Rejtett drogot sálba, ájult el színpadon, de még mindig zenél Steven Tyler

Az első középiskolából kirúgták, mert már akkor drogozott pedig fiatalabb korában még templomi kórusban is énekelt. A fotó 1977-ben készült, az Aerosmith japán turnéján, Tokióban

Mindene megvolt ahhoz, hogy rocksztár legyen, és az is lett. Bevált a kétségtelenül szexi kinézet, ami meg van fűszerezve azzal, hogy jócskán vannak feminin vonásai, amelyeket mer is használni. És ehhez jön a hangja. Aztán ott van még a nagy mélyrepülés, aztán meg a visszamászás a csúcsra. Szakmailag és egészségileg egyaránt. Az, aki kábítószert tömköd a sáljaiba, hogy még a koncert közepén is rá tudjon segíteni a repülésre, és az, aki a negyedik szám után arccal zuhan a színpadra egy tele stadion nézői előtt, mondhatjuk, hogy valóban megjárta a poklot. De felállt. Szólóprojektjét csak az elmúlt néhány évben indította, és így-úgy még ma is működget Steven Tyler, aki 2018. március 26-án lett 70 éves. 

Nagy mélyrepülés következett innen, hiszen Perryvel nemcsak az Aerosmith egy tagja lépett ki, hanem az egyik alappillére. És ez a zenekar egy olyan építmény volt, amit hiába építettek két pillérre, egy nem tudta megtartani. A szakítás után a zenekar ugyan nem esett szét, mert voltak cseregitárosok, de a banda valóban sokat veszített régi varázsából. Sokan szinte joggal gondolták úgy, hogy Perry nélkül ez igazából már nem is Aerosmith. Legalább akkora érvágás volt a hiánya, mintha maga Tyler lépett volna ki. Perry szólóprojektet indított, Tyler pedig szenvedett a színpadon.

A kábítószer maradt, a helyzet pedig egyre rosszabb lett.

Az egyik portlandi koncertjükön az első négy szám után Tyler egyszerűen összeesett. Arccal a földnek feküdt, mikor Brad Whitford odatérdelt hozzá. A többiek azt sem tudták, él-e még. A zenekar színpadi főnöke emelte fel és vitte le a színpadról Tylert. Összeszedték, magához tért. Aztán 1980-ban Tylernek volt egy komoly motorbalesete is, ami szintén nem jött jól. Közben Perry szólóprojektje sem indult be igazán. A The Joe Perry Project nem volt több egy jó rockbandánál, amiben a híres Joe Perry játszik, de hiányzott valami. Steven Tyler. Ráadásul Tylerhez hasonlóan ő is a régi lendülettel kábítószerezett, miközben szórta a pénzt, és egyre rosszabb zenét csinált.

Még 1984-ben Perry menedzsere elintézett egy ebédet Tylerrel, ahol sok mindenről szó esett, persze ment a panaszkodás, de a vége mégis az lett, hogy Joe Perry visszakerült a bandába. Ennek örömére indítottak is egy turnét, és jött egy új lemez, amit újra ketten írtak. Az 1985-ös Done with Mirrors című lemezük leszerepelt. Valamivel több mint 300 ezret adtak el belőle, ami az Aerosmith korábbi eladásaihoz képest nagyon halvány volt. Viszont ugyanebben az évben

jött egy szerencsés fordulat Tyler magánéletében.

1985-ben találkozott az Aerosmith indulásakor megismert, 1977-ben a Playboyban is szereplő barátnőjével, Bebe Buellel. Akkor tudta meg, hogy a nő lánya, a 8 éves Liv tőle van. Ez pedig erőt adott Tylernek, és leginkább a lánya miatt 1986-ban befejezett egy komolyabb elvonókúrát, egy időre mindenképpen kitisztult.

Aztán 1986-ban a frissen újjáalakult Aerosmithnek volt egy érdekes együttműködése, ami adott is egy nagyobb lökést. A RUN-DMC feldolgozta az 1975-ös, Toys in the Attic című albumukon megjelent Walk This Way-t, amibe beszálltak Tylerék is.

A koprodukció nagyon jól jött az előző években Perry nélkül vegetáló Aerosmithnek. A feldolgozás érdekességét főleg az adta, hogy két különböző generáció és két nagyon különböző zenei stílus találkozott. A következő időszakban újra beindult az együttes. Három jelentős lemezt adtak ki 1987 és 1993 között. Ezek voltak a Permanent Vacation, a Pump és a Get a Grip, amelyekkel aztán végérvényesen a csúcsra kerültek. Eddig 4 Grammy-díjat kaptak, és ezekből kettőt a Get a Grip albummal nyújtott teljesítményükért különböző kategóriákban. Aztán 1998-ban is

volt egy nagy dobásuk:

Az Armageddon-hoz írt I Don't Want to Miss a Thing. A dolognak két érdekessége is van. Az egyik, hogy Steven Tyler lánya, Liv Tyler is játszott a filmben, a másik pedig az, hogy a dalt egy „külsős szerző”, Diane Warren írta, az Aerosmith igazából csak előadta. Mindenesetre az 1999-es Oscaron jelölést is kaptak érte, emellett pedig az sem elhanyagolható tény a dallal kapcsolatban, hogy eddig ez az egyetlen száma az együttesnek, amelyik első helyig jutott a Billboard Hot 100-as slágerlistáján. És négy hétig tartotta is a helyét. A következő nagy állomás a zenekar életében, hogy 2001-ben beiktatták őket a Rock and Roll Hall of Fame-be.

Aztán 2004-ben jött ki a Honkin' on Bobo című lemezük, ami leginkább azért érdekes, mert utána 8 évet kellett várniuk a rajongóknak egy új albumra. 2012-ben jött ki a Music from Another Dimension!, ami egyértelmű bukás volt. Egyelőre úgy néz ki, ez lesz az együttes utolsó albuma, főleg azért, mert tavaly lenyomták az Aero-Vederci Baby! Tourt, ami pont az volt, aminek a nevéből is tűnik, azaz búcsúturné. Szomorú, hogy a turnét idő előtt be kellett fejezni. Az utolsó négy koncertet éppen Tyler rossz egészségi állapota miatt kellett lemondani.

Steven Tyler magánéletét viharos kapcsolatok jellemezték. Az összeállítás első idézetének hangulata nem csupán egy elképzelt állapot volt. Tyler valóban falta a nőket. Amúgy kétszer házasodott, és kétszer vált el, két évvel ezelőtt pedig eljegyezte a nála negyven évvel fiatalabb barátnőjét. Négy gyereke született, három lánya és egy fia. Két lánya, Mia Tyler, az egykori modell, és Liv Tyler, a filmszínésznő unokákkal is megajándékozták, amiről azt mondta egy interjúban: „A legcsodálatosabb dolog nagyapának lenni.”