Amikor Mick Jagger tanácsot kért Jim Morrisontól

Brian Jones (1942. február 28. – 1969. július 3.), Jimi Hendrix (1942. november 27. – 1970. szeptember 18.), Janis Joplin (1943. január 19. – 1970. október 4.), Jim Morrison (1943. december 8. – 1971. július 3.). Napra pontosan két év alatt meghalt a rockzene történetének négy kiemelkedő szerzője-előadója. Mindannyian 27 évesek voltak. Mindannyian éltek kábítószerekkel, de csak Janis Joplin esetében egyértelmű, hogy a halál oka túladagolás volt. A másik három esetben nem lehet tudni, hogy pontosan mi is történt, bőven vannak összeesküvés-elméletek. Nagyon érdekes, hogy a négy rocklegenda milyen véleménnyel volt a többiekről, ki, kivel, milyen kapcsolatban állt. Például Brian Jones állapotáról aggódva érdeklődött Jim Morrison, amikor a rendelkezésre álló adatok alapján ő és Mick Jagger életükben először és utoljára 1968. július 5-én személyesen találkoztak.

Jim Morrisonnak ekkor már csak három év volt hátra az életéből, de még ebben az időszakban is előfordult, hogy Mick Jaggerrel egyszerre tartózkodtak Los Angelesben, illetve Londonban. Viszont nincsen róla említés sehol, hogy valaki együtt látta volna őket. Pedig ahogy January Jansen az élete végéig mesélte, hogy tanúja volt a két legenda találkozásának, úgy valószínűleg más is eldicsekedett volna ezzel. Jim Morrison tisztelettel viselkedett az őt meglátogató Mick Jagerrel, de nem mutatta jelét, hogy különösebben fel lenne dobva a találkozástól. Viszont amikor Jagger elment, első dolga volt telefonálni Pamela Coursonnak, és elújságolni a dolgot. Pamela Courson

egyáltalán nem fogadta lelkesen a hírt, ugyanis gyűlölte a The Doorsot.

Mindig arról beszélt, hogy Jim Morrisonnak igazi költőnek kellene lennie, és abbahagynia a mértéktelen ivást. Mondta ezt a heroinista Pamela Courson, aki 1974-ben túladagolásban halt meg. Egész Los Angelesben ismerték Jim Morrison sötétkék Ford Mustangját, amivel sokszor eszelős módon száguldozott a városban. Előfordult egy-egy részeg éjszaka után, hogy nem emlékezett rá, hol hagyta. Most is ez volt a helyzet, fogalma sem volt róla, hol lehet a Ford Mustang. Pamela Coursont kérte meg, hogy vigye el az esti koncertre, de mivel éppen haragban voltak, a barátnője nemet mondott.

1968. július 5-én a The Doors történetében fontos koncertre került sor a Hollywood Bowlban, amelynek amfiteátrumszerű nézőtere tizennyolcezer embert tud befogadni. Jim Morrison filmes szakra járt az egyetemen, itt ismerte meg Ray Manzareket, aki már más zenekarokban is játszott billentyűs hangszereken. Manzarek beszélte rá Jim Morrisont, hogy alapítsanak együttest, amikor kiderült, hogy Morrison nemcsak verseket ír, de dallamokat is ki szokott hozzájuk találni. Jim Morrison filmes ismerőseiből kis stábot szervezett, ami dokumentumfilmet forgatott a The Doorsról. A Feast of Friends végül

eléggé amatőr színvonalú próbálkozás lett, de miatta megszervezték, hogy négy kamerával rögzítsék a Hollywood Bowl-beli koncertet.

Az egyik kamera mögé Harrison Ford került. Ő 1964-ben érkezett Hollywoodba, és csak az 1977-es Csillagok háborújá-val futott be. Addig kisebb szerepeket játszott tévésorozatokban és filmekben, megélhetését pedig úgy teremtette elő, hogy díszletmunkásként dolgozott filmforgatásokon és koncerteken is. Állítólag a zenészek azért szerették foglalkoztatni, mert mindig kiváló minőségű fűvel látta el az egész stábot.

A The Doors működésének fontos dokumentuma lett a négy kamerával rögzített koncert, sőt az Elektra kiadó 1987-ben lemezt is kiadott a Hollywood Bowlban felvett hanganyagból, de az az igazság, hogy a produkció meglehetősen langyosra sikerült. Többféle magyarázat született rá, hogy miért. Először is, hogy Jim Morrison a filmfelvétel miatt „viselkedett”, nem engedte el magát, ahogy szokta. Feszélyezte az is, hogy nagy fényerejű filmes lámpákkal volt bevilágítva a színpad. Jól érzékelhető, hogy Jim Morrison nagyon koncentrál arra, hogy pontosan énekeljen: talán a filmfelvétel miatt tette,

talán a nézőtérről figyelő Mick Jaggernek akart bizonyítani.

A Hollywood Bowl nem tipikus rockkoncerthelyszín: csak ülőhelyek vannak. Hogy beinduljon a buli, ahhoz hiányzott, hogy a színpad előtt állva tomboljon a közönség. Ráadásul Pamela Courson egy fiatal színésszel egy párként jelent meg a koncerten, hogy Jim Morrisont dühítse, ami sikerült is neki. Állítólag délelőtti látogatásakor Mick Jagger ajándékot is vitt Jim Morrisonnak: nagy mennyiségű és jó minőségű LSD-t. Morrisonnal mindig komoly probléma volt, hogy mindent nyakló nélkül fogyasztott, egészen döbbenetes adagokat alkoholból és kábítószerből is. Ha már a zsebében volt az LSD, akkor be is vette. Vannak, akik szerint a Jim Morrisonon látható erős koncentráció arra irányul, hogy az LSD hatása ellenére is végig tudja csinálni a koncertet. A rosszul sikerült fellépés után Mick Jagger inkább nem ment be az öltözőbe gratulálni.

Forrás: AFP

1968 őszén a The Doors Európában turnézott, szeptember 6-án Londonban Mick Jaggernek alkalma volt megtapasztalni, milyen egy The Doors-koncert, amikor Jim Morrison jó formában van, és beindítja a közönséget. Arról sehol sem lehet olvasni, hogy a koncerten jelen lévő Rolling Stones-tagok a backstage-be mentek volna.

Napokig egy városban voltak, de nincs nyoma, hogy Mick Jagger és Jim Morrison találkoztak volna.

Viszont Robert Plantnek egyszerűen nem volt annyi pénze, hogy jegyet vegyen a The Doors londoni koncertjére, pedig nagyon szeretett volna ott lenni. Robert Plant együttesének, a Led Zeppelinnek ekkor még nem volt nyilvános fellépése, de már próbákat tartottak. Tíz hónappal később egy amerikai fesztiválon ugyanazon a napon ugyanazon a színpadon lépett fel a The Doors és a Led Zeppelin, a tagok kölcsönös tisztelettel kezelték egymást. A hatvanas évek újdonságokra éhes rockzenei életében tíz hónap elég volt hozzá, hogy valaki az első vonalba emelkedjen. Nagy szerepe volt már akkor is a háttérben dolgozó menedzsereknek, de a marketingnél fontosabb volt a produkció. A The Doorsnak például sohasem lett a szó szoros értelmében menedzsere, akik megpróbálkoztak vele, hogy kézben tartsák az ügyeiket, azok rövid idő után mind feladták.

Mick Jagger Forrás: AFP

1969 októberében a Rolling Stones megérkezett Los Angelesbe. Szerették ezt a várost, hosszabb ideig maradtak. A The Doors éppen kanadai nagyvárosokban turnézott, és felléptek San Franciscóban is. Itt Jim Morrison hosszabb időt is eltöltött, hogy az elkészült Doors-filmet, illetve saját verseskötetét megismertesse a város kifinomult közönségével. Elkeserítette a lanyha fogadtatás. Hiába ivott együtt a híres beatköltőkkel, valójában nem fogadták be maguk közé. Ezalatt Mick Jagger Los Angelesben tovább folytatta a The Doors-titok megfejtését. Hiába szólt minden rádióból egész nap a Honky Tonk Woman, Jagger még mindig meg volt győződve róla, hogy a The Doors jobb a Rolling Stonesnál. Az is izgatta, hogyan jön létre a sajátos hangzás, ami a The Doors lemezein hallható. Ugyanabban a stúdióban (Sunset Sound) vette fel új számait a Rolling Stones, és ugyanazt a fiatal hangmérnököt kérték (Bruce Botnick), aki a The Doors állandó munkatársa volt. Paul Rothchild az ötödik, Bruce Botnick a hatodik tagja volt a The Doorsnak. Kreativitásuk, érzékenységük nagyban hozzájárult a sikerhez. Jim Morrison viszont többnyire unta a stúdió számára steril közegét. Unalmában inni szokott, amitől viszont hamisan énekelt, és sokszor lehetetlenné tette az aznapi munkát. Mick Jagger tulajdonképpen

olyat csinált, ami az ipari kémkedésre hasonlít.

Érdeklődött, hogyan zajlanak a The Doors lemezfelvételei, milyen beállításokat használnak. Csakhogy itt sem volt semmilyen titok. Mindenesetre a Let It Bleed című Rolling Stones-album hangzásán érezni lehet a The Doors hatását.

Rolling Stones (1968) Forrás: AFP

1969 őszén tehát Mick Jagger és Jim Morrison megint egy városban tartózkodott huzamosabb ideig. Sok közös ismerősük volt, mindketten kicsapongó életmódot éltek, járták a Los Angeles-i éjszakát. Nem nehéz elképzelni, hogy összefutottak, és tovább folytatták a beszélgetésüket, viszont szemtanú beszámolója nem áll rendelkezésre. Az is lehet, hogy a véletlen úgy hozta, hogy nem találkoztak. Az viszont biztos, hogy Jim Morrison is erősen érdeklődött a Rolling Stones iránt. November 11-én egyik állandó ivócimborájával, Tom Bakerrel repülőre ültek, hogy megnézzék a Rolling Stones koncertjét Phoenixben. Már részegen szálltak be, italokat rendeltek, mogyoróval dobálták a többi utast, trágár megjegyzéseket tettek. Később a kapitány külön odament hozzájuk, és közölte, hogy több italt már nem szolgálnak fel nekik. Erre azt mondták, hogy akkor szálljon le a gép, ők így nem akarnak utazni vele. Tom Baker még a stewardesseket is fogdosta.

A phoenixi repülőtéren már rendőrök várták őket, így Jim Morrison nem jutott el a Rolling Stones koncertjére,

hanem az éjszakát fogdában töltötte. Másnap megérkezett Max Fink, Jim Morrison állandó ügyvédje, akit Morrison apjaként tisztelt, és akinek botrányaival sok munkát adott. Max Fink letette az óvadékot, aztán magára a tárgyalásra 1970. március 20-án került sor. A vád többek között légi kalózkodás volt arra hivatkozva, hogy a kapitányt állítólag leszállásra akarták kényszeríteni. Ezért börtönbüntetést is kaphattak volna, de sikerült tisztázni a két bajkeverőt. Jim Morrison számára mégis szerencsétlenül végződött az ügy. Amikor a The Doors befutott, Morrisonról nagyon hatásos képek készültek (például egy félmeztelen sorozat is), ahol úgy néz ki, mint egy ókori görög szobor. Gyűlölte ezt a „szépfiú” imázst. Kifejezetten élvezte, hogy az alkoholtól elhízva, hosszú szakállal nem ismerik fel. Arról beszélt, hogy görög szobor helyett ő öreg bluesénekes akar lenni. Fotózások és fontosabb fellépések előtt azonban néha sikerült rábeszélni, hogy váljon meg a szakállától. A sors úgy hozta, hogy 1970 márciusában Jim Morrisonnak nem volt szakálla, viszont Tom Baker addigra szakállat növesztett. A tanúként megjelenő stewardessek arra emlékeztek, hogy két részeg utas volt: az egyik szakállas, a másik nem, és őket a nem szakállas zaklatta. Többen is Jim Morrisonra mutattak rá a tárgyalóteremben. Hiába próbált magyarázkodni, őt elítélték zaklatásért, Tom Bakert pedig felmentették.

Forrás: AFP

Természetesen Jim Morrisonnak lett volna alkalma megnézni a Rolling Stones koncertjét a hosszúra tervezett turné egy másik állomásán is, de a turné egy tragikus esemény miatt félbeszakadt, és a Rolling Stones szinte elmenekült Amerikából. A kaliforniai Altamontban rockfesztivált rendeztek, amelynek fő attrakciója a Rolling Stones volt. A színpadot a Pokol Angyalai motoros banda tagjai biztosították. A közönség soraiban több helyen verekedés tört ki, egyre feszültebb lett a hangulat.

Egy bedrogozott 18 éves fiú pisztolyt vett elő, mire valaki a Pokol Angyalai közül kést rántott, és leszúrta.

Soha nem sikerült pontosan rekonstruálni a haláleset körülményeit. Viszont számos újságcikk jelent meg arról, hogy a Rolling Stones a lázadást, az agressziót dicsőíti, és valójában ez vezetett a gyilkossághoz.

1971 márciusában Jim Morrison és Pamela Courson Párizsba költöztek. Több kirándulást tettek szerte Európában, többek között Londonba is. Csakhogy ekkor már Mick Jagger a Francia Riviérán élt, ugyanis a Rolling Stones tagjai az alacsonyabb adók miatt Franciaországba települtek át. Jim Morrison elismert költővé szeretett volna válni, de olyan súlyos alkoholfüggő volt már, hogy tönkrement bele a szervezete.

Akik Párizsban találkoztak vele, mind úgy emlékeznek, hogy nagyon rossz bőrben volt.

Korábban Pamela Coursont éppen Morrison igyekezett visszatartani a herointól, de Párizsban már együtt használták ezt a szert. Jim Morrison halálának körülményeit sohasem tisztázták, de valószínűleg herointúladagolás okozta.

Mick Jagger és Jim Morrison első és utolsó személyes találkozása, amelyre több tanú is van 1968. július 5-én történt egy lepusztult motelszobában. Félbehagyott beszélgetésüket többé nem sikerült folytatniuk, pedig lett volna mit mondaniuk egymásnak. Legenda lett mindkettőjükből.

Egyikük az önpusztító művész legendája. Másikuk a mindent túlélő művész legendája.

Mick Jaggert talán Brian Jones és Jim Morrison leépülése is visszarettenthette az önpusztítástól. Jim Morrisonon pedig rajtaragadt a balhés művész bélyege, pedig ez csak az egyik oldala volt a személyiségének. Rendkívül olvasott volt, klasszikus műveltségével sokakat meglepett. Mindig volt nála jegyzetfüzet, a hagyatéka grandiózus torzó: félbemaradt művek és megvalósítatlan ötletek sokasága. Ki tudja, hogy mi mindent alkothatott volna, ha lett volna valaki vagy valami, ami visszatartja attól, hogy tönkretegye magát.