Múzsa, feleség, önálló művész

Képek Bartók Béla életéből 1955. szeptember 25-én lesz tíz éve, hogy a nagy magyar zeneszerző meghalt. A képen: Bartók Béla feleségével, Pásztory Ditta zongoraművésznővel. MTI Fotó/ reprodukció

Sokkal több művésznő van a magyar irodalom, zene és képzőművészet történetében, mint gondolnánk, és mint amennyit a lexikonok, tudományos munkák, illetve az iskolai tankönyvek sugallnak. Még sajátosabb helyzetük van azoknak a nőknek, akik művészekhez mentek hozzá, így elsősorban férjük kapcsán ismert a nevük, holott valójában maguk is önálló életművet létrehozó alkotók voltak. Cikkünkben most néhány különleges művészházaspárt és művészettel foglalkozó nőt mutatunk be. Vannak köztük olyanok, akik nem tudtak vagy nem is akartak kilépni a művészfeleség szerepből, de két olyan alkotót is bemutatunk, akik férjükkel egyenrangú, illetve még jobban elismert életművet hagytak hátra.

Babits Mihály és Török Sophie

Ha a nyugatosokra gondolunk, akkor férfi írók és költők jutnak eszünkbe, talán az egy Kaffka Margit, esetleg az iparművészként is ismert Lesznai Anna kivételével. Pedig ennél jóval árnyaltabb a kép. Borgos Anna és Szilágyi Judit Nőírók és írónők – Irodalmi és női szerepek című könyvében végigveszi azokat a női alkotókat, akik jelentős szerepet játszottak a folyóiratban. Köztük van Török Sophie, akinek húsz év alatt 160 műve jelent meg a lapban – ezzel a szerzők kutatása szerint magasan

a legtöbb lehetőséget kapó nőíró volt a Nyugatban.

Kitüntetett szerepére utal, hogy a huszonöt éves Nyugat-ünnepségen készült csoportképen ő az egyetlen nő.

Ebben óriási szerepe volt annak, hogy férje, Babits Mihály a folyóirat egyik legtekintélyesebb szerzője és szerkesztője volt. Már megismerkedésük is a Nyugathoz kötődik: Török Sophie, eredeti nevén Tanner Ilona hiába küldte be verseit közlésre, nem kapott választ, ezért egyenesen Babitshoz fordult levélben. Arra hivatkozott, hogy maga Babits is elismerően nyilatkozott műveiről. "Bizonyára nem akarok rossz verseket protekció útján publikáltatni, de vajjon nem kár-e értem, hogy kicsinyes akadályokon kell bennem elpusztulnia a legértékesebbnek" – írta az önbizalommal teli levélben.

Székely Aladár fotója Babits Mihályról és Török Sophie-ról a házasságkötésük alkalmából, 1921. Forrás: Országos Széchényi Könyvtár/Székely Aladár

Az ismeretségből két hónap alatt házasság lett, pedig Török Sophie először Szabó Lőrinccel került szeretői viszonyba, aki segítette is a Babitscsal való megismerkedést, mintegy átengedve a példaképnek Tanner Ilonát. A Babits-Tanner házasság mindkét fél számára előnyös volt: Babitsnak biztonságot, a Török Sophie néven publikáló feleségének pedig lehetőséget jelentett, bár ez később inkább teherré vált. Török Sophie sikertelenül igyekezett függetleníteni magát alkotóként Babitstól – azon kívül, hogy mindig elfogadta férje kritikáját.

Nekem sajnos nem adatott meg valami maradandót alkotni, hiába készültem kisgyerekkorom óta írónak, ma – mint a legnagyobb élő magyar író felesége – távolabb vagyok ettől, mint valaha

– írta naplójában arról, hogy hiába publikálhat bárhol, őszinte kritikát nem remélhet senkitől. "Csak feleség vagyok" - állapítja meg keserűen. Arról ír, hogy az irodalom számára még az a cukrászlány is fontosabb, akihez Babits szerelmes verseket írt.

Török Sophie-t nemcsak naplójában és személyes hangvételű verseiben foglakoztatta a női sors, hanem gyakran írt kritikákat nőírókról, illetve hosszabb esszéket is közölt a nők irodalmi, gazdasági, szociális szerepéről. A házasság válsága című műve például a korabeli radikális feminista nézetekkel rokon. Saját helyzetéből adódóan kifejezetten izgatta a nőíró és az írófeleség-szerep konfliktusa: sokat foglalkozott ebből a szempontból Majthényi Flóra 19. századi költővel (aki egyébként zeneszerző is volt).

Kodály Zoltán és Sándor Emma, Bartók Béla és Pásztory Ditta

Kodály Zoltán és Bartók Béla a 20. század két legismertebb magyar zeneszerzője, de azt kevesen tudják, hogy feleségeik is ismert és elismert művészek voltak. Kodály Zoltánné Sándor (korábban Schlesinger) Emma gyerekként zongorázni és énekelni tanult, majd 1903-tól Bartók Bélánál, 1905–06 között pedig Kodály Zoltánnál tanult zeneszerzést. Állítólag nemcsak Kodály, hanem Bartók is udvarolt neki, pedig akkor már egy gazdag budapesti kereskedő, Gruber Henrik felesége volt. Sőt 1905-ben

Kodály és Bartók Sándor Emmának köszönhetően találkozott először,

aki gyakran hívott meg otthonába zenészeket.

Kodály Zoltán, mellette, látcsővel felesége, Sándor Emma a Zeneakadémia Nagytermében 1942-ben Forrás: Fortepan/Lissák Tivadar

Kodály Sándor Emma második férje lett: 1910-ben ment hozzá a nála majd húsz évvel fiatalabb művészhez, miután elvált Gruber Henriktől. Ezután Sándor Emma Kodály támogatásának szentelte életét, és nem áhítozott saját zeneszerzői karrierre. Elsősorban egyébként zongoraműveket írt, egy pályázaton a Kászoni tánc és Gyermekdal című műveivel díjat nyert Londonban. Nemcsak segítette férjét, hanem önálló népdalgyűjtő munkát is végzett – egyes témáit Kodály és Bartók is feldolgozta. A zeneszerzés mellett műfordítással is foglalkozott, Kodály számos művét fordította le németre.

Sándor Emma 1958-ban, 95 évesen halt meg, férje megrendülten búcsúzott tőle a gyászjelentésben: "Élete útján áldást hozott minden vele találkozóra. Ahova ragyogó szemének egy sugara elért, ott világosság, melegség, élet fakadt. Mert szeméből végtelen jóság és szeretet áradt.

Gyászolja mindenki, aki szeretete melegéből valamit is megérzett. De legjobban az, akire a legtöbbet pazarolta, akinek életét földi paradicsommá tette."

Pásztory Edith, ismertebb nevén Pásztory Ditta szintén a zenének köszönhetően ismerkedett meg férjével, Bartók Bélával. A zongoraművész 1922-ben a Zeneakadémián Bartók Béla növendéke, majd a következő évben házastársa lett, miután Bartók elvált első feleségétől, Ziegler Mártától, akivel 1909-ben házasodott össze. 1924-ben Pásztory Ditta megszülte Bartók Pétert, a zeneszerző második fiát (ifjabb Bartók Béla 1910-ben született Ziegler Mártától).

Pásztory Ditta és Bartók Béla Forrás: MTI

Pásztory Ditta Bartók vezetésével fejezte be tanulmányait, és többször is színpadra álltak együtt: először 1938-ban a Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre című népszerű Bartók-művel, amelyet Bázelben mutattak be. Míg Kodályék az időleges visszavonulást választották, a Bartók házaspár a 1940-ben a náci diktatúra elleni tiltakozásul az Egyesült Államokba utazott.

Bartók 1945-ben, már leukémiában szenvedve írta meg feleségének a III. zongoraversenyt.

A zeneszerző ebben az évben meg is halt New Yorkban, így Pásztory Ditta nélküle tért haza a háború után. Férje halála után szinte kizárólag csak Bartók-műveket játszott, több hangfelvételt is készített a zeneszerző munkáiból, illetve korábban együtt is készítettek felvételeket.

A házaspár nevét egy díj is őrzi, amelyet Pásztory Ditta 1984-ben alapított a kimagasló munkát végző magyar zeneszerzőknek és zenészeknek. A Bartók Béla-Pásztory Ditta díjat minden évben március 25-én, Bartók Béla születésének évfordulóján adja át a Zeneakadémia professzoraiból álló kuratórium.

Ámos Imre és Anna Margit

A festőművészként hasonló stílust (amelyet Ámos asszociatív expresszionizmusnak nevezett) képviselő Ámos Imrének és Anna Margitnak nagyon kevés idő jutott együtt. 1935-ben házasodtak össze, és csakúgy, mint művészetükre, életükre is rányomta bélyegét a háborús rettegés.

Ámos Imrét 1940-től többször hurcolták munkaszolgálatra, és egészen 1944-es, feltehetően egy szászországi táborban bekövetkezett haláláig alig láthatta a feleségét. A munkaszolgálat miatt festeni sem tudott, rajzokban dolgozta fel a kényszermunka borzalmait: az úgynevezett Szolnoki vázlatkönyv Radnóti Bori noteszéhez hasonlóan megrázó dokumentuma élete végének.

Míg Ámos Imre pályája tragikus módon megszakadt, Anna Margit gazdag életművet hagyott hátra.

A háború után csatlakozott a progresszív művészeket tömörítő Európai Iskolához, ami a kommunista rezsim miatt kénytelen volt beszüntetni a tevékenységét. Művészete az ötvenes évek tiltólistájáról a hatvanas években tűrt kategóriába került. A hetvenes évektől haláláig a háború, zsidóság, és a magány tragédiáját dolgozta fel groteszk munkáiban. Anna Margit 1991-ben, 77 éves korában halt meg.

Ámos Imre önarcképe és portréja Anna Margitról Forrás: Wikimedia Commons

A házaspár nyarait 1938 és 1941 között Szentendrén töltötte alkotással, műveiknek egy részét most is ott őrzik az 1984-ben létrejött Ámos Imre – Anna Margit Emlékmúzeumban, amelynek állományát Anna Margit adománnyal is gyarapította.

Szabó Magda és Szobotka Tibor

A két író párosa azért különleges a listában, mert itt a feleség a jóval nagyobb karriert befutó művész. Szabó Magda és Szobotka Tibor 1947-ben találkozott először az Írószövetség balatonlellei fogadásán, amikor Szabó Magda még költő volt. "Hétfőn az Írószövetség fogadásán vettem részt Devecseri és Szabó Magda (csinos!) társaságában. Onnan K.-hoz mentem. Színház, majd P. nálam maradt" – írta Szobotka Tibor a találkozásról.

Már ebből a rövid naplórészletből is kiderül, hogy az akkor 34 éves, a háború alatt megözvegyült írót nem alaptalanul tartották nőcsábásznak. Szabó Magdának viszont egyből megtetszett a Magyar Rádióban dolgozó Szobotka, és be is ment hozzá a munkahelyére néhány verse ürügyén. Találkozgatni kezdtek, és a következő évben össze is házasodtak. Az ötvenes években a pár mindkét tagját ellehetetlenítette a politika. Szabó Magda az évtized végétől elkezdett regényeket írni, és a 60-as években már sikeres prózaíró volt, aki elhomályosította férje hírnevét. Ezért gyötörte is a bűntudat, hiszen

Szobotkát tehetségesebbnek tartotta magánál.

Szobotka Tibor és Szabó Magda Forrás: Wikimedia Commons/Vahl Ottó- Körkép antológia 1976 20.sorszám - MTI/Oláh Tibor

Szobotka Tibor írt regényeket, irodalomtörténeti tanulmányokat, színműveket és elbeszéléseket, illetve angol prózafordításai is jelentősek. A házaspár "közösen" is írt könyvet: Szobotka Tibor ugyanis egy önéletrajzon dolgozott, mikor 1982-ben agyvérzést kapott és meghalt. A művet a jegyzetek alapján Szabó Magda írta meg, így keverednek benne a két író szövegei. A különleges regény 1983-ban jelent meg Megmaradt Szobotkának címmel – a pár megismerkedésének és házasságának történetét is innen ismerhetjük.

A régi csupa értelem, csupa szeretet pillantás sugárzott rám megint,

ép balját levette a fejemről, s jelezte, menjek hozzá még közelebb. Felálltam, lehajoltam, magához húzott, a mellére vonta az arcomat, megcsókolt. Az arca tüzes volt, orra, ajka jéghideg. Akkor szólalt meg, háromszor egymás után nagyon pontosan és nagyon hangosan azt mondta: „Ne! Ne! Ne!"

A három tiltószó kottázható volt. „Ne sírj, fáj hallanom!" – mondta az első. „Ne tarts vissza, eressz el!" – kért a második. És a harmadik! „Ne tűrd, hogy méltatlan roncsként is életben tartsanak!" – írta Szabó Magda a kórházban haldokló férjéről. A Kossuth-díjas írónőt, akinek regényeit számos nyelvre lefordították, 2007-ben, olvasás közben érte a halál. 90 éves volt.