Meggyőző lett az 56-os forradalom akcióképregénye

Futaki Attila – Tallai Gábor: Budapest angyala című képregény bemutatója, Terror Háza 2017.03.29.

Képregényes formában is megörökítették az '56-os forradalom és szabadságharc hőseinek emlékét: a Budapest Angyalá-t a 60. évforduló alkalmából Futaki Attila, Magyarország leghíresebb képregényrajzolója készítette el Tallai Gábor forgatókönyve alapján. A történet főhőse egy, a megtorlás idején az Egyesült Államokba emigrált szabadságharcos, aki évtizedekkel később visszatér Magyarországba, hogy bosszút álljon azon az orosz tiszten, aki meggyilkolta a bajtársait. A különleges kötetről az alkotók meséltek az Origónak.

Az 56-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából fontos célkitűzés volt, hogy a fiatalokat is meg tudják szólítani, ezért is jött létre ez a képregény. Viszont – ahogy Futaki Attilával is beszéltünk róla – Magyarországon nem annyira népszerűek a képregények. Miért választották mégis ezt a műfajt?

Amikor fölállt az '56-os Emlékbizottság, az elnöke, Balog Zoltán azt kérte, hogy próbáljunk meg olyan dolgokban gondolkodni, amivel

elérjük a fiatal nemzedéket.

Igaz, hogy Magyarországon nem hódít a képregény úgy, ahogy mondjuk az Egyesült Államokban, Franciaországban, Belgiumban vagy Japánban, de azért azzal, hogy a hollywoodi kultúrának része lett a képregények feldolgozása, a fiatalok számára ismertté vált a műfaj Magyarországon is. Arra gondoltunk, hogy nem hagyhatjuk ki, hogy az évforduló alkalmából létrehozzunk egy olyan minőségű képregényt, amely lehetőséget teremt arra, hogy ezt a műfajt kicsit megszerettessük.

Én mindig képregényrajongó voltam, de korábban nem dolgoztam együtt képregényrajzolóval. Egy forgatókönyvet kellett megalkotnom, ami aztán képekké vált, és maga a munkafolyamat bizonyította számomra, hogy

ez az egyik legerősebb műfaj.

Azt szokás mondani, hogy egy könyvet olvasva létrejön bennünk egy újabb könyv, de szerintem a képregénynél ez fokozottan így van. A képeken sokkal inkább elkalandozhat a fantázia. Azt gondolom, hogy érdemes volt belevágni ebbe a vállalkozásba, amiről valóban mondhatjuk, hogy kockázatos: egy Magyarországon kevésbé ismert műfajban létrehozni valami fajsúlyos dolgot.

A forgatókönyvet Tallai Gábor, a Terror Háza Múzeum programigazgatója írta Fotó: Hirling Bálint - Origo

A Budapest Angyala alapja Schmidt Mária és az ön közös ötlete volt. Mi volt ez a közös ötlet?

Máriával először a szereplőkről beszéltünk. Azt mondta, olyan karaktert kellene választanunk, aki '56 után emigrált, tehát a szabad világban nőtt fel. Olyan ember szemszögéből kellene tehát bemutatnunk a forradalmat, aki utána nem csinálta végig a kádári diktatúrát, akinek az élete szabadon kibontakozhatott. Sikeres lehetett a saját akaratából, saját tehetsége jogán.

Ezt miért tartották fontosnak?

Ma Magyarországon több mint 3 millió olyan ember él, akinek semmilyen személyes tapasztalata nincs a diktatúráról. Játszott legóval, de az első választásokra sem emlékezhet, ahogy arra sem, mit jelentett a diktatúra. Ezért fontos egy olyan hős, aki részt vett a szabadságharcban, de megőrizhette személyes szabadságát és bár messze a hazától, újra elkezdte az életét – a mi hősünk taxisofőrként –, sőt, komoly karriert futhatott be. Ez ugyanis egy egészen más tudatállapot,

sokkal inkább hasonlít arra, mint amilyen a mai fiatal nemzedékeké.

Amikor Angyal János visszatér a Vasfüggöny mögött kommunista Magyarországra, hogy elégtételt vegyen, egy szabad ember érkezik, aki szereti ezt a hazát, és nem érdekli az ország diktatúrája. Ez a főhős döntést hozott, hogy elégtételt vesz a bajtársain, igazságot szolgáltat nekik.

A másik alapvetés az volt, hogy ne legyen csupán'56-os idősíkja legyen a történetnek. Legyen egy másik is, amivel össze lehet kötni az évtizedeket, mert

a legtöbb fiatalnak, lássuk be, '56 olyan messzeségben van, mint maga a vesztfáliai békekötés.

Azáltal, hogy kitaláltunk egy másik idősíkot, amely a '80-as évek végére, de még a diktatúra idejére esik, úgy éreztük áthidaltjuk ezt a szakadékot. Mivel a szereplők egy része ugyanaz, reményeink szerint érzékelhetővé válik, hogy egy emberéletbe rengeteg minden belefér.

Azt szerettük volna, hogy a történet végkicsengéséből tapinthatóvá váljon: semmilyen teljesítmény nem vész el, semmi nem megy feledésbe. Hatvan évvel '56 után azért neuralgikus kérdés ez, mert a történelmet tehertételnek ítélő korunkban sok fiatal azt gondolhatja nincsen súlya saját életének. Ez nem igaz. Már a címlapon szereplő mottóval, hogy „ahol a hősöket nem felejtik, mindig lesznek újak” is szeretnénk ennek ellenkezőjét sugallni. Mondhatnám némi nemes önzéssel úgy is, hogyan várhatjuk el, hogy a mi teljesítményünket értékelje az utókor, ha mi nem értékeljük azokét, akik előttünk jártak? A pesti srácok és lányok teljesítménye semmivel nem kisebb, mint a márciusi ifjaké. Negyedszázaddal a rendszerváltoztatás után itt az idő, hogy őket is beemeljük a magyar nemzet történeti panteonjába.

Tallai Gábor és Dózsa László színművész Fotó: Hirling Bálint - Origo

Amikor a karaktereket megalkották, voltak konkrét minták, személyek, akik inspirálták őket?

Minden szereplő szimbolikus. A főhős, Angyal János is, hiszen miközben az Angyal név beszélő név, valóban létezett egy Angyal István nevű tragikus sorsú szabadságharcos. De ott van Isti, a másik főszereplő, aki ávós volt, de otthagyta a politikai rendőrséget, az állambiztonságot, hogy hazája szabadságáért, függetlenségéért harcoljon. Az ő alakja – akárcsak a többi, – fiktív, de magába sűríti sok létező személy tulajdonságait, élettörténetét.

Ha jól látom, Angyal János esetében is fontos volt, hogy hétköznapi figura legyen, ne pedig szuperképességekkel rendelkező hős, mint a legismertebb képregényekben. De amire Angyal a képregény történetében vállalkozik mégsem nevezhető hétköznapi cselekedetnek.

Angyal '56-ban és '88-ban is a lehetetlenre vállalkozik, ez tény. De a történelem kivételes pillanataiban olyan erős érzelmi impulzusok érhetnek egy közösséget, hogy emberfeletti teljesítményre válik képessé. Hatvan évvel ezelőtt pár ezer bátor fiatal az egész országgal a hátuk mögött a világ legerősebb szárazföldi hadseregével szálltak szembe. Ez a bátorság már afféle szuperképesség, nem gondolja?

Attól nem tartottak, hogy a bosszú-szál miatt túl sötét, túl komor lesz majd a képregény?

'56 nem egy világbéke történet. Emberek haltak meg ezrével, megszállók gyilkoltak magyarokat. Angyal János bajtársai halálát akarja megtorolni. Sötét száll ez, nem vitás, de életszerű. Nekünk az egész rendszerváltoztató folyamatunknak az egyik legnagyobb problémája abból adódott – és ez okozza sokszor ma is a zavart –, hogy nem volt igazságtétel. Ezért cipeljük máig ezeket a súlyokat. A fiatalok is, még akkor is, ha nem élték meg,

megörökölik szüleik, nagyszüleik bánatát, sérelmét.

Azt gondolom, hogy egy ilyen történet, mint ez a képregény, egy picit hozzásegíthet minket ahhoz, hogy foglalkozzunk azzal a kérdéssel, hogy milyen bűnöket követtek el velünk szemben a kommunista rendszer kiépítésekor, annak működtetésekor, illetve az '56-os forradalom és szabadságharc leverése, megtorlása idején. Abban bízom, hogy a képregény is egy ilyen aktus. Hozzásegíthet bennünket ahhoz, hogy megérthessük, kik voltak ezek a pesti srácok és lányok, hogy mit cipeltek magukkal éveken keresztül, és végül hogyan jutottunk el 1990-hez, amikor visszaszereztük szabadságunkat és függetlenségünket.

Tallai Gábor, Futaki Attila, Bayer Zsolt és Békés Márton, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója a Budapest Angyala szerdai sajtótájékoztatóján Fotó: Hirling Bálint - Origo

Milyen fogadtatással lenne elégedett?

Példányszám tekintetében nehéz mit mondani. Magyarországon már hatalmas sikernek számít, ha egy képregény akárcsak 1000 példányban elfogy. Másrészt ritkán van arra lehetőség, hogy létrejöjjön egy ilyen album. Az Emlékbizottság lehetővé tette, hogy olyan rajzoló dolgozzon ezen a képregényen, mint Futaki Attila, a dramaturg, Cserne Klára, és a forgatókönyvíró asszisztens, Erdei Gábor, aki tanácsokat adott. Legyünk őszinték, a magyar kiadók nem finanszíroznak képregényeket, őket ez a műfaj nem igen érdekli. Remélem, hogy az Emlékbizottság támogatásával olyan kiadvány jött létre, amely megáll a nemzetközi piacon is a maga esztétikai kvalitásaival, és bízom benne, hogy a történet is megérinti majd az olvasókat. Lehet, hogy ez lökést ad a magyar képregényeseknek.

Az a következő lépés számunkra az, hogy

megpróbáljuk a képregényt eljuttatni külföldre.

Szeretnénk, ha angol, francia vagy akár japán nyelvű verziója is megjelenne. Arról is beszéltünk Attilával, hogy szeretnénk minél több helyre elmenni Magyarországon, hogy olvasótalálkozókon mutathassuk be a képregényt. Szeretnénk, ha a Budapest Angyala a 60. évfordulónak üde színfoltja lehetne. Persze akkor lennék igencsak boldog, ha 20-30 év múlva, amikor visszanézik, hogy mi is történt az évfordulón, azt mondanák: ez a képregény erős és felemelő gesztus volt.