Pápai Joci: Volt, hogy azt mondtam, jobb volna mosogatni, mint hajszolni az álmom

Pápai Joci interjú

Miután 2017-ben rátalált a saját Origó-jára, óriásit fordult Pápai Jocival a világ, de a siker, amelyet ez a dal hozott neki, nem volt előzmények nélküli. Pápai Joci ugyanis kicsi gyerekként kezdte a zenészi pályát - bár elmondása szerint egy villanykörtét nem tud becsavarni, gitáron már négyévesen úgy játszott, hogy mindenki láthatta, hallhatta: a zene az ő igazi útja. A 2017-es Eurovíziós Dalfesztivál nyolcadik helyezettje október 12-én önálló nagykoncertet ad a MomKult színpadán - ennek apropóján beszélgettünk vele az idáig vezető kacskaringókról és A Dal című műsor óta tartó sikerszériáról.

Sok érdekes témát hozott szóba – maradjunk egy pillanatra a humor szerepénél, aztán visszaevezünk komolyabb vizekre. A Sztárban sztár-ban a szerkesztők Zalatnay Saroltától Kylie Minogue-ig a legkülönfélébb bőrökbe bújtatták, elég vicces eredménnyel. Ha maga dönthetne, kivé változna szívesen a műsorban?

Megmondom őszintén, hogy mi a helyzet. Én ebben a műsorban nem tudok utánozni senkit. Még ha nagyon szeretek valakit, akkor sem. Úgy vállaltam el a szereplést a Sztárban sztár-ban, hogy én az előbb emlegetett jókedvet és humort tudom majd szolgáltatni. A saját karakteremet egyszerűen nem tudom átugrani, sem hangban, sem mozgásban, ezért ezt úgyszólván el is engedtem, és elütöm humorral. Nekem az a lényeg, hogy a nézőknek jó kedvük legyen, és meglegyen a show – hiszen ez egy show-műsor. Ez persze nem azt jelenti, hogy spórolnék a befektetett munkával, dehogy! Viszont hiába állna közel hozzám Michael Jackson vagy Prince, nem tudom, hogyan kell elváltoztatnom a hangomat ezekhez a feladatokhoz. De nem is bánom, mert

ez azt jelzi, hogy olyan karakteres a hangom,

hogyha én rákezdek énekelni, akkor azonnal tudják, ki az! Ettől függetlenül komoly áldozatot hoztam a műsorért, mert megváltam a szakállamtól, ami nélkül fél embernek érzem magam. Már alig várom, hogy visszanőjön, mert a szakállamban és a copfomban nagy erő van!

„A gyerekeim születésén kívül ez volt életem legnagyobb pillanata” Fotó: Hirling Bálint - Origo

Kanyarodjunk akkor vissza a sokszínűség szépségére, amit az eurovíziós szereplés kapcsán említett! A zenei sikereken túl kap olyan visszajelzéseket, hogy mennyit tett ennek a sokszínűségnek az elfogadtatásáért az, hogy ön képviselt mindannyiunkat az Eurovízión?

Óriási áttörés történt, amikor megnyertem A Dal című műsort. Ez valójában történelem, csak nem akarok nagy szavakat használni. De tény, hogy eddig nem sikerült roma származású fiatalembernek nyernie ebben a versenyben Magyarországon. Amikor pedig kimentem az Eurovízióra, ahol a legjobb húszba sem került még soha roma származású előadó, szintén rekordot döntöttünk azzal, hogy nyolcadik lettem. Ezek után szerintem merő rosszindulatból fakadhatna csak, ha bárki azt sugallná, hogy nem volt jó döntés ezt a produkciót választani. A miénk minden idők második legjobb magyar eredménye az Eurovízió új rendszerének bevezetése óta.

Amikor azt látom, hogy az Emmi államtitkár-helyettes asszonya azt mondja, hogy példaértékű, amit elértem, és olyan konferenciára hívnak meg a főiskolát végzett, komoly munkahelyeken elhelyezkedő roma fiatalok ügyét támogatandó, ahová a miniszterelnök is ellátogat, azt mondhatom, hogy

jó helyen vagyok, és jó irányba tartok.

Nagyon büszke vagyok arra, hogy roma származású fiatalként én állhattam a magyar zászló előtt az Eurovízió döntőjének napján: a gyerekeim születésén kívül ez volt életem legnagyobb pillanata. Amikor a zászlót ábrázoló hologram alatt én emelhettem magasba a kezem, az semmihez sem hasonlítható, nagyon vagány érzés volt. Egy telepi srác ezt úgy mondaná, hogy „az gizda volt, haver!” (nagyot nevet)

Viszont azt mondta nemrég egy tévéműsorban, hogy nem nézte még vissza ennek a felvételét. Azóta sem?

Nem. Az egy olyan szintű bensőséges pillanat kell, hogy legyen, amire lelkileg még nem vagyok felkészülve. Csak bízni tudok abban, hogy nagyon jó lehettem. (nevet) Nyilván tudjuk, hogy az egyes országok zsűrijének szavazatai mögött politikai megfontolások is lehetnek, de az, hogy ha a közönségen múlott volna, akkor negyedik vagyok, a létező legnagyszerűbb visszajelzés, amit maguktól az emberektől kaptam. Márpedig egy előadó elsősorban a nagyközönségnek ad elő, és nekik akar tetszeni. Azért vállalok még az idén, és lehet, hogy jövőre is haknis fellépéseket, félplaybackkel, hogy eljussak azokhoz az emberekhez, akiknek nincs pénzük például fesztiválokra befizetni magukat.

A szegény emberekhez is el kell jutni,

hiába értem meg, ha valaki ezt presztízsszempontból problémásnak érzi. Én viszont csak így tudok mindent megköszönni a közönségnek. Bátran mondhatom, hogy én a nép gyermeke vagyok, hiszen a közönség döntötte el azt, hogy én menjek az Eurovíziós Dalfesztiválra. Nem tudom, hogy lehet-e nálam boldogabb ember ma Magyarországon.

Pápai Joci és táncosa, Virág Alexandra a 62. Eurovíziós Dalfesztivál döntőjében, Kijevben 2017 májusában Forrás: MTI/EPA/Szerhij Dolzsenko

Úgy hallottam, más módját is választotta annak, hogy közvetve köszönetet mondjon: egy jótékonysági árverésen válik meg egy kedves tárgyától a jó célért.

Amikor még nem tartottam sehol, már akkor feltettem a kérdést, hogy vajon a családon belüli erőszakra miért nem figyel jobban a világ. Én főállású apának tekintem magam, a legfontosabb az életemben az, hogy jó apa legyek, és egyszerűen képtelen voltam megérteni, miért nem számíthatnak több segítségre a családon belüli erőszakot elszenvedő gyerekek és nők. Mindig azt mondtam, hogy ha majd egyszer a Jóisten hozzásegít, hogy olyan reflektorfényt kapjak, amilyet szeretnék, akkor

ez lesz az elsődleges, amire rá szeretnék világítani.

A mindennapjaim során sajnos ma is látom, mennyi a sérült ember közöttünk. Az Origo és az Özönvíz kapcsán rengeteg visszajelzést kapok tőlük, akár levélben is, arról, hogy mekkora támaszt jelentenek nekik ezek a dalok. Azért bocsátom most árverésre azt a tárgyat, ami számomra a legfontosabb, hogy ezáltal is felhívjam a figyelmet a családon belüli erőszakot elszenvedőkre, felnyissam az emberek szemét, és pénzt is gyűjtsek az áldozatok megsegítésére.

Ha jól tudom, ez a tárgy az a kanna, amelyen az Eurovízión zenélt – mi a hangszer pontos története?

Ezt a kannát láttam képekben magam előtt, amikor megálmodtam az Origó-t. Utána megcsináltattam, és ez a kanna volt velem A Dal-ban, majd miután azt megnyertük, az Eurovízióra is kivittük. A fontos fellépéseimen ott volt, illetve a mai napig ott van mellettem. Ha létezik számomra fontos tárgy, akkor ez a kanna az. Néhány napja az egyik nagy napilap internetes kiadásában elkezdődött rá a licitálás, és az október 12-i koncerten fogjuk átadni a nyertesnek, miután elhangzott az Origo. Hiába vesz el belőlem egy darabot, ha megválok ettől a kannától, éppen azért teszem, hogy érezzék az emberek ennek a kérdésnek a súlyát.

A koncert után hogyan tovább, milyen tervek körvonalazódnak?

A világhírű Boban Markoviccsal lesz a Müpában és Pécsett, a Kodály Központban közös koncertem januárban, sőt elképzelhető, hogy egy egész fesztiválszezonunk is lesz együtt - a tárgyalások már elkezdődtek erről. Ez hatalmas dolog a számomra. Egyébként pedig már nagyon ki vagyok éhezve az alkotásra! A legizgalmasabb dolog, ami történhet velem, a dalírás.