A ma 70 éves Charlie: Így volt megírva, hogy nekem ilyen nehéz lesz

Charlie 1 265 000 forintot kér el egy koncertért

70 éves a magyar könnyűzene egyik legnagyobb alakja, élő legendája, Charlie. Lehetne hosszan részletezni, hogy ki ő, és milyen jelentőségű, de az az igazság, hogy kevés olyan korszakos, színes és sokrétű muzsikusa volt az utóbbi évszázad magyar könnyűzenei életének, mint ő. Így hát az elkoptatott szuperlatívuszok helyett inkább beszéljen személyesen ő. Charlie-val interjúztunk.

De vajon nem szeretett volna hazajönni? "Jaj, dehogynem! Volt olyan korszak, amikor itthon voltam. Mindig szerettem volna maradni, de voltak már előre megkötött szerződések. Egy ponton leültünk a Katikámmal, a feleségemmel. Mondtam neki, hogy minden úgy legyen, ahogyan te szeretnéd. Ő azt mondta, hogy maradjak. Másnap megint leültünk beszélgetni. Akkor viszont már azt mondta, hogy

"te figyelj, a kicsi már hároméves, három évet elvoltunk nélküled. Most mi van itthon? Nézz szét! Beugrasz abba a 2-3 zenekarba, amelyikbe mehetnél, és mi lesz? Menj inkább, és csináld meg a saját és a közös jövőnket."

Ennél a pontnál Charlie kicsit elmereng. Nagy levegőt vesz. "Rengeteg utazás és történés volt az életben. Katikám pedig segített. Három éve ment el. Most decemberben lesz három éve. Nehéz ez. Drága Somló Tamás is elment. Vele az utolsó 10 évben már mindenhová együtt mentünk. Amerikába, bárhová. Ő sincs már. És még mennyien azok közül, akiket szerettem! Laux Józsi... A gitárosom, a zongoristám az Olympiából" - és sóhajt egy nagyot.

Forrás: Koncz Márton

A családjától külön töltött hosszú időszaknak '89-ben lett vége. A Tátrai Band énekese lett. "Aztán mondták nekem, hogy csináljunk szólólemezt. Benne volt a Rózsa István, aki nagyon kezdeményezte ezt az egészet. Pénzt is tett bele. Ez a projekt aztán nagyon kifutotta magát. Rengeteg lemezt csináltunk. Összességében meg aztán pláne. Ha számszerűsítem, akkor azért meglepődsz: 37 lemez, 600 dal." Szólóénekesként hatalmas sikereket ért el. Elég csak a slágereire gondolni: Jég dupla whiskey-vel, Az légy, aki vagy, Nézz az ég felé. Csak úgy özönlöttek a díjak.

Érdekes volt látni azt, hogy amikor véletlenül sikerült ez a történet itthon, akkor nagyon sokan jöttek oda hozzám, hogy már milyen régen megmondták nekem azt, hogy milyen tehetséges vagyok. Erre kellett aztán sokszor azt válaszolnom szemtől szembe, hogy nekem te ne kamuzzál, mert az ellenségem voltál. És én sosem felejtek."

Aztán ahogy elkezdünk beszélgetni a mai popiparról, az "embertelenül felgyorsult világról", ismét eltűnődik. "Nem tudom, hogy most mi a helyzet, de régen olyanok ültek pozícióban, akik abszolút nem értettek a zenéhez. Én mindig azt hittem, hogy a tehetség mindent elintéz. Aztán kiderült, hogy ez nem így van. Kell a média. Nem árt néha leülni beszélgetni egy újságíróval. De mi régen azt sem tudtuk, hogy mi az, hogy menedzser, meg hogyan működik ez az egész. Pedig amióta világ a világ, ha nincsenek kapcsolatok, akkor nem megy. Sokszor viszont azoknak vannak kapcsolatai, akiknek nem kéne.

Ezért aztán semmitmondó zenekarok játszanak a rádióban. Néhányan azért tudjuk a szakmában, hogy mi a jó zene. Nem slágert kell csinálni, hanem jó zenét. A közönség aztán úgyis látja a zenekaron, hogy élvezi, amit csinál, vagy csak műbalhé az egész. Ha élvezed, akkor sikeres leszel. Erre jöttem rá külföldön.

Forrás: Koncz Márton

Így nézve azért külön pikantériája volt annak, hogy idén Charlie is megjelent a VOLT fesztiválon. "Elmentünk a Demjén Rózsival, hogy díjakat adjunk át. Ez már egy más világ. 3 akkordot hallottunk talán a négy óra alatt. Ha viszont ez kell a közönségnek, akkor nem tudsz mit tenni. Mondjuk őket is meg lehet vezetni. Ha ugyanis sokat szerepelsz, akkor előbb-utóbb el fogják hinni rólad, hogy jó vagy. Pedig az a helyzet, hogy nagyon sokat kell a színpadon állni ahhoz, hogy te saját magadról elhidd azt, hogy jó vagy. A gyors sikert megtartani ugyanis lehetetlen. Sokat kell dolgozni." Erre kérdeztem én meg Charlie-tól, hogy vajon akkor hogyan férhetett bele egy kis közös geg a mai legnagyobb nevek közé tartozó Punnany Massiffal, hiszen azért ők sem jazz-zenészek.

"Viszont nagyon aranyos gyerekek. Mondtam is nekik, hogy nem tudom, mi lesz velük 70 éves korukra, mert már most eléggé le vannak pukkanva (nevet). Egyébként én rengeteg mindenkinek segítettem már, nem csak nekik. Ez nyilvánvaló. Segítek. Pénz nélkül, a saját stúdiómban. 37 lemez után miért ne tenném?"

Aztán amikor arról beszélgetünk, hogy milyen a mai zenei kínálat, akkor felvetem neki, hogy azért a valódi tehetségek mindig, minden körülmények között megtalálták a maguk útját. A valódi, tökös tehetségeket nem kell félteni. "Ez igaz. Mi is megtaláltuk a magunk helyét. Csak nekem ehhez ki kellett mennem 15 évre külföldre játszani. Meg ha nincs a Rózsa Pisti, Tátrai Tibi, nem olyan a csillagállás, akkor mi van? Rettenetesen sokat melóztunk, amíg elértünk valahová. De tudod, mit? Ez talán így volt jó. Így volt megírva a sors könyvében, hogy nekem ilyen nehéz lesz. És ez azért sokkal jobb, mintha táncdalénekesként csináltam volna 3 lemezt, és 15 dallal életem végéig elvagyok. Mennyi minden született ehelyett! Boldogság ez azért! Tudok segíteni a kisunokámnak is. Szeretném azért látni felnőni."

A közönség pedig a színpadon szeretné látni Charlie-t, amire már nem kell sokat várnia.

December 29-én az Arénában lesz a nagy szülinapi banzáj. Vendégként pedig fellép majd Leslie Mandoki,Tátrai Tibor és Tóth Vera.

"Nagyon várom, mert szerintem az én korosztályomból, akik még megélték ezeket az éveket, sokan lesznek ott. sok kolléga szokta mesélni, hogy mennyi fiatal látogatja a koncertjeiket. Nemrég voltunk Zalaegerszegen, a fele közönség 18-20 éves. Odajönnek autogramért, szelfiért. Mondja nekem a húszéves, hogy rajtad nőttem fel, és nagyon boldog vagyok, hogy most láthatlak először élőben. Meg odajönnek az öreg bácsikák, és mondják, hogy milyen jól néz ki, ő meg milyen szarul, aztán együtt nevetünk. Jó ezeket megélni. A szeretet az megvan, és ez a fontos. De hogy miért? Nem szabad ezt megfejteni, butaság lenne. A lényeg, hogy együtt éljük át azt az élményt, amikor énekeltetem őket, és kristálytisztán dalolnak. Ez egy nagyon nagy dolog! Akkor gondolok magamban arra, hogy azért valamit csak elértünk. És ez sok koncerten előfordul! Ráadásul nem 1-3-at tapsolnak, összevissza, hanem 2-4-et, ahogyan kell. Valamit azért csak sikerült elérni, nem?"