Márton rendezte Mikszáth-műből készült Különös házasság című filmjében játssza el Buttler Jánost. Csaknem hasonló sikerrel, mint az előző alkotásban.
Időközben végéhez ér a Vígszínház felújítása, amely feladatot az állampárt a Néphadseregre osztotta. Farkas Mihály honvédelmi miniszter szeretné is a saját felügyelete alá vonni a teátrumot. Ezt nem sikerül elérnie, csupán annyit: a teátrum Néphadsereg Színháza néven működik tovább. Igazgatója Horváth Ferenc lesz, az egykori pódium-művész. Utóbb a Bányász-, majd a Honvéd Színház vezetője. Főrendezője Várkonyi Zoltán, aki elintézi Benkő Gyula áthelyezését az Ifjúsági Színház kollektívájából a saját kollektívájukba.
Benkő Gyula első főszerepét a színházavató nyitódarabban kapja, Szigligeti Ede II. Rákóczi Ferenc fogsága című drámájában alakítja a címszerepet. A recenziók kiemelik átélt alakítását.

Azonban keveslik benne a fejedelmi erőt. A bemutatót december 21-én tartják, Sztálin hetvenötödik születésnapján.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!